Sziasztok!
Szeretném megköszönni Rímeának a Vérfagyasztóan jó történet díjat. Megmondom őszintén, hogy egy ideje úgy gondolom, hogy túl sok díjat osztogatnak a blogokon, annyit, hogy már teljesen elvesztik az eredeti értéküket. De Rímea díja teljesen más. Mert ez nem egy olyan elismerés, amit minden második blog megkap. (Nem arról van szó, azoknak a díjaknak is nagyon örülök, sőt...) Viszont ezt a díjat saját maga készítette és ami a legjobban meglepett: nekem, ennek a blognak. Sőt még ajánlást is írt, ami talán még jobban meglepett :) Szóval köszönöm!
A díj szabályai között szerepel, hogy írjam le, hogy számomra mit jelent az írás. Nos... nehéz ezt megfogalmazni, az írás... különleges. Nem tudom, hogyan tudnám leírni igazán. Már nagyon régóta foglalkoztat az írás gondolata. Amikor kislány voltam gyakran fantáziálgattam különféle történeteken, tovább szőttem a kedvenc meséimet, később kedvenc filmjeimet és könyveimet. Aztán egy kis füzetbe írogattam,de túl lusta voltam, hogy bármi értelmes dolgot is papírra vessek. 14 éves voltam, amikor olvasni kezdtem történeteket az interneten. Aztán elfogytak azok a történetek, amik érdekeltek. Vagy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elképzeltem. És hát.. elkezdtem a saját ötleteimet felhasználni és alakítani egy-egy történetet. Szörnyen bénán kezdtem, de úgy gondolom sokat fejlődtem azóta. Remélem egy nap, igazán jó író leszek. Ami a lényeg, hogy az írás... egy világ, amit én alakítok. Nem is tudom, hogy igazán mit jelent számomra, csak azt tudom, hogy fontos. Hogy miért írok? Nem tudom, de azt hiszem, hogy nem tudnám abbahagyni. Nem mindig van hozzá kedvem, de néha hosszú órákig csak gépelek. Néha úgy érzem a történet írja saját magát. Az életem része, és mikor látom, hogy valakinek tetszik, amit csinálok... az hihetetlenül jó érzés :)
Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam :$
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése