5. fejezet: Csábító Idegen

Nem kellett sokat várnom a többiekre, ugyanis öt perccel később ki is csengettek. Isabel és Linette az elsők között jöttek ki, és Lin megragadta a kezem, majd magával húzott az ellenkező irányba.
- Mi volt ez Nate-tel? – tért egyből a tárgyra, mikor már nem voltak mások körülöttünk.
- Barátok vagyunk – vontam meg a vállam, de nem tetszett ez a számon kérő stílus. Isa csak csendben figyelt minket, nem szólalt meg. Lin viszont tajtékzott, és egyből tudtam, hogy miért. Nem tetszett.
- Beleestél – állapítottam meg, és egy kis féltékenység mart belém. De mi jogon lennék féltékeny a barátaimra? Nate is barát, Lin is barát.
- Mi? Nevetséges vagy – nevetett idegesen. – És mióta vagytok ti barátok? És ha már itt tartunk, mit műveltetek szombat este? Te szabadítottad rám azt a lúzert, igaz?
- Nem tudom, miről beszélsz – feleltem hűvösen. – Nate és én akkor egy kicsit összekaptunk. Amúgy ha már nála tartunk… csak gondoltam szólok, mielőtt beégetnéd magad nála, emlékszel még Nathanielre?
- Kire?
- Akit egyszer elég szemet módon kikosaraztam…
- Te kit nem? – nevetett fel Isa. – Melyik az ezerből?
- Miután Emmával összevesztem. Akkor csak egy volt, Nathaniel.
- Oh… ne - nyögött fel Lin, már tudta, hogy miről beszélek. – Te megőrültél. Hogyan lehetne ő az? Te beteg vagy. Mit szívtál, szivi?
- Lin, nem fura, hogy Nathaniel és Nate? – szólt közbe Isa. – Hihetetlen, hogy ő az, de ő maga mondta, igaz?
Bólintottam.
- Atyaég… - sápítozta Lin. – Tudod mit, Arielle? A tiéd lehet, nekem nem kell. Aki lúzer volt, lúzer is marad, az emberek nem változnak, bárhogy is néz ki most. De most én megyek földrajzra, kellemes tesi órát! – csivitelte, majd eltűnt a folyosón. Megvoltam a vállamat, és Isára néztem. Egyszerre szólaltunk meg.
- Lin már csak Lin marad – sóhajtottuk, majd nevetve indultunk az öltözők felé, közben pedig elmeséltem neki a Nate-tel kapcsolatos részleteket. Isa jó hallgatóság volt…

Legközelebb csak menzán láttam viszont Nate-et. Csodálkoztam, hiszen közös volt a testnevelés óránk is, ő mégsem jött rá be. Pedig tapasztalat, hogy a pasik imádnak mozogni, és az izmaiból ítélve ő is.
Megvontam a vállam, hiszen nem volt igazán fontos. Viszont feszültnek tűnt, türelmetlenül haladt végig a soron, majdnem fellökve egy elsős fiút, majd toporogva kapta fel a pultról az ebédét. Csendben figyeltem az egyik asztalnál ülve, ahogyan leül egy tőlem távol eső helyre. Holott látta, hogy itt vagyok, és van mellettem egy szabad hely. Ő mégis az üres asztalt választotta.
Megvontam a vállam, és csevegni kezdtem néhány lánnyal a menő, trendi körömlakkokról, de közben nem tudtam a szememet levenni róla, ahogyan az ujjaival dobol az asztalon, és mérgesen beszél valakivel a telefonjával. Kezeivel lassan éjfekete hajába túrt… és másfajta képek jelentek meg előttem. Álmodozni kezdtem egy forró éjszakáról…
- Arielle, itt vagy? Föld hívja Ariellét – lengette előttem valaki a kezét, és meglepetten eszméltem fel. Nate már nem ült a helyén, és én egy üres széket bámultam feszült figyelemmel. Úristen, mi van velem?

***

- Nem indulunk haza? – kérdeztem unottan a pláza egyik lépcsőjén ülve, a barátnőimmel az oldalamon. Kezdtem unni a mindennapos bevásárlást, és kezdtem félteni a pénztárcám belsejét. Vészesen kezdett fogyni a tartalma, és a szekrényem is kezdett megtelni. Lassan már több hónapra elég ruhám volt, és néha igencsak ismeretlen darabok is akadtak. Tudom, tudom. Hatalmasak a problémáim. Más mit nem adna hasonló gondokért.
- Ugyan, Arielle, hova sietsz? – kérdezte Lin nevetve. – Olyan cuki pasik sétálgatnak erre… úgy érzem magam, mint egy vadász a vadászaton prédára lesve.
- Kár, hogy a puska meg a lövedék nem nálad van – vigyorogtam, és úgy döntöttem, hogy részt veszek a játékban. Egy aranyos pasi erre nézett, én pedig érzékien megnyaltam az ajkamat, majd egy lassú mozdulattal hátracsaptam a hajam hagyva, hogy kivillanjon a dekoltázsom. A srác látványosan nyelt egyet, és a haverjának ütközött.
Hangosan nevettünk.
- Mit művelsz? – csattant fel a másik srác, majd észre vett minket. Megtorpant, és mondott valamit - amit mi nem hallottunk - majd elindultak felénk.
- Meghívhatunk benneteket egy italra? – kérdezte ránk mosolyogva, mire gondolkozó arcot imitáltam.
- Csak ketten vagytok…
- Majd én megoldom a problémát – hallottam magam mögött egy mély hangot, közvetlenül mögöttem. Észre se vettem, hogy áll valaki mögöttem. Lassan megfordultam és egy full extrás pasi állt mögöttem erotikus mosollyal az arcán. Rávillantottam a legbájosabb pillantásomat.
- Meghívhatom egy italra, szép hölgy? – nézett rám, mire bólintottam. Lin halkan füttyentett, de kihallottam a hangjában egy csepp féltékenységet. „Már megint ő kapta a jobbik pasit.” – üzente a tekintete, de ő sem panaszkodhatott. Édes hármasban indultunk a legközelebbi kávézó felé, a két másik srác – Eddy és Zach – kissé tartózkodva figyelték a partneremet. Mi ketten haladtunk hátul, és pechünkre a kávézó tele volt, és csak két négyszemélyes asztal volt szabad, de messze egymástól. Eddy, Zach, Lin és Isa elfoglalták az egyiket, és bocsánatot kérve pillantottak rám. Megvontam a vállam, és elindultam – csípőrázással – a távolabbi asztal felé. Mielőtt leültem volna a srác mellettem termett, és kihúzta nekem a széket.
- Ó, köszi – vihorásztam zavartan. Ez a pasi határozottan szexibb volt az átlagnál. Sötétbarna, már-már fekete szemeiből meglepő határozottság áradt, ami nagyon megnyerőnek hatott felém.
- Hogy hívnak? – kérdezte, mikor mind a ketten leültünk, egymással szemben. Végig a szemembe nézett, amitől rettentően zavarba jöttem. Mi van velem? Nem szoktam én csakúgy zavarba jönni. A mély hangja pedig hajmeresztően szexi volt. Volt benne valami kísértetiesen ismerős.
- Arielle, és téged? – mosolyogtam rá csábosan és érzékien megnyaltam az ajkamat. Egy ilyen férfival öröm lenne ágyba bújni, szexi és erotikus.
- Darren, és hogy hogy egy ilyen széplány pasi nélkül mászkál az utcán? Nem túl biztonságos, főleg neked.
- Főleg nekem? – húztam fel a szemöldököm. Mintha egy kis fenyegetés áradt volna a hangjából, de biztosan csak beképzeltem, hiszen kedvesen mosolygott. Már rémeket látok.
- Sokkal gyönyörűbb vagy, mint az átlag – válaszolta meg a kérdésem, és én vörösre pirultam. Közben megérkezett az igencsak fáradtnak látszó pincérnő, hogy felvegye a rendelést. Egyből feltűnt, hogy álmodozva figyeli Darrent, és csábosan rámosolyog. Dühösen fújtam egyet, de nem hallotta meg. Darrent viszont rám mosolygott.
- Mit kérsz, Arielle? – kérdezte, és én legszívesebben azt kívántam volna, hogy a nő menjen innen minél messzebbre. De hangosan csak ennyit mondtam:
- Ezt a koktélt – mutattam az itallapra, és Darren közömbösen leadta a rendelést. Nem mutatta jelét, hogy észrevenné a pincérnő közeledési kísérleteit vagy a szemérmetlen pillantásait. A szememben jelenleg Darren az én prédám volt, ahogy Lin mondaná.
Mikor elment a pincérnő, rámosolyogtam. – Aranyos a személyzet – jegyeztem meg egy cseppnyi gúnnyal a hangomban.
Darren nevetett, nem mondott erre semmit. De a mosolya elárulta, hogy tetszett neki a nemtetszésem a nő iránt. Örült ennek.
- Gyakran jártok ide a barátnőiddel?
- Hát… igen. Bár inkább Linette kedveli ezt a helyet, én inkább a sétálóutcán lévő butikok híve vagyok. Itt túl sok az ember, túl zsúfolt minden. A városi utcák sokkal izgalmasabbak.
Megint nevetett, de ezúttal volt valami különös a nevetésében. Nem tudtam, hogy mi, és azt sem, hogy ez most jó vagy rossz. Darren nem volt átlagos, se a megjelenése, se a külseje, se a stílusa. És én szerettem a különleges férfiakat, vonzódtam hozzájuk.
- Tehát te inkább az izgalmat és a veszélyt keresed? – mosolygott. – Belevaló lánynak tűnsz, olyannak, aki tudja, hogy mit akar.
- Pontosan – bólintottam, de igazából csodálkoztam, hogy ilyen hamar kiismert. Utáltam az unalmat, olyankor túl sok időm volt gondolkodni, és a múlton töprengeni. – Te hogy gondolod? Jobb az unalmas, megszokott hétköznapiasság?
- Nem, én kifejezetten a veszély és a kalandok híve vagyok – kacsintott rám, majd más témába kezdett bele. – Sokat szoktatok vásárolni?
Felnevettem.
- Az nem kifejezés. Már tele van a szekrényem, lassan egy bútorboltot is meg kéne látogassak.
- Micsoda problémák.
- Ne is mond, ezek a világ nagy problémái a körömápolás és a hajstílus mellett – nevettem. Még csak néhány perce ismertem, mégis jól éreztem magam vele. Nem az a felszínes, szex mániás tizenéves srác volt, mint akiket korábban ismertem. És volt benne valami, ami hirdette a veszélyt, és mégis biztonságot nyújtott.
- Mindjárt gondoltam. Hány éves is vagy, Arielle?
A másik dolog, ami tetszett benne, hogy nem kezdett el becézgetni mindenféle idióta módon. Mindenki úgy gondolta, hogy a nevem túlságosan hosszú és rövidebbre kell venni. Utáltam ezt.
- Tizennyolc, és te?
- Mennyinek gondolnál? – kérdezte a válasz helyett. – Kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Szerintem túl vagy már a húszon, de harminc nem lehetsz. Valami különös tapasztaltság árad belőled, ezért gondolom, hogy már túl vagy a pattanásos tinédzser szakaszon. Szóval? Elárulod nekem?
- Tudod… ez egy magánjellegű titok.
- Tudok titkot tartani – kacsintottam rá.
- Ha elárulnám… meg kéne, hogy öljelek – mosolygott, mire felnevettem.
- Tehát szereted az akciófilmeket – állapítottam meg. – Végre egy információ rólad is.
- Tessék? – értetlenkedett, nem látta az összefüggést.
- Tipikus rosszfiús szöveg – magyaráztam, mire vigyorogni kezdett. Szexisen.
- Nem, szívem, ez eredeti – suttogta mély, lágy hangon. Már éppen megszólalni készültem, mikor egy ismerős hang csattant fel a hátam mögött.
- Darren, Arielle… mit műveltek ti itt együtt?! – sziszegte dühösen, és mikor hátrafordultam Nate villámló tekintetével találkoztam. De nem nekem szólt a mérge. Darren mosolyogva fordult felé, és hátradőlt a széken.
- Valami gond van, kuzin?
- Te vagy a gond, Darren – jelentette ki, és olyan ijesztően nézett rá, hogy egy pillanatra megborzongtam.
- Nem látod, Nate? Megijeszted a hölgyet, még a végén azt hiszi, hogy dühöngő őrült vagy.
- Ne keverj össze magaddal, és azt hittem, hogy megegyeztünk vasárnap.
- És mondtam én, hogy be is tartom?
- Miről van szó? Nate, mit művelsz? – adtam hangot az értetlenségemnek. Mindenki minket figyelt. Isabel felállt a helyéről, úgy nézett felénk. A többiek pedig gondolom örültek volna egy kis ingyen verekedésnek.
- Családi dolgok, Arielle. Semmi közöd hozzá.
- De igen, mert belevontál. Tehát? Mi kifogásod a randink ellen?
Tanácstalanul nézett rám, kereste a szavakat.
- Halljuk, Nate. A hölgy választ vár – követelte Darren, de mintha remekül mulatott volna.
- Menj a pokolba, Darren – sziszegte Nate, és idegesen a hajába túrt. Furcsán nézett rám, nem értettem.
- Ne reménykedj, onnan jöttem – nevetett. – Most pedig folytathatnám az estémet, a jeleneted nélkül?
- Arielle? – nézett rám.
- Elmennél? – kérdeztem mérgesen. Mi jogon rendez itt jelenetet? Mi folyik itt? A szavaimra megrándult az arca, mint akit pofon vágtak.
- Kérlek… légy óvatos – suttogta, majd eltűnt a tömegben. Én pedig döbbenten néztem utána, semmit nem értettem.
- Arielle, minden rendben? – kérdezte Darren lágyan, és megszorította a kezem.
- Persze.