11. fejezet: Ariadne legendája

- Kicsim… a nagymama meghalt – szólalt meg anyu halk szomorú hangon. Apu az előbb ment ki a szobából, de nagyon furcsák voltak a szemei. Azt mondta, hogy belement valami. Négyéves koromban ezt még el is hittem. De már akkor gyanús volt, hogy furcsa hangok szűrődtek ki a hálószobájuk felől. Csak a tévé, magyarázta anyu.
- Az mit jelent? – kérdeztem naiv hangon, nem is sejtve, hogy ez valami rosszat jelent. Gyanútlanul figyeltem a szeme sarkában lévő könnyeket. – Ez rossz dolog? Miért sírsz?
- A halál rossz dolog, kicsim.
- Fáj?
- Nem – mosolygott szomorúan. – A halál csendes, békés és nyugalmas. Akkor már nem fáj semmid sem.
- Akkor ez jó, nem? – kérdeztem tanácstalanul. Nem értettem, hogy ha ez jó, akkor miért szomorú…
- Nem, ez nem jó. Egyszer majd megérted. A nagyi elköltözött. Nagyon messze, és ez azt jelenti, hogy többet nem jöhet vissza. Ha felnézel az égre, akkor gondolj arra, hogy onnan néz le rád…
- Micsoda? De miért? – kérdeztem sírásra görbülő szájjal.
- Mert ez a halál. Ez az élet rendje.

***

Csend vett körül, kripta néma csend. Arctalan feketeségben lebegtem, és a gondolataim is csak lassan tértek vissza. Nem láttam semmit, nem tudtam megmozdulni. Az agyam lázasan zakatolt, de nem bírtam visszaemlékezni, hogy mi történt velem.

Darren.

Mintha ő tett volna velem valamit. De mit? Hiszen ő kedvel engem, és ő egy nagyon szexi pasi. Tisztában vagyok vele, hogy nem kellek neki másra, ahogy ő se nekem, de nem hiszem, hogy bántana. Miért tenné? Nem ártottam neki, és nem is terveztem. Ő volt az egyetlen pasi, akivel nem szórakoztam kegyetlenül, nem küldtem el sértő szöveggel, nem kosaraztam ki. Talán őt nem is lehetett volna, van benne valami különleges. Ő olyan, mint egy félisten, akárcsak Nate vagy Rick. Ők hárman földöntúlian erotikusak, és mindegyikükkel van valamiféle kapcsolatom. Különös.

Kinyitottam a szemem, de hamarosan meg is bántam. Olyan erővel támadt rám valami éles fényesség, hogy azt hittem, hogy megvakulok. Aztán harsogó zajok ütötték meg a fülem, és a kezeimet a fejemre szorítottam. Minden túl hangos volt. Autózajok, gyerekek vad viháncolása, szerelmes párok turbékolása, férfiak heves iszogatása… mindent egyszerre hallottam. Fizikai fájdalom hasított a fülembe, és összeszorított szemekkel üvöltöttem fel. Éreztem, hogy egy puha ágyban fekszem, takaróba tekerve, de mindez eltörpült a hangzavar mellett.

Meg se hallottam, hogy dörgő léptek igyekeznek felém a lépcsőn, majd kitárult az ajtó és Darren lépett be, hozzám sietve.
- Jó reggelt, Arielle – vigyorgott rám gonoszan, de nem bírtam rá figyelni. Könnyek szöktek a szemembe, és hagytam, hogy végig folyjanak az arcomon. Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. A kezeim irreálisan gyorsan mozogtak, így inkább a testem mellé szorítottam őket.
- Nyisd ki a szemed – suttogta lágyan, de nem dőltem be a hangsúlyának. Féltem tőle, rettegtem. Felrémlettek előttem a nemrég történt események, és borzasztóan megalázottnak éreztem magam. Mind a ketten megerőszakoltak, és sárba tiportak. Gyűlölet lángolt fel a lelkemben, és olyan erőt éreztem a kezeimben, amit még sohasem. Úgy éreztem, mintha a levegő örvényleni kezdett volna körülöttem, de ez csak a képzeletemben élt. Úgy pattantak fel a szemeim, mint egy horrorfilmben, és egyenesen Darren arcára szegeztem a tekintetem, akinek arcán furcsa változások mentek át, és hátrahőkölt előlem.
- Szentséges ég – suttogta megrökönyödve, és mintha félelem villant volna kék szemeiben. Elengedte a karjaimat és hátrált néhány lépést. A reakciója annyira meglepett, hogy még gyűlölni is elfelejtettem őt. Pedig az előbb legszívesebben átharaptam volna a torkát. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. – RICK! – üvöltötte hirtelen és én összerándultam az újabb zajtól. Újabb léptek hangzottak fel, és megjelent a hívott személy. A gyűlölet újra feltámadt bennem és gyilkos szemekkel néztem rá. Elképzeltem magam előtt, ahogy a kemény falnak repül, és egyetlen mozdulattal leszakítom a fejét.

Megráztam a fejem, és láttam, hogy ugyanolyan döbbenten figyel, ahogy az előbb Darren. És ő is félni kezdett tőlem egy pillanatig, aztán visszanyerte az önuralmát. Vett egy mély levegőt, csak azután szólalt meg.
- Hát igaz – sóhajtotta, majd Darrenre nézett. – Nate-nek igaza volt, tényleg szajha – mondta neki, mire felpattantam dühömben. Hogy merészel pont ő megjegyzést tenni rám? Hogy merészel becsmérelni? Tudatlanul cselekedtem, észre sem vettem, hogy mit teszek. Egyetlen gyors mozdulattal ragadtam meg a torkát, és a falhoz szorítottam.
- Vond vissza – sziszegtem különös hangon. Mély rekedtes, fenyegető hangzása volt. De Rick gyorsan lefejtette magáról a kezeimet és az ágy felé lökött. Elvesztettem az egyensúlyomat és az ágynak zuhantam.
- Darren hozz neki egy tükröt, egy egész alakost – szólalt meg, mire az említett kiment a szobából. – Arielle, félreértettél. Ez egyszer nem sértésnek szántam, félreértettél. Most pedig megnyugodnál? Szükséged van ránk, máskülönben ki magyarázza meg neked, hogy mivé lettél? – nézett rám gunyorosan, miközben Darren egy hatalmas tükörrel tért vissza.

Velőtrázóan sikoltottam fel, mikor megpillantottam magamat. Hitetlenkedve tapogattam végig a testemet, és nem hittem annak, amit, vagy akit látok. Izzó vörös tekintet nézett velem farkasszemet, az ajkaim vérvörösek lettek, az arcom halálsápadt. A bőrömről minden hiba eltűnt, hófehér és selymes lett. Az alakom pedig még tökéletesebbé vált. Eltűntek a hasamról és a hátsó felemről a felesleges zsírpárnák, és a mellem megnőtt egy kicsit. A körmeimen tökéletes műköröm virított, de nem a szokásos fajta. Vörösek és hegyesek voltak, ráadásul nem hinném, hogy könnyen letörnének. Még valami szemet szúrt. Nem hallottam a szívem szapora dobogását. Teljes csend volt a testemben, a mellkasom nem emelkedett és süllyedt ütemesen, hanem mozdulatlan maradt. A torkomban pedig valami különös szorítást éreztem.
- Mi történt velem? – kérdeztem kétségbeesetten. – Ez valami vicc.
- Ez a valóság. Meghaltál. Megöltelek – nézett rám Darren gúnyosan. Teljesen higgadtan közölte ezt velem, de nem hittem neki. Nevetni kezdtem. Hangosan és fülsértően. Kísérteties hangzása volt, és az egész házban visszhangzott. – Akkor mivel magyaráznád, hogy nem dobog a szíved, hogy hallod azokat a dolgokat, amik kilométerekre innen zajlanak? Vagy azt az erőt, amit magadban érzel? Azt a gyilkos indulatot?

- Átversz, ahogy eddig is – ellenkeztem. Irracionálisak voltak a szavai. Hihetetlenek.
- Vámpírok vagyunk, és téged is átváltoztattalak. Nem hiszed el? Hiszen már voltál tanúja néhányszor a táplálkozásainknak. Ittunk is belőled. Én nem is egyszer.
- Én csak a parkban, amikor megöltem a barátnődet – nevetett Rick.
- Isabel – suttogtam fájdalmasan.
- Meg akartalak ölni, megtámadtalak, de a barátnőd hirtelen felbukkant mögötted. El kezdett össze-vissza sikoltozni, és megpróbált megmenteni téged. Muszáj volt megölnöm, hogy le ne buktasson. A te emlékeidet pedig töröltem. Csodálatos este volt, nem igaz? Kár, hogy nem emlékszel – kacsintott rám.

- Szemét – sziszegtem dühösen, miközben néhány könnycsepp folyt végig az arcomon. Isabel engem akart megmenteni, miattam halt meg. Nem én öltem meg őt, de én voltam a felelős. Ő volt az egyetlen, aki tényleg barátkozott velem Emma után. Lin csak kihasznált és megjátszotta magát. Miért veszítek el mindig mindenkit?
- A sikátorban ittam belőled először – vette át a szót Darren, megvilágítva a homályos részleteket. – De Nate megmentett, és megfenyegetett engem. Mondhatni kisajátított téged.
- Ő hol van? – ütött szöget a fejemben a gondolat. Hol marad ennyi ideig? Miért nem segít rajtam? Miért nem ment meg? – Hol van Nate?
- Mondjuk úgy… hogy eltávolítottam az útból – nevetett Darren gonoszan, mire jeges félelem mart a gyomromba.
- Megölted?
- Nem. Ugyan, dehogy. Csak elintéztem, hogy valami halaszthatatlan dolga legyen valahol messze - vigyorgott rám. – Hogy addig is elszórakozzunk veled. Nem is számítottunk arra, hogy önként sétálsz az oroszlán barlangjába. El se hittem, mikor Rick hívott. Megkönnyítetted a dolgunkat. Bár csak a megfelelő percre vártam, hogy idehívjalak Nate házába. Tudod, Arielle, nem tudom, hogy mit bír benned, de mikor visszajön és megtudja, hogy mit tettünk veled… az igazán fájni fog neki.
- Rohadt szemétláda.
- Nem… csak vámpír.
- Én is az vagyok? – kérdeztem. Hihetetlen volt, de most tényleg nem hittem, hogy hazudna nekem. Láttam a tekintetét, és már átláttam az álcán. Nem az volt, akinek mutatta magát, de most igazat beszélt.
- Igen… nem… nem egészen. Észrevetted, hogy három vámpír él Death Valley-ben, és neked mind a háromhoz közöd van? Nate és Rick szívét már akkor elraboltad, amikor még emberek voltak.
- Rick nem szeretett – ellenkeztem.
- Tudom jól, Rick senkit nem szeret. Nem ez a lényeg. Valaha szeretett, és ez számít. Nem furcsa, hogy egy magadfajta magamutogató lány három megközelíthetetlen vámpírt is magába bolondít?
- Mire célzol?
- Pontosan ötszáz évvel ezelőtt élt egy fiatal nő. A férfiak a csodájára jártak szépségének, és ő ki is használta mindet. Akkoriban rengeteg vámpír élt itt Death Valley-ban, és mindegyikük Ariadne kegyeit kereste. Maga volt a megtestesült erotika, tökéletesség és maga a vágy, maga az álom. Engem is behálózott, és szinte ittam a szavait, a csókjai elvarázsoltak. Soha a földkerekségen nem létezett nála szépségesebb nő. De nem ez átlagos ribanc volt. Tudott a létezésünkről, és tudatosan kereste a vámpír kuncsaftokat. Tőlük nem kért pénzt, csak inni akart belőlünk. Minden vámpírt megkóstolt, de ő maga nem vállt azzá, egészen, míg át nem változtattam. Megígérte, hogy velem marad az örökkévalóságig, fogalmam sem volt róla, hogy minden egyes szava hazugság. Arról sem tudtam, hogy már családja van és gyermekei, akiket magára hagyott. Velem élt évtizedekig, aztán eltűnt. Kétszáz évig kerestem, de nem leltem nyomát. Aztán meghallottam a halálhírét egy régi barátomtól, aki maga végzett vele. És akkor hallottam először a vérszajhákról is.
- A mikről?
- Vérszajhák, azaz Ariadne utódjai. Olyan mennyiségű vámpírvér volt már Ariadne szervezetében, hogy az utódaira is átterjedt. Mindegyikük ugyanolyan szép volt, és ugyanolyan jellemmel volt megátkozva. Előfordult, hogy néhányuk vámpírrá változtak, de ők más vámpírok lettek. Vörös lett a szemük és földöntúli szépséggé változtak. Sokan inkább démonoknak nevezik őket, mert ők olyan dolgokra is képesek, amikre mi vámpírok nem. Hogy ez hogyan lehetséges az örökre rejtély marad, mert egy olyan hétköznapi ember, mint Ariadne lehetetlen, hogy egy új fajt hozzon létre csupán vérivással és kurválkodással.
- Térj a lényegre, Darren. Nem érdekel a magánéleted – csattant fel Rick türelmetlenül.
- A lényeg az, hogy te is vérszajha vagy Arielle. Méghozzá nem is akármilyen, te magad vagy Ariadne.
- Tessék?!
- Ariadne halhatatlan lelke benned született ujjá. Egy vámpírt nem lehet megölni, a lelke örökké él, és egyszer valakiben újjászületik. Te vagy Ariadne.