Ginewra: Halálvölgy

Szünet :(

2011-09-02T17:03:00.003+02:00

Sziasztok!

Már észrevehettétek, hogy nem volt egy ideje friss. Sajnos, elakadtam a történetben (megint) és nem tudom, hogy mikor tudom folytatni. Ráadásul most kezdem a végzős évemet és rengeteget kell tanulnom ha be akarok jutni valamelyik egyetemre. Amint lesz ihletem a történethez, folytatni fogom. Nem tudom mikor következik ez be, nálam sosem lehet tudni.

Remélem, hogy megértitek!
Nagyon sajnálom!
Puszi:
Ginewra

Fontos!! Olvasd el!

2011-08-30T21:54:00.001+02:00

Sziasztok!

Egy fontos dolgot szeretnék kérdezni tőletek. Van egy elkészült saját regényem, amit ki szeretnéd adatni. Viszont...őszintén szólva nem hinném, hogy a erre sor kerül rendes kiadói úton. Még van két kiadó, akik még nem adtak választ, de hozzájuk rengeteg kézirat érkezik, úgyhogy nem igazán tudok reménykedni ebben. Azért írok most, mert szeretném felmérni, hogy ténylegesen hány embert érdekelne a történetem kiadott formában. Ez a magánkiadás lehetősége miatt fontos. Legalább 50 embernek meg kéne lennie ahhoz, hogy belevágjak (ismerősökkel együtt). Valószínűleg 3000 Ft alatt nem tudnám adni, mert drága a magánkiadás is, és hozzájön még a postaköltség annál, aki messze lakik, de ha jól tudom a postaköltség 500 Ft alatt van.

Szóval ki az, aki megvenné a Lidércfényt könyvben? :) Ha nem ismered még a történetet, akkor látogass el a másik blogomra: http://ginewralidercfeny.blogspot.com/

Hogy mi van a Halálvölggyel? Nem tudom. Rengeteget gondolkoztam rajta. Tudom, hogy miről szeretnék írni, és hogy mi legyen még a történetben, de nem találom a szavakat és nincs kedvem hozzá. Gondolkozok egy bizonytalan idejű szüneten :S

Puszi: Ginewra

Heather videói :)

2011-08-01T10:19:00.002+02:00

Sziasztok!
Nos, nemrég hirdettem egy pályázatot, amiben videókat kellett készíteni a történetről. Egyetlen jelentkező volt, úgyhogy nem igazán lehet versenynek nevezni. De mivel Heather elkészítette a videókat, méghozzá nagyon jól, ezért természetesen neki jutalmul előbb küldöm majd a fejezeteket! Még egyszer köszi a jelentkezést és a videókat!

Itt nézhetitek meg őket:

20. fejezet: Rémreggel

2011-07-31T10:52:00.002+02:00

Álmomban lélekszakadva menekültem valaki elől. Szaporán szedtem a levegőt és a világ forgott körülöttem. Adrenalin száguldott az ereimben, a szívem a torkomban dobogott. Rettenetesen féltem. Nem állhattam meg. Mintha tudtam volna, hogy ki vagy mi elől menekülök. Egy erdőben voltam, és mindenféle ágak gátoltak meg a gyorsaságban. A testem valahogy máshogy működött, amit nem értettem.

A lábam nekiütközött valaminek, de már nem tudtam megtartani az egyensúlyomat. Előrebillentem és menthetetlenül zuhantam a földre. Fájdalmas ütközés volt és könnyek gyűltek a szememben. Eddig se sokat láttam a sötéttől, de most még fekete pontok is cikáztak a szemem előtt. Csak amikor kitisztult a fejem láttam meg, hogy miben is botlottam el.

Egy holttestben.

Felsikítottam és tébolyultan meredtem az üldözőmre, aki időközben utolért.

Arra ébredtem, hogy a takaró a testem köré csavarodott és készült megfojtani. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és nagyot sóhajtva dőltem a falnak. Fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem. Az elmebeteg már az álmaimba is beférkőzött, nem kéne ezt engednem. Talán csak rajtam múlik, hogy miről álmodok, nem szabadna félnem. Mitől is félek? A haláltól? Olyan nagy veszteség lenne meghalni? Nem volt senki, akit földhöz vágna, ha elveszítene. Nekem sem volt senkim, akit elveszíthetnék. Mégis féltem. Mégsem akartam meghalni. Főleg nem így, feleslegesen. Ragaszkodtam ehhez a kibaszott élethez. Még ha most még kegyetlenebb is volt, mint máskor. A gyomrom le-fel liftezett, mintha egyébként sem lenne épp elég gondom. Tiszta jellemző, hogy pont most szedtem be valamilyen vírust. Vagy talán még mindig a vértől iszonyodtam, bár nem hinném. Ennyire nem vagyok puhány. Mindenesetre szörnyen festettem, nagyon nehezen sikerült csak elrejtenem a beteges külsőmet.

Miután végeztem, elindultam a konyhába, hátha van valahol valami ehető. Legnagyobb meglepetésemre friss péksütemény és egy üzenet fogadott az asztalon. Felvontam a szemöldököm. Mi a…? A kezembe vettem az apró kis papír cetlit.

„Lin! Vettem néhány dolgot, amire szükséged lehet reggel. Sajnálom, amiért Evan túl járt az eszünkön, nem tudom, hogyan csinálta.”

Amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón, összerezzentem. A gyomrom összeszorult és szinte láttam magam előtt, ahogy valaki ketté harapja a torkomat. Aztán eszembe jutottak a „védelmezőim”. Nem engedhetnek veszélyes vámpírt a közelembe. Összeszedtem magam, majd nagy levegőt vettem és ajtót nyitottam.

Az apám állt az ajtóban. Számítottam vérszomjas gyilkosokra, kellemetlenkedő házőrzőkre (Darren), régi halott barátnőkre (Arielle)… de rá éppenséggel nem.

- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem barátságtalanul, hisz amúgy sem volt túl jó hangulatom. Ami a leginkább meglepett, józan volt. Higgadtság ült az arcán és kimérten mért végig. Mintha megint csak az számítana, hogy mit gondolnak az emberek. Mintha soha nem süllyedt volna le a gazdagok szintjéről az alkoholistákéig.

- Hallottam, hogy megint előkerültél – szólalt meg.

- Amint látod – válaszoltam gúnyosan. Rémesen fájni kezdett a fejem, semmi kedvem nem volt ehhez a beszélgetéshez. Oldalra néztem, és mintha láttam volna egy elsuhanó aranyszőke villanást. Tehát Arielle vigyázott rám. Az apámat kénytelen volt a közelembe engedni, még akkor is, ha lényegében nem is az apám.

- Hol voltál? – kérdezte számon kérő hangon. Mikor látta, hogy eszem ágában sincs úgy ugrani, ahogy ő fütyül, sóhajtott. – Sajnálom. Ne haragudj, amiért a temetésen elragadtattam magam. Váratlanul ért az anyád halála és részeg voltam.

- Egyedül akartam lenni – vontam meg a vállam, válaszolva a korábbi kérdésére. Felmordult, de nem kezdett el veszekedni. Nehezére esett bizonyára.

- Miért?

- Szoktatnom kellett a gyomromat ahhoz, hogy nem ti vagytok a szüleim – feleltem a legigazabb hazugságot. Talán ha Evan nem támad meg is elmentem volna. Csak nem ennyi időre.

- Most azt kéne mondanom, hogy ettől még a lányom vagy, igaz? – kérdezte kelletlenül. – Talán mondhatnám is ezt. De te vetted el őt tőlem. Ha te nem vagy, akkor nem veszett volna el az a nő, akit szerettem.

- Talán ha támogattad volna, vagy legalább nem hagyod magára! Ne merészeld még ezt is rám kenni! – kiabáltam elkeseredetten. Rengetegszer eljátszottam a gondolattal. Mi lett volna, ha nem olyan vagyok, amilyen? Vagy inkább, ha nem válok ilyenné? Ha az anyám mellé álltam volna, és nem harcolok ellene? Ha nem rohanok el felelőtlenül otthonról? Igaza volt, mindig kell egy bűnbak. És mivel baleset volt, csak saját magamat hibáztathattam. A halálba kergettem őt, és még csak észre sem vettem. Könnyek gyűltek a szemembe, ezért elfordultam. Nem akartam, hogy lássa.

- Nem én voltam a legjobb apa, de még a legjobb férj sem. De nehogy azt hidd, hogy te vagy az anyád megkönnyítettétek volna a dolgomat. Az én lányom meghalt. Eleinte örültem, hogy megkaptunk téged… csak évekkel később jöttem rá, hogy soha semmi nem lesz ugyanolyan, érted? Mert te nem ő vagy. Az én lányom tökéletes lett volna!

- Mint te? – nevettem fel gúnyosan.

- Egyébként tudom, hogy kik a szüleid.

- Tessék? – fordultam vissza döbbenten és többé a könnyeimmel sem törődtem. Hadd lássa! Engem aztán kicsit sem érdekel!

- Nem nyugodtam bele, hogy egy ismeretlen gyerekét nevelem. Évekbe telt rájönnöm, de természetesen sikerrel jártam. Az anyád egy utcaszéli kurva volt. Az apád egy alkoholista, aki szerencsejátékon rengeteg pénzt nyert. Az anyád bizonyára direkt csináltatta fel magát aztán DNS tesztet nyomott az apád orra elé. Az apád pedig megkéselte őt a nyílt utcán. Jelenleg börtönben ül. Akkor már nem voltál az anyádnál, biztos talált neked biztonságosabb helyet – nevetett. Egy szemetest. Darren azt mondta egy szemetesben talált.

Döbbenten meredtem rá, nem akartam hinni neki. Nem akartam elhinni, hogy ennyire nem érek semmit. Hogy egy ilyen anyám és egy ilyen apám volt. Megtántorodtam.

- Jól vagy? – kérdezte ijedten, de mikor utánam nyúlt, ellöktem magamtól. Forgott körülöttem a világ. A gyomrom úgy kavargott, mint a tajtékzó tenger vihar idején.

- Takarodj innen! – kiabáltam rá rekedten.

- Tessék? A nevük nem is érdekel? Vagy a tiéd? Hogy ki is vagy te valójában? A neved Milena Thomson lett volna.

- Takarodj! – kiabáltam ezúttal hangosabban. A falnak dőltem, majd szinte beestem a saját ajtómon, magam után becsapva azt. Elszédelegtem a földszinti fürdőszobáig és hánytam egyet.

Milena Thomson. Milena?

Mikor sikerült összeszednem magam, felálltam és tükörbe néztem. Ki vagyok én? Kié ez az arc? Könnyek peregtek betegesen sápadt arcomon. Már nem az enyém volt a múltam. Nem az voltam, akinek hittem magam. Egyáltalán ki vagyok én? Egy név határozná meg? Csak egy eszköz voltam, hogy a könnyűvérű anyám pénzhez jusson? Az apám által, aki gyilkos, csaló és játékfüggő is volt egyben? Nem láttam őket a vonásaimban. De nem láttam magamat sem. Mert fogalmam sem volt, hogy ki voltam.

Megcsörrent a zsebembe rejtett telefonom. Reszkető kezekkel nyúltam utána és oldottam ki a billentyű zárat. Ismeretlen szám. Az ajkamba haraptam és megnyitottam.

„Milena, mint kurva? Szerintem a romlott alma nem esett messze romlott fájától. Milyen érzés a színtiszta mocsokból származni?”

A falnak csaptam a készüléket. Nem akartam látni. Nem akartam látni, hogy ki küldte ezeket. Sírva rogytam a falnak, majd megint hánytam egyet. Nem tudom mi jött még ki belőlem, de határozottan hányingerem volt. Bizonyára attól a mocsokból, amiből valójában származtam.

- Lin? – jelent meg hirtelen Arielle az ajtóban. – Te jó ég… jól vagy?

Megráztam a fejem és felzokogtam. Kivételesen, talán életemben először megengedtem, hogy átöleljen. Ahogyan a barátnők szokták. Hagytam, hogy vigasztaljon. Biztos voltam benne, hogy mindent hallott.

- Nem a szüleid kiléte határozza meg, hogy ki vagy.

- Akkor mi? – kérdeztem rekedten.

- A körülmények és önmagad. Hogy mit érzel, és mit teszel.

- Megváltoztál.

- Tudom, akárcsak te – nevetett. – Azt hiszem, soha nem ismertelek.

- Én sem téged – suttogtam.

- Hánytál?

Bólintottam.

- Kérdezhetek valamit? – nézett rám. Kék szemeiben valamiféle ismeretlen aggodalom ült. – Te és Darren… lefeküdtetek?

- Nem – hazudtam. Talán túl gyorsan. – Miért?

- Hát… arra gondoltam… hogy talán terhes vagy. De ha nem, akkor természetesen ez hülyeség… - tette hozzá, és nem vette észre a pánikot, ami átsuhant az arcomon. Terhes? Én? Az nem lehet!

Részlet - 20. fejezet: Rémreggel

2011-07-27T19:03:00.003+02:00

Köszönöm OneGirl, hogy írtál nekem véleményt! Nos, a te kedvedért egy kis részlet a következő fejezetből, ami a terveim szerint a hétvégén érkezik!

„Lin! Vettem néhány dolgot, amire szükséged lehet reggel. Sajnálom, amiért Evan túl járt az eszünkön, nem tudom, hogyan csinálta.”

- Darren? – suttogtam döbbenten. De aranyos! Azaz… várjunk csak… aranyos? Ez egyáltalán nem lenne jellemző Darrenre. Biztosan a zaklató hozta és belekevert valamit. Talán ciánt vagy ki tudja milyen mérgező anyagot. Darren nem lenne ilyen… aranyos. Nem dőlhetek be ennek, és az elmebeteg is hülye volt, amiért azt hitte, hogy ezt beveszem. Ő nem ismeri őt, velem ellentétben. Majd csak kibírom valahogy az ebédszünetig. Csak ne lennék ilyen szörnyen éhes. Nem is csoda, alig ettem mostanában. De olyan csábítónak tűntek most a zacskó tartalma. Nem… vissza kell fognom magam. Nem lehetek buta, annál többet ér az életem. Máskor is volt, amikor kihagytam a reggelit, most se lesz gond. Vajon, az ásványvízben bízhatok? Inkább mégis a csapvíz mellett döntöttem. Az a biztos. Kicsit émelyegtem az éhségtől, de igyekeztem nem foglalkozni vele.
Amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón, összerezzentem. A gyomrom összeszorult és szinte láttam magam előtt, ahogy valaki ketté harapja a torkomat. Aztán eszembe jutottak a „védelmezőim”. Nem engedhetnek veszélyes vámpírt a közelembe. Összeszedtem magam, majd nagy levegőt vettem és ajtót nyitottam.Az apám állt az ajtóban. Számítottam vérszomjas gyilkosokra, kellemetlenkedő házőrzőkre (Darren), régi halott barátnőkre (Arielle)… de rá éppenséggel nem.
- Te meg mit keresel itt?

19. fejezet: Ismeretlen ellenség

2011-07-22T13:30:00.001+02:00

Elszörnyedve meredtem korábban barackszínű falamra. Minden ízemben remegtem. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de túlságosan pánikba voltam esve. Talán vissza kellett volna mennem Darrenhez, ott ez nem történt volna meg. Fel kellett volna hívnom valamelyik vámpírt. Arielle-t mondjuk. De nem tudtam parancsolni a kezemnek. Eddig is éppen elég volt a tudat, hogy valaki meg akar ölni. Eddig az a valaki nagyon távolinak tűnt. Most pedig akcióba lendült. De miért pont engem szemelt ki? Nem hittem, hogy az egész csak annyiról szólna, hogy Rick elcsábította Evan barátnőjét. Már maga a mondat is nevetséges hangzott. Rick nem elég ehhez. Hogyan bújhatna el Evan elől? És ha a vámpírok tényleg tudnak teleportálni, akkor miért vannak pont itt? Van valami emögött, de ötletem sem volt, hogy mi. Vagy ki. Evan Brownnak mi oka lenne abban, hogy engem megöl? Arielle, Darren és Nate már régen feladták volna Ricket, ha megtalálták volna. Miért kéne ehhez ösztönzés? És miért voltam fontos ezeknek a vámpíroknak? Miért akartak megvédeni, és Evan miért akar megölni? Csak egy egyszerű hétköznapi lány voltam, aki a valóstól többnek képzelte magát. Miért én? Miért pont én? És mit akar tőlem Evan ezzel az üzenettel? Megijeszteni? Vagy Arielle-éket megijeszteni? Abból nem eszik. Nem nyúltam a telefon után, és nem hívtam fel senkit sem. Ha figyelmen kívül hagyom ezt az egészet, akkor talán feladja ezt az őrültséget. Nagyon reméltem. Erőt vettem háborgó gyomromon, és felálltam. A vér valahogy nagyon nem esett jól, azt hiszem, ma már több minden nem fog lecsúszni a torkomon. Kissé szédelegve indultam a mosdóba, hogy megmossam az arcomat. Sápadt voltam. Ijesztően sápadt, és mintha nem is önmagamat láttam volna a tükörben. Más voltam, de nem tudom, hogy mi változott.

A hányinger újra felkúszott a torkomba, ismét öklendezni kezdtem. A vécé fölé görnyedtem és megint vért hánytam. A vért, amit lenyeltem. Evan miatt. Mikor már lenyugodott egy kicsit a gyomrom, a homlokomat a hideg kőnek támasztottam és mélyeket lélegeztem. Majd óvatosan felálltam és háromszor is megmostam a fogam. De még mindig éreztem azt a kellemetlen fémes szagot. Soha többet nem iszok bele semmibe felelőtlenül.

Elindultam a konyhába egy kis hideg vízért. Kezdtem jobban érezni magam. De valamivel le kellett öblítenem a torkomat. Kitártam a hűtőt, de elszörnyedtem. A hűtő telis tele volt véres üvegekkel.

- A francba… - káromkodtam hevesen. Egy fehér papír volt az üvegek közé helyezve, gyorsan kivettem és villámgyorsan becsaptam a hűtőt.

„Ha így folytatod, már csak erre lesz szükséged. Hát nem szuper? Én a helyedben szoknék a gondolathoz… vagy inkább az ízhez.”

Dühösen galacsinná gyűrtem a „kedves” üzenetet és a szemetesbe dobtam. Szerencsére volt még a pulton egy üveg víz, amihez nyúltak hozzá. Megkönnyebbültem ittam belőle, és hihetetlenül örültem, hogy ez tényleg ásványvíz. Végre lemosta valami a torkomat, bár az ajkaim még mindig vörösek voltak. Mikor lenyugtattam magam, elindultam a pincébe, és felhoztam egy doboz barackszínű festéket, ami még a múltkori festésről maradt. Még soha nem festettem, de talán épp itt az ideje elkezdeni. El kellett tüntetnem Evan nyomát. Minél előbb, mert így nem tudnék a szobámban aludni. Bár így is nehéz lesz, tekintve, hogy minden akadály nélkül bejutott a házamba. Ennyit arról, hogy megvédenek tőle. De talán amíg itthon vagyok, figyelik a házat.

Nem tartott sokáig lefestenem a falat. Mikor végeztem, olyan volt, mintha az egész meg sem történt volna. Hullafáradtan dőltem a párnák közé és alig hogy vízszintesbe kerültem már aludtam is.

(Darren szemszöge)

Nyugtalanul álltam meg az Olson ház előtt. Nagyon aggasztott az, ami ma történt. Már messziről megéreztem a vér szagát. De ahogy Lin kiront az épületből, és ahogy kiöklendezi a vért… na, az bent maradt az emlékezetemben. Ki képes ilyen elvetemült dologra? Evan? Bárcsak megfojthatnám azt a szemetet! Csak kerüljön a kezem közé. Van valami még a háttérben, de mi? Egyáltalán hogy értette Lin, hogy én játszok vele? Hiszen ő küld állandóan kétértelmű jeleket! Nem én tehetek arról, hogy undorodik attól, ami vagyok. Nem mintha vele akarnék élni… nem. Egyszerűen csak… jó lett volna magam mellett tudni egy rövid ideig. Néhány éjszakára természetesen. De ő választotta inkább a veszélyt, mint azt a biztonságot, amit én nyújthattam volna. Ha nem jön el a házamból, Evan nem teszi ki a beteges játékának.

Ma én voltam a soros, míg Nate és Arielle megpróbált információkat gyűjteni Rickről. De senki nem látta és nem hallott róla semmit. Mintha nem is létezne, pedig élt. Vagyis élőhalott volt. De azt az emberek nem tudhatták, nekik a vámpírok is ugyanolyan élőnek tűntek.

Óvatosan osontam be Linette otthonába. Nem akartam felverni őt az éjszaka közepén. Mégiscsak elkezdte zaklatni őt egy elmebeteg. Halkan felmentem a szobájába, mivel gondolom, beletartozik ez is az őrző-védő pincsi kutya munkámba. Kellett nekem megígérni. Bár ami azt illeti, néha nem bántam. Úgysem volt más elfoglaltságom, és a semmittevés baromi unalmas tudott lenni.

Egyből megpillantottam a törékeny testet a takaróba csavarodva. Nyugtalan álma volt, legalábbis úgy tűnt. Motyogott valamit, de nem értettem. Egy pillanatra azt hittem, hogy felébredt, de nem, észre sem vett. Ennek egyrészt örültem, de másrészt… ha engem nem vesz észre, akkor mást nem. Mi van, ha valaki meglepi őt miközben alszik? Nem akarok legközelebb a holttestével találkozni.

Sóhajtottam egyet és inkább elindultam a konyhába. Már messziről éreztem a vér szagát, és ahogy sejtettem, Lin még több meglepetést kapott. Kivettem a vérrel teli üvegeket, kivittem a kocsimba, és elhatároztam, hogy mindjárt hozok neki valami emberi innivalót. Átteleportáltam egy európai kisvárosba, ahol most nappal volt és vettem egy karton ásványvizet, meg vettem valami péksüteményt reggelire. Mikor végeztem, visszamentem Lin házába és elpakoltam a vásárolt cuccokat. Elővettem egy papírdarabot és egy rövid üzenetet firkantottam. Nem hagyhattam itt szó nélkül, még a végén azt hiszi, hogy mérgezett.

„Lin! Vettem néhány dolgot, amire szükséged lehet reggel. Sajnálom, amiért Evan túl járt az eszünkön, nem tudom, hogyan csinálta.”

A mondat végén elbizonytalanodtam és hirtelen felindulásból Arielle nevét írtam az aláírás helyére. Nem akartam, hogy olyan dolgot lásson ebben a gesztusban, ami nem létezik. A vámpírszív nem képes dobogni, nem képes érezni, Arielle és Nate csak valami hibrid kivételek. Nem is tudom mit gondoltam, amikor beleszerettem Ariadnéba. Hiba volt. Szeretni valakit mindig egy nagy hiba. A szerelem gyengévé tesz, megsebez és kihozza a legszélsőségesebb énedet. Ariadne a legrosszabbat hozta ki. Nem akarom még egy átélni ezt az érzést, nem hagyhatom, hogy Linette újra előhozza a régen eltemetett érzelmeimet. Éppen elég, sőt sok is, amit Arielle barátsága vált ki belőlem. Arról nem is beszélve, hogy ők ketten, mármint Arielle és Nate előhozzák belőlem a bűntudatot. Akárhányszor hozzám szólnak, felrémlik, hogy mit tettem velük. Ez már így is túl sok érzelem. Nem kell nekem Linette. Minél előbb előkerül Rick, vagy inkább minél előbb megölöm őt, és Evant is… annál előbb szabadulok meg tőle. Mert nem akarom őt. Minden egyes mozdulata arra emlékeztet, hogy mennyire gyengévé tehetne, ha hagynám. Most is… ahogy ott feküdt védtelenül az ágyban… úgy éreztem, hogy meg akarom védeni. Nem csak kötelességből, és nem is ígéretből. Ezért veszélyes. Nem szabad közel kerülnöm hozzá. Jobb, ha azt hiszi, hogy közömbös vagyok, mert az akarok lenni. Nem akarok az a férfi lenni, akinek mellette érzem magam. Az nem én vagyok. És ha rajtam múlik… nem is leszek soha. Gyűlölnie kell. A gyűlöletet remekül tudom kezelni.

Egy illat töltötte be az érzékszerveimet. Egy idegen vámpír illata. Idegesen szagoltam a levegőbe és az ablakhoz ugrottam. Az utcán egy fekete csuklyás alakot láttam, ahogy Lin ablakát figyeli. Az ösztöneim veszélyt jeleztek. Evan van ott? Nem. Ő sokkal testesebb és izmosabb. Ez az idegen vékony volt. Mintha nő lenne. Nő? Evan kivételével ki akarna ártani Linette-nek?

A ház elé teleportáltam, egyenesen mögé. De megérezte a jelenlétem rohanni kezdett. Fürgén szökkent a sötét éjszakai utcákon, én pedig utána vetettem magam. Teleportálhattam volna, de akkor fennáll az esélye, hogy emlékeztetem a vámpírnőt is erre a lehetőségre és végleg nyomát vesztem.

Sokáig követtem és próbáltam magamba szívni az illatát, hogy legközelebb felismerjem. De aztán eltűnt. Azonban még utoljára megvillant a levegőben néhány hosszú göndör szőke hajtincs…

Most már biztos, hogy nem Evan Brown volt, aki zaklatta Lint. De ki ez a nő? És mit akar tőle?

Pályázat

2011-07-13T21:04:00.006+02:00

Sziasztok!

Gondolkoztam azon, hogy jó lenne egy videó a történetről. De én béna vagyok ehhez, úgyhogy inkább meghirdetek egy pályázatot. A lényege az lenne, hogy tetszőleges hosszúságú videót kéne készíteni a történetről. A szereplők képeit természetesen fel lehet használni. A videó alatt valami olyan szám mehetne, ami illik a történet hangulatához. Természetesen mivel nagyon kevés kép van, amit használni lehet, ezért szöveget is bele lehet tenni, sőt szerintem kell is bele. De képeket is kérhettek akár tőlem. Olyan trailer-szerű videóra gondoltam :) Téma lehet az egész sorozat, de lehet egy-egy rész is. Az első vagy a második természetesen :)

És hogy ez miért érné meg nektek?

Aki megnyeri...

- Egy hónapon át megkapja emailben a fejezeteket. Nem akkor amikor felkerül a blogra, hanem amint elkészül.

- Egy hónapon át kiemelten hirdetem a blogját (ha nincs blogja, ezt a részt megbeszélem még vele, természetesen úgy is kap még valamit)

- oklevelet kap :)

Jelentkezés:

Email: ginewra93@citromail.hu, vagy kommentben a bejegyzés alatt.

Amit adj meg: Internetes név, blogcím, emailcím, életkor, és hogy melyik részről készítenéd a videót (első, második, mindkettő egyben)

Jelentkezési határidő: 2011. 07. 24.

Beküldési határidő: 2011. 07. 31.

A videókat töltsétek fel youtube-ra, és a linket küldjétek el :)

18. fejezet: Meglepetés

2011-07-13T11:18:00.002+02:00

- Lám… lám… Miss Olson megtisztelt minket a jelenlétével? – hallottam magam mellől egy gúnyos hangot. Pislogva néztem fel a tanárnő gyűlölt arcára, és igyekeztem kiverni a szemeimből az álmosságot. Mintha agyonütöttek volna, olyan fáradt voltam. Nem is csoda, már délután volt és én még mindig a suliban tespedtem. Az órák hihetetlenül lassan teltek, és még a többieket is el kellett viselnem. Folyton azon járt az agyam, hogy vajon, ma ki vigyázhat rám. Arielle? Nate? Vagy esetleg Darren? Már Nate sem járt suliba, úgyhogy esélyem sem volt arra, hogy ő figyeljen itt. Ha Darren figyel engem, vajon, milyennek tűnhetek a szemében? Mit gondol, miközben rám néz? Ő is gondol arra, hogy mi történhetett volna kettőnk között ha nem két külön fajhoz tartoznánk? Én rengetegszer eljátszottam a gondolattal, a szívem menthetetlenül elveszett kék szemeiben. Az eszem viszont kétségbeesetten tiltakozott az érzés ellen. Az utóbbira hallgattam, mikor hátat fordítottam a világának. De ez így nem teljesen igaz, hiszen egy vámpír játszani akart velem. Még a világ része voltam, egészen míg Evan meg nem találja Ricket és meg nem öli.

Megborzongtam. Önmagamtól. Nyugodt szívvel gondoltam valakinek a halálára, még ha gyűlöltem is őt. Ez megijesztett. Úgy néz ki, hogy az önzőségem tényleg nem ismer határokat.

- Miss Olson! Lenne szíves lélekben is jelen lenni? – csattant fel újra a bosszús tanerő, és hallottam, hogy a többiek hangosan nevetnek. Hihetetlen, hogy mikor váltam népszerűből népszerűtlenné.

- Természetesen – vontam meg a vállam. – Várom a kérdéseket – tettem hozzá somolyogva. A teremben lévő évfolyamtársaim hangosan felnevettek. Az előttem ülő Amanda cinkosan rám kacsintott. Mielőtt eltűntem volna egészen jóban voltunk. Rosszindulatú és az észben sem bővelkedett, de legalább volt kivel beszélgetnem. Szép volt tulajdonképpen, tökéletes alakja és selymes szőke haja volt, de a szemei kissé távol ültek egymástól, ami furcsa megjelenést kölcsönöztek neki.

- Maga még mindig szörnyen szemtelen, Miss Olson. A következő órán maga lesz az első, aki beszámol a mai órán leadott anyagról. Várom a beszámolóját a második világháborúról.

Felszisszentem. Felelni? Ahhoz tanulni is kellett volna. De mondjuk talán tényleg rám fért volna, hiszen előttem az érettségi. Anélkül pedig eláshatom magam, nem kapok semmilyen munkát. Nem akartam nyomorogni. Volt még anya pénzéből, nem sok, de egy ideig elég. Viszont előbb vagy utóbb ez elfogy. Találnom kell valamilyen munkát. Ijesztő volt maga a gondolat is, én még soha semmit nem tettem keresztbe. Lusta voltam és elkényeztetett. Pedig csak egy szemetes konténerből származtam.

- Liny! – szólt egy hang, miután kicsengettek. Amanda állt előttem hatalmas mosollyal az arcán. Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen idióta becenevet adott nekem. Nem tudtam, hogy mit akarhat. Néhány órája még ő is levegőnek nézett. De az ilyen lányok, mint ő… nos… olyanok voltak, mint érdekmágnesek. Mindig oda tapadtak, ahol a legtöbbet remélhettek. Talán úgy látta, hogy még mindig népszerű lehetek, és ha segít nekem ebben, akkor számíthat a jóindulatomra… és a kapcsolataimra. Legalábbis azokra, amik régen voltak. Én voltam a bálkirálynő, az egyik legnépszerűbb lány. Amy okkal remélt tőlem még több figyelmet, de engem már nem hozott lázba az ilyesmi. Megváltoztam. De minek?

- Szia, Amy – mosolyogtam rá fanyarul. Nem vette személyes sértésnek a barátságtalan hangulatomat, hiszen régen sem voltam kedvesebb. A többiek szépen-lassan kiszállingóztak a folyosóra.

- A hétvégén házi bulit tartok nálunk. Hát nem csodálatos? – csicseregte vidáman. Mintha hallottam volna néhány szófoszlányt valami buliról, de nem gondoltam, hogy pont Amy rendezi. A szülei meglehetősen konzervatívak voltak.

- Ez nagyszerű, Amy. És hogyan rejted el a szüleid elől a vendégeket? – kérdeztem gúnyosan. Nem lehettem kedves, nem érdemelte meg senki a kedvességem.

Amy csak felnevetett.

- Semmit sem változtál. Igaz, hogy rehabon voltál? Vagy talán abortusz? Vagy csak megszöktél valami félistennel?

Tagadásra nyitottam a szám.

- Ne is mondj semmit. Nincs semmi baj egyikkel sem. Az elvonó nagyon hasznos tud lenni. A volt barátom is volt. Az abortusz pedig remek találmány. Kinek kéne egy síró, haszontalan gyerek? Ha pedig megszöktél, akkor irigyellek. Bár én nem jöttem volna vissza. Bár szörnyű, ami anyukáddal történt… szörnyű baleset…

Sóhajtottam.

- Vegyél levegőt is mielőtt megfulladsz, rendben?

- Akkor eljössz?

- Hova? – kérdeztem értetlenül. Talán elhadart volna még valamit, amit nem hallottam?

- Hát a buliba. Meghívtalak, rémlik? – kérdezte úgy, mintha egy hülyéhez beszélne. – Az elvonó lelassítja az agyműködést?

- Hányra menjek? – hagytam figyelmen kívül a kérdést. Kezdett igazán fárasztani ez a beszélgetés. Hogy voltam képes elviselni annyi időn át Amandát?

- Kilenckor kezdünk egészen hajnalig. Anyuék wellness hétvégére mennek, miénk a ház. Most mennem kell, Sharon, Nora és vásárolni megyünk. Nem tartasz velünk?

- Nincs több hely a kocsiban – hallottam hirtelen Sharon hangját. Hideg mosollyal nézett rám. Élvezte, hogy most ő népszerűbb. Annyira gyerekes volt ez az egész felvágósdi.

- De a kocsi ötszemélyes – értetlenkedett Amy. Annyira naiv volt. Hihetetlen. Én egyből levágtam a lényeget.

- Kell a hely a ruháknak is – felelte Sharon vállat vonva. Majd intett Amandának, aki pincs módon követte őt. Felnevettem a helyzet abszurditásán. Szánalommal vegyes nevethetnék kavargott bennem. És szégyen, hogy egykor én sem voltam jobb Sharonnál. Olyan volt ő, mintha kívülről látnám régi önmagamat.

Szegény Isabel. Sokkal jobb barátnőt érdemelt volna. Arielle-t soha nem ugráltattam, ő túl erős akaratú volt, de Isabelt szinte észrevétlenül használtam ki… Bár ő okosabb volt, mint például Amanda, de ugyanolyan naiv.

Az ebédszünet nagyon gyorsan eltelt. És persze nagyon kínosan. Egyedül ültem, és bár az összes népszerű pasi végignézett rajtam, mégsem ült mellém senki. Elment az étvágyam a szégyentől. Mégis hideg maradtam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy gyengének lássanak. Miután végeztem az adagommal, elindultam a szekrényem felé. Nem vettem üdítőt a büfében, mert a sajátom bontatlanul várt a szekrényemben. Málnaszörp. Ma reggel valahogy ehhez volt kedvem. Kinyitottam a majdnem üres szekrényemet. Furcsán gyorsan engedett a zár, de nem foglalkoztam vele. A szekrények mindig is gagyik voltak. Szomjasan emeltem a számhoz az üdítős üveget és jól meghúztam.

De az üvegben nem málnaszörp volt. Vadul öklendezve zuhantam a szekrényemnek és próbáltam minél messzebb lökni magamtól a folyadékot. Azonnal megismertem a vér fémes illatát…

Hangokat hallottam. A nevemen szólongattak, de hihetetlen módon szédültem, szinte forgott velem a világ. Soha nem éreztem még ekkora undort, ilyen mértékű hányingert. A gyomrom vad tengerként háborgott. A kezeim remegtek, és hideg verejtékcseppek jelentek meg a homlokom. Ó, istenem, miért nem tudtam előbb beleszagolni az üvegbe? Miért kellett a félüveget egy hajtásra kiinnom?

- Lin, jól vagy? – kérdezte Emma aggodalmasan. Ez már önmagában is furcsa volt. Dühösen rántottam ki a kezemet a kezeiből. Segíteni akart, fel akart húzni. De nekem nem kellett segítség!

A vér undorító ízével a számban rontottam keresztül a tömegen. A mosdó előtt is emberek álltak, nem akartam még inkább megalázni magam. Így inkább kirohantam a suliból. A parkolóból pedig remegve kiadtam a gyomrom véres tartalmát. Miután végeztem zihálva rogytam a földre.

- Lin? – hallottam egy nagyon ismerős hangot. – Mi történt?

Felnéztem az arcára és megkeményítettem a vonásaimat. Már így is túl sok gyengeséget engedtem meg magamnak. Darren arcán pedig szánalom ült. Az az érzés, amit a világon a legjobban utáltam. Megpróbált átölelni, de ellöktem magamtól. Nem kellett a szánakozás. Ez csak egy otromba vicc. Édes Istenem! Hogyan rendezhettem ekkora jelenetet egy buta tréfa miatt? Most mindenki rajtam nevet. Azt hiszik megőrültem. Most már tényleg eláshatom magam jó mélyre. Elvesztem. Én leszek a suli vesztese, akin majd mindenki a nyelvét köszörülheti. Elrontottam mindent. Megaláztam magam. Megaláztak. Egy hülye kis szemétséggel. De kinek juthat eszébe vért önteni egy üdítős üvegbe? Ki akarná, hogy vért igyak?

- Jól vagy?

- Persze – feleltem hidegen. Miért aggódik? Csak egy hiba voltam az életében. Akkor meg mi a fenéért csinál úgy, mintha számítanék valamit?! Nem játszott még velem eleget? Nem? – De tehetnél egy szívességet.

- Micsoda? Mit? – kérdezte meglepetten. Erre biztosan nem számított.

- Hagyd abba ezt a hülye játékot. Elegem volt – sziszegtem egyenesen az arcába, mire dermedten nézett rám. Mintha én zavartam volna össze őt. Jó vicc. Összeszedve morzsányi méltóságom apró kicsi megmaradt darabját, hátat fordítottam és elindultam hazafelé. Nem szándékoztam visszamenni ma a suliba, épp elég nehéz lesz ez holnap is.

Séta közben legalább kiszellőztethettem a fejem. Megkönnyebbülve nyitottam ki a házam ajtaját, és azonnal megtámadtam az emeletet. Ledőltem az ágyamra és a fejemet egy párnába temettem, így próbáltam belefulladni. De sehogy sem sikerült. Hosszú percekkel néztem csak fel. Nem kellett volna. Ugrottam egyet meglepetésemben, majd a rettenet a torkomra fagyott. A falon egy vérrel írt mondat virított. Még friss volt, még intenzíven éreztem a szagát.

„Hogy ízlett a meglepetésem?”

17. fejezet: Visszatérés

2011-07-02T11:57:00.002+02:00

Sziasztok!

Előbb hoztam a fejezetet, de ez tulajdonképpen a jövőheti frissnek felel meg :) Ugyanis hétfőn elutazom és egy hétig nem leszek itthon. Írni pedig csak utána fogok. A frissel igyekezni fogok, mert igen megjött a kedvem most ehhez a történethez és rengeteg tervem van vele, úgyhogy ez egy kicsit unalmas fejezet, de ígérem, hogy miután visszatértem a szabadságról, beindulnak az események :)

Az autó, amiben ültem csendben fékezett a házunk előtt. Darren az egész úton csendben volt, nem szólt egy szót sem. Csak meredt előre az útra, én pedig némán feszengtem mellette. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Hirtelen elbizonytalanodtam, mi van, ha rosszul döntöttem? Nem. Már ő is döntött, láttam a szemében, és az is eléggé árulkodó, hogy nem mellette ébredtem. Nem kellek neki. Akkor miért ilyen távoli? Egy vámpír. Kettőnk közül csak én érezhetek valamit, ez csak nekem szívás. Örülnie kellene, szabad lett. Vagyis félig. Még mindig vigyáznia kell rám, de az őrző-védő szerepe már nem teljes körű. Arielle és Nate felajánlották, hogy ők is rám néznek néha. Úgy éreztem, mintha óvodás lennék. Egy ártatlan kisgyerek, akit meg kell óvni a csúnya nagyvilágtól. Határozottan nem tetszett. De mit tehettem volna? Így legalább most visszakapom a szabadságom. Feltételes szabadlábra helyezés, ha azt vesszük. Talán valami betegség miatt szerettem bele a „fogvatartómba”. Hiszen hallottam már ilyenről. Azzal a különbséggel, hogy már hetek óta nem éreztem fogolynak magam. Ahogy most lopva Darren arcára néztem, összeszorult a torkom. Mikor láthatom újra? Vagy mi van, ha valaki mással látom újra?

Miután megálltunk, nem szálltam ki azonnal. Kerestem a szavakat, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom. Talán még visszavonhatnám. Talán mégse kéne visszatérnem a magányos világomhoz. Talán nem is olyan fontos, hogy vámpír. Talán mondhatna valamit, mondjuk, hogy nem bánt meg mindent. De az arcán nem látszódtak ilyen érzelmek. Hideg és közömbös. Mint egy bábu.

- Nos… én… - hebegtem zavartan, majd cifrát káromkodtam magamban. Hogy áshatnám el ilyen módon a büszkeségem? Egy férfi sem ér ennyit.

- Szeretnél lefutni néhány tiszteletkört, vagy inkább kiszállsz, hogy végre intézhessem a dolgaimat? Arielle pár percen belül itt lesz, ne aggódj.

Elsápadtam és megmarkoltam a kézi táskámat. Hát akkor ennyi, tényleg nem jelentettem neki semmit. De miért is nem lepődök meg ezen? Hiszen engem még soha nem szeretett senki. Soha. A vérszerinti apám egy szemetesbe dobott meghalni, a nevelőapám egy szemétláda, aki elhagyott és a nevelőanyám pedig soha nem tekintett igazán igazi lányának. Ő volt az egyetlen, aki produkált némi szeretetet az irányomba, de meghalt. Ez az én formám. Ha egyik „családom” sem szeretett, akkor hogyan várhatnék szeretetet egy idegentől, aki mellesleg halott és nem titkolja, hogy gyilkos.

- Akkor… nos… szia – nyögtem ki végül halk, megalázott hangon. A kezemet a kilincsre helyeztem, és kinyitottam az ajtót. Némán hang nélkül kiszálltam és néztem, ahogy elhajt. Aztán eltűnt az élet az unalmas kisvárosi utcából. Éppen naplemente volt. Könnyes szemmel néztem az égre, és mintha az ég is egyetértene velem abban, hogy valami véget ért. Egy biztos… túl sok volt mostanában az érzelgős Linette Olsonból. Nincs olyan ember, vagy bármilyen más lény, aki megérdemli a könnyeimet. Nem érdemlik, hogy gyengének lássanak. Vagy én nem érdemlek meg semmit?

Sóhajtottam és a házunkra néztem. Semmit sem változott. A falak fehérek voltak, az ablakokra pedig kék zsalugáter volt elhelyezve. Olyan barátságosnak tűnt a füves kerttel, meg minden. De ez csak a látszat. Mindenki mindent a látszat alapján ítél meg. De a küllem mindig hazudik, mindig. Mert nem az van belül, amit az ember kívülről lát. Megtéveszt, átver. Elkerülhetetlen a csalódás. Mindegy. Én döntöttem így, amikor nem akartam még egyszer megalázni magam. Nem akartam több olyan hibát, amit csak ő bán meg. Többé nem.

A ház üres és koszos volt. Nem is csoda, hiszen hetek óta nem lakott benne senki. Anya nélkül annyira más volt, annyira hideg, annyira barátságtalan. Mintha nem is itt éltem volna. Pedig itt éltem az életem nagyobbik részét, itt veszekedtek annyiszor a szüleim. A lépcső mögött pedig már nem is emlékszem, hogy hányszor hallgatóztam. Mert féltettem őket. Inkább kitettem magam a haragjuknak, de volt, hogy nem mertem kettesben hagyni őket. Számtalan alkalommal kaptak rajta, olyankor legalább nem egymással veszekedtek. Ezzel vigasztalta magát az akkori gyermek énem. De már nem értem. Minek foglalkoztam én velük? Hiszen a nevelőapám egy paraszt. Akinek semmi nem számít, csak önmaga. Aki bárkin áttapos. A nevelőanyám pedig gyenge volt, és inkább elmenekült a szeretetem elől. Jobban jártam volna, ha a viharok idejére a szobámba zárkózom és maximum hangerőn bömböltetek valami zenét. Azt kellett volna tennem. De már mindegy. Jobb, ha nekiállok a takarításnak.

Csend. Feküdtem az ágyamon, és nem hallottam semmit, csak néma csend vett körül és a gondolataim. Nem akartam gondolkozni, mert folyton csak egy kék szempár lebegett a szemem előtt. A naptárra néztem. Szerda volt. Iskolába kéne mennem. De hogyan pótolok be ennyi hiányzást? Meddig is voltam távol? Csak néhány hét. Az még nem vészes. De mi van, ha kérdezősködni kezdenek majd? Hiszen mit mondanék? Hogy egy vámpírral voltam? Köszönöm szépen, nem kérek a zárt osztályból.

Itt voltam tizennyolc évesen egyedül egy üres lakásban és nem volt senkim. Miből fogok élni? Egyáltalán az apám még nem nyúlta le anyám pénzét? Mi lesz velem? A tanácstalanság sós könnyeket csalt a szemembe és most nem töröltem le őket. Nem volt ki elől szégyellnem őket.

Talán ez volt életem leghosszabb éjszakája. Egész éjjel csak forgolódtam és ostobábbnál ostobább dolgokat álmodtam. Szédülten ébredtem a kialvatlanságtól és fáradtan támolyogtam ki a fürdőszobába. A hatalmas helyiségben olyan kicsinek tűntem, a tükörben szinte rá sem ismertem önmagamra. Fekete karikák sötétlettek a szemem alatt. Az arcom fehér volt, a hajam kócos. Az utóbbin hamar segítettem, a hajvasalómmal egyenesre vasaltam. Mikor végeztem elővettem a sminkkészletem, hogy emberformát faragjak a tükörképemből. Negyedórába tellett, mire elégedett lettem az eredménnyel. Sikerült elérnem a tipikus külsőmet. Olyan lettem, mint mindig. Olyan, amilyennek az emberek láttak. Hideg szépség.

Felvettem egy egyszerű fehér toppot, egy barna kardigánt, és egy csőszárú farmert. Belebújtam egy barna papucscipőbe, a vállamra kaptam a táskámat és elindultam a suliba. Gyalog mentem, hiszen nem volt messze, reggelizni nem szándékoztam. Ahogy a családi házak mellett sétáltam döbbentem csak rá, hogy nem is vagyok éhes. Megrántottam a vállam, nem is baj.

A Death Valley High School épülete semmit sem változott. Hófehér falaival elég barátságtalannak tűnt. Ez kivételesen igaz is volt. Gyűlöltem. Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mégis mit keresek itt, amikor Darren mellett is lehetnék, de a válasz egyszerű volt. Inkább vagyok egyedül a pokolban, mint egy jobb helyen, valakivel, aki nem akar velem lenni. Inkább elviselem a gyűlölködő embereket magam körül, inkább elviselem majd az apám mocskolódását, inkább elviselem a hétköznapi életem romjait. Egyszer úgyis vissza kéne térnem. Így legalább nem vesztek annyit. Önszántamból fordítottam hátat, legalább a méltóságom egy apró darabja megmaradt.

- Linette? – hallottam egy hangot magam mellett. A nap a szemembe sütött, így hunyorogva néztem fel Nick Morrison arcára. Egész jól nézett ki, mióta utoljára láttam. Már nem az a srác volt, aki nemrég kórházban feküdt. Vagy ez csak a látszat? Hiszen a szemeiből süt a magány. Hirtelen megsajnáltam őt. Hiszen Arielle olyan közel volt hozzá, de ő nem tudhatta. Igazságtalanság.

- Hé, Nick – köszöntem és elmosolyodtam. Meglephettem, ritkán mosolyogtam rá kedvesen. Régebben rajongtam érte, de az csak vágy volt, amit minden második srác után éreztem. Nem jelentett semmit. – Hogy vagy?

Felnevetett.

- Megvagyok. De ezt pont te kérded? Mindenki rólad beszél, hogy eltűntél. Aztán mintha mi sem történt volna felbukkantál és megint eltűntél. Minden rendben?

A mosoly az arcomra fagyott. Tapintatból nem említette konkrétan a temetést, de nekem eszembe jutott. Talán láthatott valamit az arcomon, mert együttérzést láttam rajta. Szánalmat. Nem akartam, hogy sajnáljon.

- Persze, nem történt semmi. A pletykafészkek csak mindent túlreagálnak, nem igaz? Csak lógtam egy kicsit, utazgattam, szórakoztam. Remekül szórakoztam – hazudtam könnyedén. Nem érdemelte meg, de én… szóval… nem akartam, hogy bárki is gyengének lásson.

Megcsóválta a fejét, nem tartott sokáig, hogy elhiggye a szavaimat. Hiszen amit elmondtam az voltam én. Az volt az én álarcom. És Nick pont ezért utálta mindig is, hogy Arielle velem barátkozott.

- Hát… legalább már nem lógsz. Most mennem kell. Szia! – köszönt el, majd elindult a bejárat felé. Közben rámosolygott az éppen akkor érkező Emmára, majd eltűnt az épületben.

- Csaknem rehabon voltál? – nevetett egy hang, és felbukkant mellettem egy rosszindulatú szőke lány. Amy. Soha nem kedveltem. Mindig is irigy volt rám. Most valószínűleg ő lett utánam a suli ribanca.

Hidegen rámosolyogtam.

- Nem találkoztam veled, úgyhogy nem hinném, hogy ott lettem volna. De köszi az érdeklődést.

- Ribanc – sziszegte, majd szőke haját feltűnően hátracsapta és csatlakozott a klikkjéhez.

Talán mégis ennem kellett volna valamit – gondoltam, miközben elindultam felfelé a lépcsőn. Szédülni kezdtem és az arcom körülbelül egy vámpíréval vetekedhetett volna. Ittam egy korty vizet és azzal biztattam magam, hogy biztosan kibírom az ebédszünetig. Hiszen csak néhány óra.

Ahogy a folyosón lépkedtem elhallgattak az emberek. Mindenki engem nézett. Mikor továbbhaladtam sugdolózni kezdtek és felnevettek. Szinte csöpögtek a rosszindulattól. Nem volt kihez odamennem, egyedül voltam. Hiszen egyik barátnőm halottabb volt, mint a másik. Így hát csak nem törődve semmivel emelt fővel magabiztos haladtam végig a folyosókon és ültem be az első órámra. Egyben biztos voltam, hogy hosszú lesz az év hátralévő része és pechemre előttem az érettségi.

Francba.

Rímea: Vérfagyasztóan jó történet

2011-06-30T13:19:00.002+02:00

http://blogdijak.blogspot.com/2011/06/verfagyasztoan-jo-tortenet.html

Sziasztok!

Szeretném megköszönni Rímeának a Vérfagyasztóan jó történet díjat. Megmondom őszintén, hogy egy ideje úgy gondolom, hogy túl sok díjat osztogatnak a blogokon, annyit, hogy már teljesen elvesztik az eredeti értéküket. De Rímea díja teljesen más. Mert ez nem egy olyan elismerés, amit minden második blog megkap. (Nem arról van szó, azoknak a díjaknak is nagyon örülök, sőt...) Viszont ezt a díjat saját maga készítette és ami a legjobban meglepett: nekem, ennek a blognak. Sőt még ajánlást is írt, ami talán még jobban meglepett :) Szóval köszönöm!

A díj szabályai között szerepel, hogy írjam le, hogy számomra mit jelent az írás. Nos... nehéz ezt megfogalmazni, az írás... különleges. Nem tudom, hogyan tudnám leírni igazán. Már nagyon régóta foglalkoztat az írás gondolata. Amikor kislány voltam gyakran fantáziálgattam különféle történeteken, tovább szőttem a kedvenc meséimet, később kedvenc filmjeimet és könyveimet. Aztán egy kis füzetbe írogattam,de túl lusta voltam, hogy bármi értelmes dolgot is papírra vessek. 14 éves voltam, amikor olvasni kezdtem történeteket az interneten. Aztán elfogytak azok a történetek, amik érdekeltek. Vagy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elképzeltem. És hát.. elkezdtem a saját ötleteimet felhasználni és alakítani egy-egy történetet. Szörnyen bénán kezdtem, de úgy gondolom sokat fejlődtem azóta. Remélem egy nap, igazán jó író leszek. Ami a lényeg, hogy az írás... egy világ, amit én alakítok. Nem is tudom, hogy igazán mit jelent számomra, csak azt tudom, hogy fontos. Hogy miért írok? Nem tudom, de azt hiszem, hogy nem tudnám abbahagyni. Nem mindig van hozzá kedvem, de néha hosszú órákig csak gépelek. Néha úgy érzem a történet írja saját magát. Az életem része, és mikor látom, hogy valakinek tetszik, amit csinálok... az hihetetlenül jó érzés :)

Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam :$

16. fejezet: Választás

2011-06-27T10:29:00.001+02:00

Köszönöm az előző fejezetre érkezett véleményeket! Itt a friss :)

Hasogató fejfájással ébredtem, komolyan mintha másnapos lennék. Először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán mikor kinyitottam a szemem, döbbentem csak rá, hogy a szobámban fekszem betakarva. Hogyan kerültem fel ide? Miért vagyok meztelen?

Aztán minden visszatért és fájdalom nyilallt a homlokomba. Percekig döbbenten néztem magam elé, majd gépiesen felöltöztem. Nem tudtam, mit higgyek, teljesen elbizonytalanodtam. A világom alapjaiban rengett meg, vagy talán dőlt össze. Már azt sem tudtam, hogy én ki vagyok. Hogyan ítélhettem hát így meg, hogy mi hamis és mi valós?

Kopogtattak. Nem hittem, hogy Darren lenne az, ő nem kopogna. Már azelőtt tudtam, hogy ki áll az ajtó mögött, mielőtt megpillantottam volna aranyszőke haját. Szomorú tekintete idegennek tűnt. Hátráltam egy lépést. Nem féltem tőle, de meglepett, hogy tényleg valóság az, ami tegnap történt. Hiszen annyira hihetetlen volt! Sokkal egyszerűbb volt nem hinni Darrennek, és letagadni az egészet. Elvesztettem a fejem, az este szinte teljesen a homályba burkolózott előttem.

- Nem szabadna így lerohannom téged… én csak…

- Hát tényleg igaz – suttogtam csendesen. Még soha nem nézett így rám, egy teljesen más lány állt előttem. Az az Arielle volt, akivel a szülei halála előtt találkoztam, csak akkor még nem ismert annyira, hogy szomorú legyen előttem. Annyira másnak tűnt, mintha nem is ismerném. Nem is sejtettem, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok járnak. Csak néztem az előttem álló ismeretlen ismerőst és egy kövér könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Sajnálom, és azt is, hogy így kellett megtudnod. Nem akartunk neked hazudni, de meg kell értened, hogy nem árulhatunk el mindenkinek mindent. Te ember vagy, egy teljesen más világ. Nem szabad a világunkba keveredned.

- Te kérted meg Darrent.

- Valóban – mosolyodott el. – De csak, mert tudtam, hogy ő megvédhet Evan elől. Darren igazi alvilági figura, de amikor segített megmenteni az életem, jöttem csak rá, hogy nem gonosz igazán. Csak álarcot visel.

- Igen, tudom – mosolyogtam. Erre már én is rájöttem. Egy éjszakáig leolvadt róla a rideg álarc. De vajon, hol lehet most? Miért nem volt mellettem? Talán ezt is megbánta volna? Nagyon úgy néz ki. – Mi történt igazából veled?

Lehajtotta a fejét, és nem nézett a szemembe.

- Ez egy régi történet. Magamra találtam. Ha nem halok meg, soha nem találom meg magam. Csak azt sajnálom, hogy magára hagytam Nicket.

- Nincs túl jól, de harcos jellem, akárcsak te. Össze fogja szedni magát. Talán már meg is történt, nagyon régen nem láttam.

- Lassan már féléve, hogy eltűntem, igen. Már biztos jól van. Lin, tudod… sajnálom, hogy nem azt a lányt ismertem meg, aki igazából vagy.

- Ez az én saram – húztam el a számat. – Nem engedtem, hogy bárki is megismerje. Talán még én sem tudom, hogy ki vagyok. És addig… nem tudom, hogy hogyan ismerhetne bárki is. Nate és te… jól megvagytok?

Arielle mosolyogva bólintott.

- Nem kéne belekeverednem ebbe a világba, igaz?

- Nem élnéd túl, emberként nem. És a vámpírélet nem a legtökéletesebb. Talán a teljes jellemed pusztítana el – nevetett. – Minden erősebb, élesebb, hevesebb.

- Sejtem, miről beszélsz. Ne haragudj, a tegnapiért.

- Darren aggódott érted. Mi van köztetek?

Elvörösödtem. Az arcán felismerés futott végig, amikor meglátta a nyakamon található néhány foltot. Szinte éreztem a bőrömön az ajkait. Te jó ég, lefeküdtem egy vámpírral. Arielle-nek mintha nem igazán tetszett volna ez a fejlemény, de nem szólalt meg.

- Mit takar, hogy vámpír? Ezüst-undor, kereszt-iszony, koporsó-imádat, szentelt víz és napallergia?

Felnevettem. – Szerinted?

- Koporsót még nem láttam, bár néha elég síri a hangulat. Napon meg már láttam őt. Szóval ezek nem. Akkor mi igaz?

- Egyik sem. Nem árt a nap, bár nem túl kellemes. A kereszttel nincsen baj, az ezüstre viszont tényleg érzékenyek vagyunk, és a tűzzel sem érdemes játszanunk.

- Értem – hümmögtem. Furcsa volt feldolgozni ennyi új információt, azt hiszem, hogy ezentúl nem fogok tudni végignézni egyetlen vámpíros filmet sem nevetés nélkül. – És… csak vámpírok vannak?

- Ezt hogy érted?

- Hát… mondjuk boszorkányok, vérfarkasok, tündérek, szellemek… egyéb hihetetlen lények.

- Nem hinném, hogy léteznek, én még nem hallottam egyről se.

Megkönnyebbülten sóhajtottam. Egy természetfeletti lény is elég nekem. De ha nem keveredhetek bele ebbe az egészbe, akkor mégis mi lesz velem? Mert abban biztos voltam, hogy minél több időt töltök Darrennel, annál nehezebb lesz majd túllépnem ezeken a dolgokon, amikor majd visszatérek az emberek közé. Talán már nem is akarok ebben a városban élni. Death Valley idegennek tűnt ebben a pillanatban, távolinak. Pedig most is itt voltam, a város szélén.

- Mi lesz velem? – tettem fel a kérdést. Igyekeztem nem figyelni arra, hogy közben Darren is belépett a szobába. Lazán az ajtófélfának támaszkodott és rám nézett. Arielle odébb állt, hogy elférjen. Furcsa volt, hogy két vámpír engem néz, és közben mindketten keresik a szavakat.

- Te mit szeretnél? – kérdezett vissza végül Darren kiismerhetetlen arccal. A kérdés elgondolkoztatott. Mit szerettem volna? Ezen szinte soha nem gondolkoztam igazán. Lázadni lázadtam, de akkor a kényszer ellen tiltakoztam, anélkül hogy szabadon átgondolnám a dolgokat. Fogalmam sem volt igazán, hogy mit akarok. Egyedül Darren karjaiban éreztem magam otthon, és erre a gondolatra talán el is vörösödtem, mert Arielle arcán mindentudó mosoly jelent meg. De ahogy Darren arcát fürkésztem, megrettentem. Érzelemmentes volt és rideg. Mintha a jövőm, a létem egy kicsit sem érdekelné. Tudtam, hogy ez nem igaz, de mégis… úgy éreztem, hogy számára én csak egy hiba vagyok. Egy hiba, amit újra és újra elkövet, akármikor csak hozzám ér. Egy hiba, amit újra és újra megbán. Ezt láttam a szemében, ahogy rám nézett. Ott volt a vágy, azt nem tagadhatom. De csak a teste vágyott rám, a tudata küzdött ellenem. És ő vámpír volt, én pedig ember. Nem túl előnyös párosítás. Nagyon jól tudtam, hogy ebből semmi jó nem származhat. Láttam már elég filmet, hallottam már elég ilyen történetet. Romantikusak voltak, de csak nagyon ritkán végződtek jól. Az emberlány sosem maradt ember, vagy meghalt, vagy vámpír lett. Én nem akartam vámpír lenni. Élni akartam az életemet. Fel akartam nőni, egyetemre menni, bulizni, új embereket megismerni, barátokkal lógni erre-arra, és talán megérett bennem az a gondolat is, hogy szerelmes akarok lenni. Egy férfival, aki boldogan sétál az oldalamon, és nem bánja, hogy vele vagyok. Nem tart véteknek. Soha még nem akartam ennyire szerelmes lenni, tényleg megváltoztam. Eddig csak a kalandot kerestem. Most még… a megöregedés sem tűnt olyan borzalmas lehetőségnek, ha van kivel. Gyerekek. Vajon, lesz nekem valaha is? Vajon, rászánnám magam? Nem hiszem. Gyereket nem akartam, de mégsem akartam örökre tizennyolc éves maradni. A változás az élet velejárója. Mi lenne velem, ha többet nem változnék? Ha semmi sem változna, hanem megrekednék egy örökké tartó állapotban? Azt hiszem, hogy beleőrülnék az unalomba. Ez nem nekem való. A változások izgalmasak, kalandokat hordoznak magukban. Nem akartam vámpír lenni, és azt hiszem, hogy Darrent sem szeretném jobban megkedvelni. Talán már késő és beleszerettem. De még talán van visszaút. Nem akarok egy vámpírral élni, valakivel, aki nem öregszik, nem változik. Nem érte meg lemondani mindenről. Mindenről, ami számít nekem, valakiért, akinek örökké csak egy megbánt dolog lennék vagy pár hét múlva egy megunt szerető, akit meg kell tűrni Evan miatt. Darrem számára melyik voltam? Egy hiba vagy egy potenciális ágyas?

Felsóhajtottam. A fejemhez kaptam a kezem.

- Jól vagy? – kérdezte Arielle aggodalmasan, mikor meglátta a mozdulatot. Tényleg egyre jobban fájt a fejem.

- Persze – feleltem könnyedén, és megpróbáltam nem foglalkozni a torkomban növekvő gombóccal. Ki kellett mondanom a döntésemet. Ki kellett mondanom, hogy mit szeretnék. De ha ez soha nem okozott gondot, most hogy Darren szemébe kellett mondanom, miért volt olyan nehéz? – Én… vissza akarom kapni a régi életemet. Vissza akarok menni a városba.

Hát ennyi. Megtettem. De miért néznek rám olyan meghökkenten? Olyan sértetten? Mintha őket magukat utasítottam vissza. Mintha Darren pókerarca egy pillanatra eltűnt volna. Meghökkent fájdalom suhant át jóképű vonásain, de talán csak azt láttam, amit látni szerettem volna.

- De Evan… - ellenkezett Arielle.

- Meg tudjátok oldani úgy is, hogy nem lakok itt. Nem igaz?

- De… hát akkor készülj…

- Majd én visszaviszem – suttogta Darren, majd kiment a szobából. Arielle néhány pillanat múlva követte őt. Egyedül maradtam a szobámban, és búcsúzkodva néztem körbe. Többet nem térek vissza ide.

15. fejezet: Tagadás

2011-06-20T19:28:00.003+02:00

Sziasztok!

Nem a mai napra ígértem frisst, de gondoltam megleplek titeket. Annak örömére, hogy végre túl vagyok a szóbelin (ma délelőtt óta) és végre nekem is elkezdődött a nyári szünet. Remélem, tetszeni fog a fejezet, elgépelések előfordulhatnak, és nos... 18-as jelenetre is számíthattok :) Jó olvasást és nagyon örülnék a véleményeteknek.

Láttam, ahogy az arca megrándul a szavaimtól, mégis… talán tényleg komolyan gondoltam. Kiöntöttem neki a szívemet, ő mégis átvert engem. Minden hazugság volt. Arielle… pedig élt. Nehéz volt feldolgoznom ezt az információt.

- Lin…

- Nem érdekel a magyarázatod. Nem érdekelsz, érted? – csattantam fel, de a szememet szúrni kezdték a visszafojtott könnyek. Darren zsebében megszólalt a telefon. Mindketten holtra váltunk a kijelzőn megjelenő Arielle nevére. Már nyúlt volna, hogy kinyomja, amikor felkiáltottam.

- Ne! Vedd fel.

A hangom nem tűrt ellentmondást, de ez persze a Darren féle pasikra nincs hatással. Talán ezért lepődtem meg, amikor tényleg felvette. Rekedt hangon szólt bele a készülékbe, a tekintetét továbbra sem vette le rólam.

- Igen? Örülök, hogy nincs baja, de ez most nem a legalkalmasabb pillanat.

- Add ide – sziszegtem határozott, dühös hangon. Habozott. Szinte kitéptem a kezéből a mobilt.

- Darren, ott vagy? – szólalt meg egy régen halott hang. A szívem a torkomban dobogott, remegni és izzadni kezdtem egyszerre. Kitágult szemekkel bámultam magam elé. A hangja semmit sem változott, mintha mi sem történt volna. Mintha nem halt volna meg és nem lett volna egy szörnyeteg.

- Arielle? – nyögtem ki a nevét, mikor végre sikerült néhány szót kiejtenem kicserepesedett ajkaimon. A vonal végén néma csend lett, majd valami tompán puffant. Egy ideig csak a saját ziháló lélegzetem hallottam, majd egy pánikba esett hang szólt bele a kagylóba.

- Lin?! – szinte sikított. Mintha olyan nagy dolog lenne, ez az egész. Számomra valóban az volt, de számára miért? Mintha kétségbeesett lett volna. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Nem találtam hirtelen a szavakat, az agyam talán önálló életet kezdett élni. Száguldottak a fejemben a gondolatok, talán sokkot kaptam. Fogalmam sincs, mert nem gondolkoztam.

- Azt hittem, hogy meghaltál – nyögtem ki végül az egyetlen biztos pontot a csapongó gondolataim között. Ez volt az egyetlen egy dolog, amiben még biztos voltam. Az egész világ fenekestül felfordult körülöttem.

- Tényleg… meghaltam – sóhajtotta. – Annyira sajnálom. Ezt az egészet. Nem akartalak belekeverni.

- Hazudtatok – feleltem válasz nélkül hagyva a mondandóját. Gyűlöltem a hazug embereket, mindig is úgy gondoltam, hogy inkább mondják el az igazságot, a titkok az átverések jobban fájnak. Mindent elviselek, feltéve, ha őszinték velem.

- Ez volt az egyetlen megoldás. Nem akartam, hogy bajod essen.

- Miért? – kérdeztem kiszáradt torokkal. Láttam a könnyfátyolon át, hogy Darren aggodalmasan figyeli minden mozdulatom.

- Nem tudom.

- Azok után, amiket mondtam neked, nem hittem volna, hogy még valaha is érdekelni fog a hogylétem.

- Bármennyire is hihetetlen, azóta rájöttem, hogy nem gondoltad komolyan. Időbe telt, de így utólag nem is voltál annyira kiismerhetetlen, mint hittem.

- Gyűlölnöd kell – suttogtam, ahogy felidéztem magamban az utolsó találkozásunkat. A könnyek most lassan végig peregtek az arcomon. A kezem megremegett, fázni kezdtem.

- Nem gyűlöllek – suttogta halkan. – Volt idő, hogy gyűlöltelek, akkor, amikor még mindketten a régiek voltak. De ahogy te sem, már én sem vagyok ugyanaz.

- Miért? Hazudtatok. Te és Darren. Vámpírok. Te jó ég. Úgy értem magam, mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna. Ez nem lehet valóságos – nevettem fel hisztérikusan. Most már szabályosan remegett a kezemben tartott telefon.

- Lin… jól vagy? – kérdezte Darren sápadtan. Sápadtan. Ha-ha… Mintha egy vámpír kinézhetne máshogy, mintha nem lenne mindig sápadt. Mintha nem nézne úgy rám, mintha őrült lennék. Mintha nem érezném magam tényleg annak.

- Mi olyan vicces? – hallatszott a fojtott hang a vonal túlsó végéről. Tudtam, hogy éppen megkérdőjelezi, hogy van-e elég kerekem. Nem én haltam meg és lettem egy élőhalott. Nem én hazudtam mindenkinek. Nem én fogadtam fel valakit, akibe viszont én szerettem bele. Beleszerettem a vámpírba. A picsába. Ez is csak én lehetek, nem igaz? Ha-ha. Egy vámpírba. Még mindig nevettem.

- Mit szívtam? – visítottam fel hirtelen. Hiszen ez nem lehet a valóság. Vámpírok nem léteznek, csak a könyvekben. Death Valley egy hétköznapi kisváros, amiben nem léteznek vámpírok, sem semmilyen természetfeletti lények. Nem csókolóztam és éltem együtt hetekig egy vámpírral. Nem lett vámpír egy régi barátnőm. Nem. Nem. Nem. Valamit beszívtam, de vajon, melyik drog lehet ilyen erős? Darren elfelhősödött tekintetét néztem, és még inkább nevetni kezdtem. Hiszen olyan viccesen nézett rám. Mintha félve nézett volna rám. Ha-ha. A Mr. Nagyokos, akit vámpírnak képzelek, fél. Valaki, aki semmitől sem fél. Nem én állítok magamról baromságot, bár minden kétséget kizáróan én ütöttem ki magam, hogy ilyeneket hallucináljak.

A világ imbolyogni kezdett. A földre ültem a kagylót még mindig a fülemhez szorítva. Nevettem. Szívből, mélyen, hisztérikusan. Minden olyan viccesnek tűnt. Mint az, hogy elhittem annak idején, hogy magassarkú végzett Isabellel. Nagyon vicces. Magassarkú. Ha-ha.

Darren elém térdelt és szólongatott.

- Mit adtál? Mármint a levegőn kívül mit szívtam? Arielle halott, te pedig ember vagy. És vámpírok nem léteznek. Szívatsz. Vagy csak álmodom. Ez az. Álmodom. Most legalább nem azt, hogy van valami esély arra, hogy jelentsek neked valamit a hibán kívül. Nem igaz? Ez egy jobb álom. Vagy egy rosszabb álom? Nagy Vámpír, óó szerinted melyik lehet a jobb? Miért pont vámpír? Sose csíptem a rémtörténeteket. Harry Potter párti vagyok, a boszorkányokat meg a varázslókat jobban csípem. Akkor miért vámpírok? Miért nem vérfarkasok? Vagy ha már Arielle… az sellő név, nem? – kérdeztem és már szinte fuldokoltam a nevetéstől. – Mindig szerettem a sellős meséket is. De a vámpírok, vér meg minden. Miért pont vámpírok.

- Lin, kérlek, higgadj le. Ez a valóság, nem álmodsz.

- Ha álmodnék, az álomalak pontosan ugyanezt mondaná nekem. El akarná hitetni, hogy igazi – kötekedtem. Majd ismét felnevettem. De aztán olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam. Egy pofon csattant az arcomon. A kezemben szorongatott telefon a földre zuhant, a képernyője elsötétedett. Elkerekedett szemekkel meredtem Darrenre, majd a kezemet az égő arcomra szorítottam.

- Aúcs – nyögtem döbbenten. Fájt. De legalább elhallgattam. A tekintete zavaros volt. Mintha keresné a szavakat. Megütött. Vissza kéne ütnöm, legalábbis ezt súgta egy hang. De nem hallgattam rá. Szinte rávetettem magam az előttem térdelő férfire. A lendülettől a földre zuhantunk, de erős karjai védelmezően szorultak körém és tartottak meg, megvédve a földdel való ütközéstől. Az ajkaimmal pedig mindössze néhány pillanat alatt csaptam le. Meglepődött, de ez nem akadályozta meg benne, hogy visszacsókoljon. Vadul és erősen. Mintha az élete múlna rajta. Nem törődtem a fájdalomra, csak arra vágytam, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Szenvedély ködösítette el az elmémet és a hajába túrva kezdtem harapdálni az ajkait.

Felnyögött. Mély erotikus hangon. Azon a hangon, amely engem teljesen elvarázsolt. Felkapott a karjaiba, de nem váltunk szét.

- Lin… - suttogta a nevem, és talán az önuralom utolsó halvány morzsáival megpróbált eltolni magától, de nem hagytam magam.

- Pofa be, és csókolj – suttogtam határozottan. Magam sem tudtam, hogy mit művelek, de határozottan ez volt az a dolog, amire annyira nagyon vártam. Őt akartam. Nem érdekelt többé semmi. Csak ő. Ő kellett nekem. Halványan érzékeltem, ahogy óvatosan a kanapéra fektet, és simogatni kezdi a testemet. A bőröm bizseregve reagált az érintéseire, majd mikor már azt hittem, hogy nem akartam jobban, a nyakamat kezdte gyengéden szívogatni, miközben kezeivel lassan eltávolította a felsőmet. Mikor legközelebb feleszméltem, már melltartó sem volt rajtam és a mellemet csókolgatta ellenállhatatlan férfias ajkaival. Beleremegtem minden csókba. Beleremegtem a mindent elemésztő vágyba. Felsikítottam, és szinte letéptem róla a ruhát. Ő pedig megszabadított még a bugyimtól is, aztán valahogy az alsónadrág is elveszett valahol. Végig barangoltam a mellkasát, majd a nyakába haraptam. Ő pedig nem bírta tovább. Elködösült szemmel nézett rám.

- Akarlak, Lin. Belehalok, ha nem lehetsz, most az enyém – suttogta távoli hangon. Vadul zilált, akárcsak én. Izzadtság cseppek folytak végig meztelen testemen.

- A tiéd akarok lenni – sikítottam a vágytól hevülten. Nem kellett kétszer mondanom, engedelmesen belém hatolt. Kemény, hatalmas férfiassága még a világot is felrobbantotta körülöttem. Csak fényeket láttam, csak valami hihetetlen földöntúli érzés tombolt bennem. Francba, beleszerettem…

Kurvaként viselkedtem, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Talán teljesen összezavarodtam a történtek hatására. Talán most végre elástam magam, és könnyű eszközként odaadtam magam. Talán már soha nem fogok kelleni neki lelkileg, csak testileg. Talán soha nem is kellettem neki. De nem számítottak most a talánok. Néhány dolog tombolt csak bennem: Hogy álmodom, és vámpírok nem léteznek, és hogy ez az egész is csak álom, talán nem is az történik ami. De ennek ellenére még soha az életben nem éreztem magam teljesebbnek és boldogabbnak.

Megjegyzés: Remélem, tetszett! Egyébként... nemrégiben befejeztem egy másik saját történetemet és felmerült a kiadás gondolata. Nézzétek be a másik blogomra: http://ginewralidercfeny.blogspot.com/

The Vampire Diaries: Crazy Love

2011-06-09T16:59:00.000+02:00

Sziasztok!

Egy ideje rengeteg vámpírnaplók témájú fanficet olvastam és én is kedvet kaptam hozzá. Néhány hete bele is kezdtem az írásába, és most úgy döntöttem, hogy elérhetővé teszem a számotokra. Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomra. A történet a Crazy Love címet kapta. Remélem, hogy tetszeni fog!

A blog címe: http://ginewra-crazylove.blogspot.com/

Tartalom:

Ha három ugyanolyan nőt szeretsz, kit szeretsz igazán? Kérdezhetné valaki Damon Salvatore-tól. Nem elég, hogy Katherine Pierce a bolondját járatta vele, majd beleszeret Katherine hasonmásába, Elenába, aki szerelmes az öccsébe. Ha ez még nem lenne elég felbukkan egy különös lány, aki az álarc alatt ugyanúgy néz ki, mint Elena vagy Katherine…

Charlotte P. Davis bosszúszomjasan érkezik Mistic Fallsba, hogy megkeresse barátnője, Lexi gyilkosát. Csak egy dolog jár a fejében, mikor belecsöppen a hihetetlen világba: Megölni Damon Salvatore-t! De mikor találkozik vele és megismeri a kisváros természetfeletti lakóit… a terve felborulni látszik. Képes megküzdeni mindennel? Képes két hasonmásával versenyezni Damon szerelméért? Képes megőrizni kilétének valódi titkát? Képes megküzdeni azokkal a veszedelmekkel, amik várnak rá? Minden az ő sorsán múlik… De vajon, túl lehet-e élni ennyi titkot?

Érettségi

2011-06-01T17:57:00.004+02:00

Sziasztok!
Hamarosan szóbelizek az előrehozott választott tantárgyamból, és szinte még sehol sem tartok a felkészüléssel. Soha nem marad rá időm. Szóval... csak az érettségi után tudok friss fejezetet hozni, nagyjából a hónap végén. Remélem, hogy megértitek, és amint végeztem, igyekszek új fejezetet hozni. Ez nem minden blogomra érvényes, mert ahol vannak előre megírt fejezetek, ott továbbra is tudok frissíteni. De a Halálvölgyből sajnos nincs.
Sajnálom és köszönöm a megértéseteket!
Puszi:
Ginewra

14. fejezet: Hazugságok

2011-05-26T21:29:00.001+02:00

(Arielle szemszöge)

Már régen aggódtam ennyire. Kétségbeesetten járkáltam fel s alá a nappaliban és némán füleltem. Nem mertem zajt csapni, hátha néhány másodperccel később hallanám meg a megváltást. Nate volt az egyetlen, akivel most foglalkozni tudtam. Ő járt csak az eszemben. Már órák óta meg kellett volna érkeznie. Soha nem késne ok nélkül, hiszen tudja, hogy mennyire egyedül érzem magam Death Valley-ba nélküle. Nem mehetek be a városba, ahol a szeretteim élnek, pedig csak egy karnyújtás választ el tőlük. Soha nem hittem volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Már végig kutattam azokat a helyeket, ahova Nate gyakran szokott menni. Imádtam a teleportálást, de most csak rásegített arra, hogy még kétségbeesettebb legyek. Nate a világon bárhol lehetett. És én nem tudtam, hogy mit tegyek. Amikor utoljára beszéltünk telefonon azt mondta, hogy siet és hogy bármelyik percben itt lehet. De ahogy telt az idő, egyre tanácstalanabb lettem és rossz előérzetem támadt. Féltem, hogy baja esett és én nem vagyok ott, hogy segítsek rajta. Azok után, amiken együtt keresztül mentünk nem tudtam volna nélküle élni. Talán túlreagáltam, talán nem, de muszáj volt tennem valamit.
Bizonytalanul kaptam a telefonom után. Kérdezősködnöm kellett akitől csak tudok. Csak egyetlen név jutott az eszembe, de féltem vállalni a hívásom következményeit. Linette nem hallhatja meg a hangomat. Megéri a kockázatot? De mi van, ha Darren tud valamit, ami nyomra vezethet? Ha neki elmondta, hogy hová ment? Az ajkamra haraptam és vettem egy mély levegőt. Nate élete mindennél fontosabb. Nem hinném, hogy Darren lenne olyan felelőtlen, hogy lebuktasson. Linette nem állt készen a vámpírok világára, tartoztam annyival neki, hogy megkíméljen tőle. Remélem, hogy Darren nem csinált vele semmit, csak védenie kellett. A bizalmam Darren iránt olyan hajszálvékony volt, hogy nem örülnék, ha Linette többet érezne iránta. Mert ő veszélyes. Hiába mentette meg az életemet, nem tudtam mindent elfelejteni. Adtam neki egy esélyt, de nem tudom, hogy ez mennyire terjed ki.
Kikerestem a nevét és megnyomtam a hívógombot. Nem volt jobb ötletem. Számomra Nate volt az első. Csak reménykedtem benne, hogy nem okozok még nagyobb bajt.
- Halló? – szólt bele egy feszült hang.

(Linette szemszöge)

Darren csókja soha át nem élt érzéseket váltott ki belőlem. Szinte lebegni kezdtem több centivel a föld felett, olyan mennyei boldogság árasztott el, ami megijesztett. Nem volt hasonlítható semmihez. Mintha az egész világ felrobbant volna és csak mi ketten léteztünk volna. Miénk lett a világ, az élet, a vágy. Az a vágy, ami szinte szétfeszítette a bensőmet, ami arra sarkalt, hogy még többet akarjak belőle, és hogy ne tiltakozzam semmi ellen. De amilyen gyorsan jött a pillanat, olyan gyorsan el is tűnt. A következő pillanatban eltűnt előlem és a falig hátrált. Zihálva nézett rám, kerekre tágult szemekkel. Mintha nem hinne benne, hogy ez valóban megtörtént. Aztán én is feleszméltem a bódult kábulatból. Rájöttem, hogy mi történt. A férfi, aki szinte fogságban tartott, aki megvédelmezett, akit eleinte játszott velem és akivel kölcsönösen gyűlöltük egymást… megcsókolt. Mint az áramütés olyan hatással volt rám. Mintha a világot eddig nem ismertem volna, csak most nyílt meg előttem. Olyan dolgok törtek fel belőlem, amik nem hittem, hogy léteztem. Rengeteg csókot kaptam, de hirtelen az összes értékét vesztette. Jelentéktelenek voltak, akárcsak azok a gyökerek, akik adták. És mégis… elbizonytalanodtam. Láttam a gyötrődő vonásain, hogy keresi a szavakat. Megpróbált mondani valamit, de inkább hallgatott. Ahogy ránéztem, egyre inkább elhatalmasodott bennem az érzés, hiba volt. Nem szabadott volna engednem. Darren és én nem vagyunk egy súlycsoport, jóval idősebb nálam. Egyetlen szavára lányok tucatjai hullhatnak a lábai elé. Mély hangjára, amibe az előbb szinte beleremegtem, vajon ki nem dobna le magáról mindent? Csak egy lennék a sok közül. Csak egyetlen egy, aki már nem oszt nem szoroz, nem foglal egy kiemelt helyet a ki tudja, milyen hosszú sorban. Mindig különlegesnek mondtam magam, mindenkinek azt hangoztattam, hogy szebb vagyok és mindenki csak engem akarhat. Sokan gyűlölhettek érte. Akkoriban nem érdekelt. Bárcsak tényleg különleges lennék. Bárcsak tényleg mindenki engem akarna, bárcsak Darren nem tartaná hibának, amit az előbb tett. De még mielőtt kimondta volna, már tudtam, hogy mik azok a szavak, amik majd elhagyják ajkai. Nem kellett hozzá jósnak lennem, csak a bűnbánó arcra kellett néznem.
- Hiba volt – mondta nekem, mire csalódást öntött el. Számítottam rá, nem ért váratlanul, de mégis reménykedtem benne, hogy nem ezt fogja gondolni. Mély levegőt vettem, de nem tudtam, hogy mit felelhetnék. – Ne haragudj… nem tudom, hogy mi ütött belém. Mi nem… szóval… nem lehet olyan, hogy mi.
Erőt vettem magamon, és megpróbáltam úgy tenni, mint akit ez kicsit sem érdekli. Nem érdekelhetett, hiszen igaza van. Mit akarhatnék én tőle?
- Vedd úgy, hogy nem történt semmi – szólaltam meg, és rámosolyogtam. Bár talán inkább grimasznak hatott. – Nem haragszom.
Egy kicsit mintha megkönnyebbül volna, de mégsem lett vidámabb. Nem értettem ennek az okát, de nem firtattam. Ha nem akarja velem megosztani, nem baj. Nem rám tartozik.
- Én most… felmegyek a szobámba olvasni – nyögtem ki zavartan, hiszen szinte vágni lehetett a feszültséget. A könnyeimmel küzdve indultam az emeletre, és amikor végre magamra csuktam az ajtót, levetődtem a hatalmas ágyra. Olvastam egy kicsit, majd legnagyobb döbbenetemre elálmosodtam.

Arra ébredtem, hogy fojtott hangokat hallok a nappali felől. Rossz előérzetem támadt ezért úgy döntöttem, hogy muszáj hallgatóznom. Nem szép dolog, de túl kíváncsi voltam. Halkan osontam le a lépcsőn, és leültem a legalsó lépcsőfokon. Darren hangja szinte vágta a néma csendet.
- Hogy érted, hogy nem került elő? Ricket keresi? Mondott valamit? – kérdezgette a telefonban. Semmit sem értettem. Rick? Egyetlen egy Ricket ismertem, Arielle régi exét.
- Hé, nyugi már. Nate majd hazamegy és dúl majd megint a szerelem – csattant fel, én pedig elhűlten meredtem rá. Még egy ismerős név. Nate?! Hogy kerül a képbe Nate? Elvesztettem a fonalat, de a szívem egyre hevesebben vert. Darren idegesnek tűnt, talán pont ezért nem vett engem észre.
- Linette… ő jól van – mondta hirtelen, mire megremegtem. Biztos voltam benne, hogy azzal a személlyel beszélt, aki megkérte, hogy vigyázzon rám. De ki lehet az, akinek köze van hozzám, Darrenhez, Nate-hez és Rickhez is? És aki még ráadásul életben is van? A válasz hamar megérkezett.
- Arielle, nyugi… ha így folytatod te leszel az első megőszült vámpír – gúnyolódott Daren, mire bennem rekedt a levegő. Csak két szó visszhangzott a fejemben és elöntött a rémület. A kirakós darabkái egyetlen darabbá álltak össze. De csak sokkos állapotban bámultam magam elé. Darren vámpír volt. Arielle nem halt meg. Vagyis… meghalt, de vámpír. Vámpír! Mesebeli lények, akik vért isznak. Vért. Felrémlett Darren furcsa viselkedése, amikor megvágtam magam. Úgy nézett rám, mint aki nyomban felfalna. A válasz mindig ott volt az orrom előtt. Végig. Hazugságok. Színjáték. Élet és halál új jelentést kapott. Láttam magam előtt Arielle sápadt arcát, amikor megvádoltam őt Isabel megölésével. Egy percig nem hittem benne. És mégis… ő végig itt volt a közelben, talán egy karnyújtásnyira. Védelmet kért mellém. De miért? Miért nem lökött inkább Evan karjaiba? Miért akart nekem jót Darrennel? Dühösnek kéne lennie rám, gyűlölnie.
- Lin… te jó ég… mióta vagy itt? – kérdezte Darren. Még soha nem hallottam ilyen ijedtnek. Úgy nézett rám, mintha kísértet lennék.
- Egy ideje – válaszoltam rezzenéstelen arccal. Továbbra is csak bámultam egy kiszemelt pontot a padlón, nem mozdultam.
- Ez nem az…
- Aminek tűnik? Szóval vámpír, még valami?
- Lin… én… te ezt nem érted! – csattant fel, mire a sokkom valahogy dühbe váltott. Még ő jön azzal, hogy nem értem?!
- Akkor magyarázd el, Mr. Nagyokos. Na? Halljam! Arielle mióta vámpír?
- Mióta eltűnt… a baleset óta – nyögte ki, de az arcán átsuhant egy sötét árnyék.
- Mi ez az egész? Tartozol annyival, hogy eláruld!
- Évszázadokkal ezelőtt születtem, majd lettem vámpír. Az apám változtatott át. Arielle néhány hete megkért vigyázzak rád, amikor Evan megtámadott. Tartoztam neki eggyel, így megtettem, amit kért.
Szóval csak egy kötelesség, egy feladat voltam. Könnyek gyűltek a szemembe, mire aggodalmasan ráncolta össze a szemöldökét. Óriási csalódottság kezdte fojtogatni a torkomat.
- Evan Brown azért van itt, mert Rick állítólag elvette a barátnőjét. Azt mondta, hogyha nem adjuk át neki őt, akkor megöl néhány embert. Például téged.
- Rick? Rick Jefferson?
Darren bólintott.
- Arielle és Nate őt keresi, de Nate eltűnt.
- Nate Brooke? – tátottam el a számat. Én még ott tartottam, hogy szóba sem állt Arielle-lel, mert egykor jól kikosarazta őt.
Újabb bólintás.
- Ez hihetetlen. Miért nem mondtátok el nekem? Hazudtál! Végig. Minden hazugság volt! – kiáltottam fel dühösen. Minden feszültség kijött rajtam, a visszautasítás, a hazugság, a temetés, az anyám halála, az apám viselkedése. Minden kirobbant egyetlen egy indulatos mondatban.
- Gyűlöllek, dögölj meg!

13. fejezet: Bízok benned!

2011-05-14T14:45:00.000+02:00

- Mi történt? – kérdezte Darren, amint beléptem az ajtón. Meglepetten néztem rá. Honnan tudja, hogy történt valami? Ránéztem, a tekintete sötét volt.
- Mi történt volna? – értetlenkedtem, hisz fogalmam sem volt, hogy mire gondol. A szél összekócolta a hajam az igaz, a szemeimen pedig látszottak a könnyek, de mi ebben a meglepő?
- Az arcoddal. Bántott valaki? – kérdezte feszülten, nekem pedig világosság gyúlt a fejemben. Hát persze, látszottak az apám nyomai.
- Nem fontos – vontam meg a vállam. De nem úgy tűnt, mintha hinne nekem. Sóhajtottam egyet. Végül is már mindenki tudja, előbb utóbb hozzá is eljut az információ. Mi értelme lett volna tagadnom. – Az apám volt. Kissé… részeg volt. Azt hiszem.
- Megütött az apád? – kérdezte meghökkenten, mire én bólintottam. Dühösnek tűnt, amit nem tudtam mire vélni. De mintha nem én lettem volna a dühe célpontja. Amikor rám nézett a tekintete megenyhült. – De miért? Miért ütött meg téged?
- Engem hibáztatott anya halála miatt – sóhajtottam, mire ő megdermedt és hirtelen megrándult az arca, amit nem tudtam mire vélni. De ez csak egy pillanat volt, gyorsan elrejtette az érzelmeit. – És persze nem tetszett neki, amikor visszabeszéltem. Meg hogy nem látogattam meg őt, amikor kórházban volt. Meg hogy szerinte miattam lett anya depressziós, szerinte én tettem őt azzá, akivel nem tudott együtt élni.
- De hát ez őrültség! – kiáltott fel indulatosan. – Biztos vagyok benne, hogy az édesanyád nagyon szeretett téged. Te semmiről nem tehetsz, érted? – nézett a szemembe kiismerhetetlen arccal.
Bólintottam.
- Miért ilyen az apád veled? Régen szeretett, nem?
- Régen talán, de azóta sok minden változott meg. Ez egy hosszú történet.
- Amit gondolom még soha nem mondtál el senkinek…
- Honnan tudod? – kérdeztem meghökkenten.
- Az arcodra van írva. Tudod, talán jobban éreznéd magad tőle. Ha gondolod… én… meghallgatlak – nyögte ki, mire elmosolyodtam. Élből nemet kellett volna mondanom. Ki is nyitottam a számat, hogy tiltakozzak, de végül teljesen mást mondtam, mint amit terveztem.
- Rendben. De soha senkinek nem beszélhetsz róla. Ha ezt megígéred…
- Megígérem – felelte teljesen komolyan. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de én bíztam benne. És beszélni kezdtem. Mindenről, ami a múltamhoz tartozott és nyomta a szívemet. És aki azzá tett, aki ma vagyok. Vagy aki hónapokkal ezelőtt voltam.

- Amikor kislány voltam boldog életem volt. Olyan, amiről mindenki álmodik. Igazi rózsaszín álomvilág. Elkényeztettek, mindent megkaptam, amit csak akartam. Gazdagság, szeretet, gondtalan élet. Nem is kívánhattam volna többet. Csak egyetlen árnyoldala volt a tökéletességnek. Nekem is tökéletesnek kellett lennem. A nap minden percében gyönyörűnek kellett lennem. Nem beszélhettem illetlenül, ha mégis a szüleim nagyon dühösek lettek. Nem nézhettem tévét, nem kaptam számítógépet, csak olvasnom volt szabad. Mondhatni kötelező volt. Művelt embert akartak belőlem nevelni. Az iskolában a legjobbnak kellett lennem. Okosnak, szépnek és tökéletesnek. Mindenki utált érte. Amikor erre rájöttem, véget ért az álomvilág. A hercegnő felébredt, megkapta az első pofont az élettől. Nem voltak barátaim, állandóan én voltam a közröhej tárgya. Nem viselhettem ezt persze megalázóan, nem vághattam vissza, nem beszélhettem úgy, ahogy beszélhettek velem. Úgy éreztem akkor magam, mintha nem is gyerek volnék. Pedig én az akartam lenni. Mégis… szerettem a szüleimet. És azért a tökéletes családért megfizettem ezt az árat. De egy nap, rá kellett döbbenem, hogy nem csak én nem vagyok tökéletes. Sőt, arra is, hogy semmi nem tökéletes. Még az se, amit annak hittem.
- Mi történt? – kérdezte Darren, amikor elhallgattam.
- Rettentően magányos voltam. És egyszer azt hazudtam, hogy a barátaimmal töltöm a délutánt. Anya estig dolgozott. Apa maradt otthon. De végül előbb mentem haza. Ahogy beléptem az ajtón tudtam, hogy valami nem stimmel. Az előszobában egy csipkés melltartó hevert a földön. Akkor még semmit nem értettem. Aztán meghallottam egy sikoltást. Ijedten rohantam a nappaliba, oda, ahonnan a hangok jöttek. És azt hiszem, hogy azt a napot soha nem felejtem el. Két meztelen alak feküdt a kanapén akkor még érdekes pózban.
Darren felszisszent.
- Az egyikük az apám volt. A másik pedig az általános iskolám igazgatónője. És éppen csókolgatták egymást. Közben pedig furcsa hangokat adtak ki. Már akkor is tudtam, hogy mit látok. De teljesen lesokkolt. Felsikoltottam, mire ijedten rebbentek szét. Az igazgatónő teljesen elvörösödött és maga elé kapta a földre esett plédet. Döbbenten tudatosult bennem, hogy a tökéletesnek hitt apám megcsalta az anyámat. Sírva rohantam fel a szobámba és egyből a telefon után nyúltam. Teljesen kiborultam és fel akartam hívni az anyámat. Az ajtót kulcsra zártam, az apám azon dörömbölt. De én tárcsáztam. Egy férfi vette fel.
Egy könnycsepp hullott ki a szememből. Darren komoran hallgatott.
- Hallottam a háttérből az anyám hangját, ahogy azt kérdezi: Ki az, szerelmem? Azonnal lecsaptam a telefont.
- Sajnálom – suttogta Darren.
- Ők is ezt mondták nekem. Hogy mennyire sajnálják. Külön, külön. Aztán amikor rájöttek, hogy mindketten csalják egymást, kitört a balhé. Valami megtörött. Többet nem nevettek együtt, többet beszélgettek kedvesen, nem ölelték meg egymást. Többet nem kértek tőlem bocsánatot. Egyre kevesebb időt töltöttek otthon, egyre kevesebbet törődtek velem. Amikor mégis otthon voltak, zengett a ház. Üvöltöttek. Gyakran hallottam, ahogy az anyám sír. Meg akartam vigasztalni, de nem tárta ki a szívét ellőttem. Elzárkózott előlem. De az elvárásaik nem hogy eltűntek volna, tovább növekedtek. Egyszer mertem panaszkodni. Az apám megütött, életemben először. Többet nem mertem megtenni. A külvilág számára tökéletes életem volt, amiért mindenki gyűlölt. De legbelül… magányos és nyomorult voltam.
Amikor a középiskolát elkezdtem, besokkoltam. Nem akartam, hogy itt is megbélyegezzenek. Hogy itt is én legyek a tökéletes gyerek. Elegem volt a szüleimből, gyűlölni kezdtem őket. Főleg az apámat, aki egyre gyakrabban esett haza részegen. Olyankor még kiállhatatlanabb volt. Néha bántotta is az anyámat. Néha. Nem volt az az erőszakos fajta. Akkor úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Minden könyvemet eladtam, minden régi szokásomat magam mögött hagytam. Nem tanultam többet, csak épp hogy annyit, hogy meg ne bukjak. Nem voltam hajlandó többé kedves lenni, hiszen én sem kaptam kedvességet. Amikor a szüleim észrevették rajtam a tragikus változást őrjöngeni kezdtek. Végre egyetértettek valamiben. Hogy szégyent hozok rájuk. Akkor kaptam a második pofont, aminek napokig meglátszott a nyoma. Az anyám ezentúl nem járt el otthonról, inkább a szobájában gubbasztott és szomorkodott. Egyre mélyebbre zuhant és én nem vettem észre. Azt hiszem, hogy én is zuhanni kezdtem. Minden pasival szóba álltam, gátlástanul flörtöltem, smároltam és randiztam. Elzárkóztam mindenféle érzelmi kapcsolat elől. Nem akartam szerelmes lenni. Azzal csak összetörték volna a szívem. Apám miatt gyűlöltem minden férfit, és komolyan hittem, hogy nem ismerik a hűség és a szerelem fogalmát. Úgyhogy csak játszottam velük. Mindegyikkel. Akkor lettem jóban Isabellel. Hamar megkedveltem, de soha nem mondtam ki. Attól féltem, hogy azzal egy fegyvert adnék a kezébe. Aztán Arielle csatlakozott hozzánk. Azért kezdtem barátkozni vele, hogy Emma eltűnjön az életéből.
- Miért? – kérdezte Darren csendesen.
- Mert Emma olyan volt, mint amilyen én régen. Tökéletesnek tűnő. Aranyos, kedves, szép és okos. De őt nem utálták érte. Voltak barátai és családja aki szerette. El akartam venni tőle legalább ennyit. Tudom, hogy önző dolog volt, de addigra már az a kegyetlen ribanc voltam, akit megismertél. Soha nem vallottam be azt sem, hogy idővel Arielle társasága is kellemessé vált. Megkedveltem. De mindkettőjükkel utálatosan viselkedtem néha. A gyűlölet, a kegyetlenség, a bunkóság volt az én álarcom. Most biztosan megvetsz ezért, de…
- Nem vetlek meg – sóhajtotta. – Én is éreztem így. De én rosszabb voltam nálad. Én bosszút akartam állni azon, aki miatt szenvedtem. És ennek érdekében bármit megtettem. A bármi most tényleg bárminek érthető.
- Én is sokat gondoltam a bosszúra. De szerettem a szüleimet. A gyűlöletem ellenére is. Épp elég bosszú volt, hogy szégyent hoztam rájuk. Nem foglalkoztam többet az illendőséggel vagy szabályokkal. De aztán Isabel meghalt.
- Részvétem.
- Nagyon fájt. Összeomlottam. De nem mutathattam ki mindezt. Szegény Arielle-n vezettem le a fájdalmamat, meggyanúsítottam, hogy ő ölte meg. Tudtam, hogy nem lenne rá képes. De valakit okolnom kellett.
- Nem tehetett róla.
- Igen, tudom. De akkor újra hibáztam. Hamar megbántam, de arra már késő volt. Arielle meghalt egy autóbalesetben, és én mindenkit elvesztettem.
Darren arca kővé dermedt és egy pillanatig megesküdtem volna rá, hogy fájdalmat látok az arcán. Bűntudatot? Ugyan miért lenne bűntudata?
- Sajnálom – nyögte ki, és elfordult. Nem értettem semmit. Mi baja?
- Köszönöm – mondtam én, mire döbbenten fordult vissza. Rám nézett. Kék szemeiben rengeteg dolog kavargott.
- Mégis mit?
- Hogy meghallgattál – suttogtam bizonytalanul. – Azt hiszem, most jobban érzem magam. Nem is vagy annyira szörnyű, mint hittem. Egészen… megkedveltelek.
Elmosolyodott.
- Nem árulom el senkinek, amit elmondtál nekem. Nem kell ezért ilyeneket mondanod.
- Mi? – kérdeztem döbbenten. – Én nem azért. Csak gondoltam elárulom neked azt is, hogy bízok benned.
- Ne tedd – csattant fel, mire hátrahőköltem.
- Miért ne?
- Mert hiba lenne. Akárcsak ami most következik – suttogta és olyat láttam, ami meglepett. Vágyat, és még valami mást.
Kérdőn néztem rá, de nem volt időm megszólalni, ugyanis a következő pillanatban megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy tiltakozni is elfelejtettem. Mire pedig felfogtam, arra már… nem akartam tiltakozni.

Twilight történet: Múltam sötétje

2011-05-08T08:42:00.002+02:00

Sziasztok!
A másik blogomon újrakezdtem egy régi twilight témájú történetemet. Akit érdekel és van ideje, örülnék, ha elolvasná :) Az 1. fejezet már olvasható :)

Oldal: http://ginewrafiction.blogspot.com/

Íme a tartalom:

A Cullen család élete nem is lehetne tökéletesebb. Mindenki boldog. Bella és Edward végre egymásra talált, Renesmee végre biztonságban van a Volturitól, most már semmi nem állhat a boldogság útjába. Legalábbis Alice Cullen ezt hitte.
De egy nap különös dolgok zavarják meg az idilli életet. Alice álmodni kezd egy fiatal nőről és egy Juan nevű férfiről. Vámpírokra nem jellemző módon képessé válik elaludni éjszakánként, és egy nap autóbalesetet szenved. Találkozik az álmában látott lánnyal, aki pont úgy néz ki, mint ő, majd a különös Juan is felbukkan. Megváltoztatja az életét, és teljesen összezavar mindent. Alice azt hiszi, hogy megőrült. Nem tudja elválasztani a lány érzéseit a saját érzelmeitől és Jasper értetlenül áll Alice különös viselkedése előtt.
Vajon, mi mindent bír elviselni a szerelmük? Vajon, mik azok a titkok, amikre csak Alice elfeledett múltja adhat választ? Talán mégsem ismerünk mindent a vámpírok titokzatos világáról... Talán vannak olyan dolgok, amik eddig el voltak rejtve a feledés néma sötétjében.

A múlt, a jelen, és a jövő összekeveredik. Ebből semmi jó nem származhat...
Egy különös szerelmi háromszög bontakozik ki, ami nem csak három embert tehet tönkre. Kit választ Alice? A döntés az ő kezében van, de vajon, mik a következmények? És ki a titokzatos lány, aki Juannal együtt bukkan fel a Cullen család életében? És mi van, akkor, ha Alice egyre emberibbé kezd válni?

12. fejezet: A temetés

2011-05-01T16:36:00.000+02:00

Valami megváltozott. Minden más lett. Minden éjjel az édesanyám arcát láttam magam előtt. Rémülten nézett engem, amit nem tudtam mire vélni. Hiszen balesetben halt meg. Nem tudta előre, azonnal meghalt. Nem volt ideje megijedni. Mégis minden éjjel ezt láttam, néha a saját hangomra ébredtem. Arra, hogy sikítok és valaki járkál az ajtóm előtt. Darren. Ő is megváltozott. Eltűnt belőle a fellengző, lekezelő stílus, amit gyűlöltem benne. Egy valami nem tetszett, hogy szánakozott rajtam. Utáltam, ha gyenge nőként kezeltek. Ezért igyekeztem minden érzelmemet magamba fojtani, csak éjjel engedtem meg magamnak, hogy gyenge legyek. Tudtam, hogy nem tudom őt megtéveszteni, de azért megpróbáltam. Érzéketlen voltam és kész. Ki kellett bírnom.
- Lin? – lépett be Darren a szobámba. Csendesen várta a válaszom, én pedig gondterhelten sóhajtottam. Kedves tőle ez a visszafogottság, de állandóan a veszteségre emlékeztetett.
- Igen?
- El kell neked mondanom valamit, amit tudnod kell mielőtt elbúcsúzol az édesanyádtól holnap – suttogta halkan.
- Mit? – kérdeztem kiszáradt torokkal.
- Tizennyolc évvel ezelőtt New Yorkban voltam. Jártam az utcákat, és egyszer csak meghallottam egy keservesen síró hangot. Te voltál az.
- Tessék? – kérdeztem döbbenten.
- Ott feküdtél egyedül, mindössze néhány órásan. Tudtam, hogy képtelen lennék arra, hogy ott hagyjalak. Nem voltál jó állapotban. Nagyon nem. Muszáj volt, hogy elvigyelek onnan. Véletlenül hallottam, hogy él a közelben egy nagyon gazdag család, akiknek a gyermeke halva született. Elvittelek hozzájuk. Nagyon örültek neked, valóra vált általad az álmuk.
Némán meredtem rá, meg se szólaltam, az agyam teljesen kiürült. Csak meredtem rá egyenesen az arcára, és a vonásaim megkeményedtek. Szúrni kezdett a szemem.
- Menj most ki – nyögtem ki érzelmetlen hangon. Eltűnt minden érzés az arcáról és faarccal, szó nélkül kiment. Nem tudtam semmit mondani most neki.
Szóval a szüleimnek nem kellettem. Csak eldobtak az utcán, még arra sem vették a fáradtságot, hogy kulturáltan tegyék. Majdnem megöltek. Ennyire nem számítottam nekik. A másik szüleimnek pedig csak egy pótlék voltam. Megkaptam gondolom a halott gyerek nevét, és belém képzelték, hogy én vagyok az a gyermek. Talán az apám a csalódástól lett ilyen, biztos nem ilyen gyermeket akart. Ahogy az anyám sem. De ő legalább egy kicsit szeretett. Önző voltam, amikor elrohantam otthontól, meg kellett volna hallgatnom. Talán minden másképp alakult volna.
A másnapi temetésig sok minden járt a fejemben. De egy fontos dolog elkerülte a figyelmem. Fel sem merült bennem, hogy normális esetben tizennyolc évvel ezelőtt Darrennek még gyereknek kellett lennie. De erre nem is gondoltam. Pedig sok kérdést felvetett volna.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Némán öltöztem fel, a szekrényben találtam elegáns fekete ruhákat. Meg sem kérdeztem, hogy honnan vannak ezek a ruhák. De erre most nem volt alkalmas a pillanat. A hajamat kontyba csavartam, felkentem egy szolid sminket, és elindultam a földszintre. Tudtam, hogy Darren odalent van. És igazam is lett, engem várt. Az arca komor volt, amikor meglátott csak biccentett egyet. Némán feszengem. A tegnapi dolgok után nem tudtam, hogy hogyan kéne vele viselkedjek. Mondanom kellett volna valamit, de nem találtam a szavakat. Csak néztem rá némán, és összekapcsolódott a tekintetünk. Rengeteg minden kavargott azokban a kék szemekben és hirtelen megborzongtam.
- Nem kell semmit mondanod – szólalt meg hirtelen és hátat fordított nekem. Ez így nem volt helyes. Megköszörültem a torkom.
- Köszönöm – nyögtem ki zavartan és azt hiszem, elvörösödtem. Mi van velem? Talán csak nem szoktam hálás lenni semmiért, vagy legalábbis nem szoktam kimondani. Vagy csak nagyon ritkán. Ezzel elismerném a gyengeségeimet.
- Mit? – kérdezte és elmosolyodott. Mégsem volt semmi öröm a vonásaiban.
- Hogy megmented mindig az életem. Régen is és most is. Nem tudom, hogy miért teszed. Azt mondtad valaki megkért rá, de fogalmam sincs kiről beszéltél. Mindenesetre… nem fogom még egyszer kimondani, de köszönöm.
- Nem kell semmit megköszönnöd – rázta meg a fejét. – Nos… azt hiszem, öregszem. Már én sem vagyok olyan mint régen, ha már egyszer törődöm veled.
Kiszáradt a szám. Még soha senki nem mondta ezt így nekem. Némán és meghatottan néztem rá, de nem mondtam semmit. Nem reagáltam. Inkább csak lesütöttem a szemem. De mikor elindult a konyha felé, erőt vettem magamon.
- Miért törődsz velem? Egy idegen és idegesítő lánnyal?
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- Kérdezhetek még valamit? Te ismerted Arielle-t, tudom, hogy nem hosszú ideig. Neked hiányzik?
Az arcán furcsa érzelmek mutatkoztak, amit nem tudtam, mire vélni. Kinyitotta a száját, majd visszazárta, csak utána szólalt meg.
- Arielle és én nem ismertük egymást igazán, de néha… néha azt kívánom, bár megakadályozhattam volna a halálát – mondta nekem, de a hangjából olyan szomorúság áradt, hogy megdermedtem. Darren szerelmes belé? Még mindig? Ennyi idő után is?
- Értem. Nos, nekem indulnom kell.
- Vigyázz magadra, Lin – kiáltott utánam, de nem néztem hátra, csak haladtam előre. Már tudtam a válaszokat. Arielle kérte meg Darrent, átvitt értelemben. Darrennek bűntudata volt, hiszen akkor nem volt a városban. Magát okolja Arielle haláláért és azt hiszi, hogy tartozik neki azzal, hogy megvéd engem. Valahogy rosszul esett ez a gondolat. Hát mindenki Arielle-t szerette? Rick, Darren. Engem soha nem szeretett senki.

Gyalog tettem meg az utat a temetőbe, fel kellett készülnöm az emberek reakcióira. Tekintve, hogy hetekig eltűntem, sok jóra nem számíthatok. Azok után, hogy nyilvánosan megtagadtam a kórházban fekvő apámat, valamint hetekre eltűntem és közben meghalt az apám… azt hiszem, hogy végig engem fognak szidalmazni. Talán vissza kellene térnem az életembe, nem lóghatok örökké Darren nyakán. Mégis kezdtem magam vele biztonságban érezni, és a gondolat, hogy az az Evan meg akar ölni, megrémített. Nem értettem, hogy mit akar tőlem. Darren pedig úgy tűnt, hogy meg tud védeni tőle. A temető nem volt messze Darren házától, már messziről láttam a feketébe öltözött embereket. Sokan voltak, néhányan talán egész életükben nem szóltak többet anyuhoz a köszönésnél. De mégis eljöttek ma, de ismertem őket. Nem azért jöttek, mert annyira sajnálják, hanem mert ez egy kisváros és nem szívesen hagynak ki egy ilyen eseményt. Főleg az öregasszonyok voltak, akik ki nem hagyták volna az efféle eseményeket, pletykára éhesen pásztáztak mindig a tömeget. De ami a legszánalmasabb, hogy nem csak az öregek, hanem mindenki. Minden nemű és korosztályú ember. Régen talán én is. De most a saját anyám temetésére jöttem és én voltam talán a legfőbb pletyka.

Nem tartott sokáig, hogy észrevegyenek. Hűvösen lépdeltem a temető melletti kis ösvényen és szó nélkül haladtam el a csoportosulás mellett. Rám néztek, és mintha először nem hittek volna a szemüknek, aztán egyből megindult a sustorgás. Kihallottam a nevemet, de hozzám egyikük sem szólt. Némán beléptem a templomba, de mielőtt alaposabban körülnézhettem volna, valaki megragadta a karomat és kirántott a templom elé. Megrémültem. A szívem eszeveszett dübörgésbe kezdett, és lejátszottam magamban, hogy vajon, merre menekülhetnék. De nem Evan Brown állt előttem dühösen kitágult szemekkel. Nem ő szorongatta olyan erősen a kezemet, hogy felszisszentem. Nem ő kezdett velem ordibálni mindenki előtt, megszégyenítve engem.
- Mégis mit képzelsz te magadról, rühes fattyú? Hova tűntél? Hogy mered? – ordította az apám egyenesen a képembe. Megütközve meredtem rá. Eddig is gyűlöltem, de még soha nem vágott ilyet a fejemhez. Fattyú. Most hogy már tudtam, feljogosítottam, hogy megvessen érte?
- Mit hogy merek? – kérdeztem higgadtan. – Eljöttem elbúcsúzni az anyámtól. Elengednéd a karomat? Ha nem vetted volna észre mindenki minket bámul.
- Csak nem zavar, nem szoktad még meg? Hiszen állandóan kelleted magad. Hol voltál, mi? Az anyád halála a te hibád!
- Tessék? Talán én csaltam meg? Én tettem pokollá az életét és sodortam depresszióba, majd hagytam el?
- Az anyád miattad lett olyan, amilyen! Te tetted azzá a nővé, akivel képtelen voltam együtt élni! És még van képed idejönni és kiosztani engem? Még annyi sem volt benned, hogy meglátogass a kórházban! Engem, aki felnevelt téged! Azt, aki megtűrte az olcsó mindenre kapható csontos seggedet!
- Részeg vagy? – kérdeztem. Nem találtam más magyarázatot. Számára mindennél fontosabb volt a látszat. Soha nem alázná meg józanul így meg magát. Ő előkelő volt, de most úgy beszélt, mintha egy utolsó paraszt volna, aki nappal disznókat őriz, éjjel pedig sárga földig leissza magát.

Mindenki tátott szájjal meredt a jelenetre. A pletykaimádók boldogan vigyorogtak. A hétköznapi emberek szimplán megdöbbentek. De nem lépett senki közbe. Senki nem védett meg. Senki nem állította le a részeg apám őrült szóáradatát.
- Hogyan… mered? – dadogta megütközve, majd szinte kidagadtak az erek a halántékén. Aztán csak annyit láttam, hogy lendül a jobb keze, és fájdalom terjed szét az arcom bal oldalán. Meginogtam a váratlan ütéstől, hiszen soha nem ütött még meg. Na jó, talán elcsattant egy-két pofon, de azok inkább csak legyintések voltak. Most még azt is éreztem, hogy ég az arcom. Könnyek tódultak a szemembe a fájdalomtól és a szégyentől. De mintha egy kicsit magához tért volna. Hátrább lépett és elindult a templomba. Leült a hozzátartozóknak fenntartott rész egyik felére, én pedig a maradék méltóságommal bevonultam és helyet foglaltam a másik oldalon. Nem néztem senkire. Mindenki rólunk beszélt, de csak a nevemet hallottam ki a szapora szóáradatból. Semmi mást. Talán már nem is érdekelt. Az apám örökké sárba tiporta a méltóságomat. Soha többé nem akartam látni őt. Nem tartott soká, hogy megérkezzen a szeretője is. Leült mellé. Volt képe megjelenni az anyám temetésén. Megvetően néztem rájuk, és elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy most már tényleg nincsen senkim. Egy árva vagyok a nagyvilágban, akinek se családja, se barátja. Az utóbbit sajnos magamnak köszönhetem. Az anyám volt talán az utolsó mentsváram, attól függetlenül, hogy nem volt biológiailag az, aki. Hamarosan a többi ember is becsődült. Nem ült le senki mellém, és az apámék mellé se. Nem csak engem alázott meg az előbb, hanem saját magát is.

Néhány perc múlva elkezdődött a temetés. Teljesen személytelen volt az egész. Az anyám utálta volna. Biztos, hogy az apám rendezte meg. Lám, még ennyire sem ismerte őt. Semmi megható nem volt az egészben. Ez nem az anyámról szólt, hanem egy jelentéktelen halottról. Anya többet érdemelne ennél. Aztán elkísértük az utolsó útjára. Nem néztem az apámra és a nőjére, nem bírtam rájuk egyetlen pillantást sem vetni. Egyenesen haladtam előre, felemelt fejjel büszkén, a koporsó után. A hűvös szél az arcomba fújt, de nem ettől kezdtek a könnyek végig folyni az arcomon. Amikor a koporsót leeresztették a gödörbe végleg be kellett látnom, hogy tényleg vége. Soha nem mondhatom el, hogy nem gyűlölöm a hazugságáért és hogy az összes hibája ellenére, az összes kínkeserves év ellenére, szerettem őt. Mennyit kiabált velem évekkel ezelőtt, mennyit szidott. Gyűlöltem akkor, azokban a pillanatokban. De már nem. Csak az apámat. Az anyám az apám miatt volt ilyen, és szeretett.

Én maradtam utoljára. Csak néztem a sírkövet és képtelen voltam elmenni. Vajon, fájt neki a halál? Vagy a baleset gyorsan zajlott le? Remélem, nem szenvedett sokat. Ki a felelős a haláláért? Biztos valami utolsó rohadék. Bárcsak megfojthatnám, a saját kezemmel.
- Részvétem – szólalt meg egy halk hang mögöttem. Megfordultam és döbbenten néztem Emma White sajnálkozó arcába. Soha nem kedveltük egymást, kifejezetten gyűlöltem őt. Túl tökéletes volt, és még sem gyűlölte érte senki, rajtam kívül. Arielle barátnője volt régen, de hála nekem, örök harag alakult ki közöttük. Utólag belegondolva nagyon nem voltam erre büszke. Hiszen régen én is olyan voltam, mint Emma.
- Köszönöm – suttogtam csendesen, ő pedig meghökkent. Talán arra számított, hogy neki esek, és sértegetni kezdem. Francba, megváltoztam. – De nem kell sajnálnod.
- Nem bírom az apádat.
Felsóhajtottam.
- Igen, én sem. De ettől még nem kell jóban lennünk, oké? – kérdeztem ingerülten. Na jó, talán még ott van bennem a régi énem. Irtó zavaró volt, hogy az emberek vagy gyűlöltek vagy sajnáltak.
- Nem terveztem – mosolyodott el. – Azt hiszem, én megyek. Nick már vár.
- Nick? – kérdeztem meglepetten. – Nick Morrison? Arielle bátyja?
- Igen, ő. De csak barátok vagyunk. Akkor én… szia.
- Szia – köszöntem el, majd mikor ő is elment, elindultam vissza Darren háza felé. Még nem volt erőm visszatérni a régi életemhez. Kellett még néhány nap. Vagy hét. Majd ahogy hozza az élet.

Részlet: 12. fejezet

2011-04-30T20:12:00.002+02:00

Sziasztok! Tudom, hogy elég gáz, hogy pont amikor összejött ennyi látogató (10.000), én elhalasztom a frisset, de kénytelen vagyok. Jó idő esetén, holnap egész nap nem leszek gépközelben, ma pedig teljesen megtámadott az ihlethiány (ebben a történetben). Kárpótlásul hoztam részletet, mert azért elkezdenem még sikerült, és az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy elkezdtem egy új történetet. Esetleg ha kedvet kaptok, olvashatnátok azt helyette :). És megpróbálom minél előbb hozni a teljes fejezetet! Ne haragudjatok!

12. fejezet: A temetés

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Némán öltöztem fel, a szekrényben találtam elegáns fekete ruhákat. Meg sem kérdeztem, hogy honnan vannak ezek a ruhák. De erre most nem volt alkalmas a pillanat. A hajamat kontyba csavartam, felkentem egy szolid sminket, és elindultam a földszintre. Tudtam, hogy Darren odalent van. És igazam is lett, engem várt. Az arca komor volt, amikor meglátott csak biccentett egyet. Némán feszengem. A tegnapi dolgok után nem tudtam, hogy hogyan kéne vele viselkedjek. Mondanom kellett volna valamit, de nem találtam a szavakat. Csak néztem rá némán, és összekapcsolódott a tekintetünk. Rengeteg minden kavargott azokban a kék szemekben és hirtelen megborzongtam.
- Nem kell semmit mondanod – szólalt meg hirtelen és hátat fordított nekem. Ez így nem volt helyes. Megköszörültem a torkom.
- Köszönöm – nyögtem ki zavartan és azt hiszem, elvörösödtem. Mi van velem? Talán csak nem szoktam hálás lenni semmiért, vagy legalábbis nem szoktam kimondani. Vagy csak nagyon ritkán. Ezzel elismerném a gyengeségeimet.
- Mit? – kérdezte és elmosolyodott. Mégsem volt semmi öröm a vonásaiban.
- Hogy megmented mindig az életem. Régen is és most is. Nem tudom, hogy miért teszed. Azt mondtad valaki megkért rá, de fogalmam sincs kiről beszéltél. Mindenesetre… nem fogom még egyszer kimondani, de köszönöm.
- Nem kell semmit megköszönnöd – rázta meg a fejét. – Nos… azt hiszem, öregszem. Már én sem vagyok olyan mint régen, ha már egyszer törődöm veled.
Kiszáradt a szám. Még soha senki nem mondta ezt így nekem. Némán és meghatottan néztem rá, de nem mondtam semmit. Nem reagáltam. Inkább csak lesütöttem a szemem. De mikor elindult a konyha felé, erőt vettem magamon.
- Miért törődsz velem? Egy idegen és idegesítő lánnyal?
- Nem tudom – vonta meg a vállát.
- Kérdezhetek még valamit? Te ismerted Arielle-t, tudom, hogy nem hosszú ideig. Neked hiányzik?
Az arcán furcsa érzelmek mutatkoztak, amit nem tudtam, mire vélni. Kinyitotta a száját, majd visszazárta, csak utána szólalt meg.
- Arielle és én nem ismertük egymást igazán, de néha… néha azt kívánom, bár megakadályozhattam volna a halálát – mondta nekem, de a hangjából olyan szomorúság áradt, hogy megdermedtem. Darren szerelmes belé? Még mindig? Ennyi idő után is?
- Értem. Nos, nekem indulnom kell.
- Vigyázz magadra, Lin – kiáltott utánam, de nem néztem hátra, csak haladtam előre. Már tudtam a válaszokat. Arielle kérte meg Darrent, átvitt értelemben. Darrennek bűntudata volt, hiszen akkor nem volt a városban. Magát okolja Arielle haláláért és azt hiszi, hogy tartozik neki azzal, hogy megvéd engem.

Ginewra: Lidércfény - Új blog, új történet!

2011-04-30T10:38:00.003+02:00

Sziasztok!
Hónapokkal ezelőtt kezdtem el írni egy regényt, amit még a Halálvölgynél is jobban szeretek. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy nyilvánossá tegyem, és végül megtettem. Nagyon remélem, hogy lesznek, akik elolvassák és lesznek, akiknek tetszeni fog. Nekem eddigi írásaim közül eddig ez tetszik a legjobban. Természetesen igyekszem holnapra megírni a Halálvölgy új fejezetét is! Már folyamatban van...

A történet blogja: http://ginewralidercfeny.blogspot.com/

Tartalom:

Aeron Redway soha nem gondolta, hogy ez megtörténhet vele. Néhány hónappal ezelőtt vesztette el a barátait, és a szerelmét egy autóbalesetben, ahol ő vezette az autót. Aztán szinte beleveszett az alkohol és a drogok kecsegtető világába, amit most a szülei megelégeltek. Kénytelen egy vidéki házba költöznie a nyári szünetre, ahol a civilizáció nyomai nagyban hiányosak. Azt viszont nem is sejti, hogy új otthonában egy láthatatlan társaságra lel Scary személyében, aki már évtizedek óta él magányosan régi otthonában… Vajon, megőrült? Mit tehet a képzelgés ellen, ami egyre valóságosabbnak tűnik és ráadásul észveszejtően gyönyörű?
Lassan minden kicsúszik a kezeiből, Scary teljesen elvarázsolja, és a világról alkotott képe alapjaiban omlik össze, és még az élete is halálos veszélybe kerül. Szerelmükkel képesek megmenteni egymást a halál közeledtétől? Bízhat e a lányban, akinek titkai vészjóslóan lengik őket körbe? Mi lehet a rejtélyes átok, ami a végzetet jelentheti?

Egy lidérc sem ártatlan. Csak óvatosan adjuk a kezébe a szívünket, bármennyire is kedvesnek tűnik... könnyen összetörheti...

Díj!

2011-04-27T20:19:00.002+02:00

Köszönöm Zoe-nak a díjat!! (L)

Szabályok:
1, Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
2, Tedd ki a logót a blogodra.
3, Írj magadról 7 dolgot.
4, Add tovább 7 embernek, és linkeld is be a blogjukat.
5, Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról =)

Magamról:
1. Régen nem szerettem olvasni. Egy nap anya elvitt a Harry Potter 3.-ra a moziba és bevitt a könyvesboltba. Vett nekem egy könyvet, és azt mondta, hogy ha elolvasom, megveszi a következő részét. Pechére elkezdtem és megtetszett. Másnapra már ki is olvastam. Azóta imádok olvasni.
2. Imádok írni, már nem is tudom mióta. Már kiskoromban is fantáziáltam történetekről.
3. Néhány kedves vélemény hihetetlenül boldoggá tesz. ;)
4. Az első történetem Harry Potter-es volt és szerintem szörnyű :D
5. Imádok táncolni és zenét hallgatni.
6. A legfontosabb emberek az életemben a barátaim.
7. Egyik nagy álmom, hogy egyszer saját könyvem legyen a könyvesboltok polcain :)

Akiknek tovább adom:
1. Iccsinee
2. AliceCarror
3. Drusilla
4. Tünde
5. Pupi
6. Evcu
7. Zoe

még egyszer köszönöm!

11. fejezet: Felejtés

2011-04-24T12:13:00.002+02:00

Sziasztok! Eredetileg nem terveztem frisselni ma, mivel pénteken tettem fel új fejezetet, de végül meggondoltam magam. Ajánlanám a fejezetet annak a három embernek, akik rendszeresen írnak nekem: Heather, Lina, Petrucy. Remélem tetszeni fog! Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek, holnapra pedig sok locsolót! :)

(Darren)

Csak bámultam magam elé. Nem hittem el, hogy így elrontottam mindent. Teljesen elvesztettem a fejem. Nem kellett volna megölnöm a nőt, akit nem messze találtam. Azért őt támadtam meg, mert olyan elveszettnek és szomorúnak tűnt. És ismerősnek. Akkor még nem tudtam, hogy honnan. Csak amikor már késő volt. Amikor rájöttem, már meg volt az első harapás.
- Hol a gyereked? – kérdeztem szigorúan, amikor rájöttem, hogy ki is ő.
- Meghalt – suttogta megtörten és nekem elborult az agyam. Magammal rángattam, de ő végig ellenkezett. Ezért kerültünk a kertembe. Aztán pedig már nem tudtam leállítani magam.
Még emlékeztem arra a napra. Arra a napra, amikor először varázsolta el a vámpír énemet egy apró emberi lény. Egy átlagos nap volt sok-sok évvel ezelőtt, amikor egy szemetes konténerben rátalált egy szörnyű állapotban lévő kisbabára. Azonnal megszerette a csöppséget, de soha nem vallotta be magának. Tetszett neki az élni akarás, amibe lángolt a könnyes szemekben. Erre a nőre bízta a kisbabát, és ő nem vigyázott rá.
Abban a pillanatban a kertben úgy érezte, hogy meg kell halnia. Hiszen a második gyermekét is elvesztette. De Linre nem számított. Amikor meghallotta az áldozat szájából a lány nevét azt hitte, hogy rázuhan az ég. Megígérte Arielle-nek, hogy Lin nem tud meg semmit a vámpírokról, arról nem is beszélve, hogy a szeme láttára ölt meg valakit, akit minden jel szerint ismert valahonnan. A tekintete megijesztett, olyan megrendült volt, és olyan távoli, hogy komolyan megijedtem. Mi van, ha visszavonhatatlan károkat okoztam? Aztán elrohant. Nem bírtam azonnal utána rohanni, nem voltam rá képes. Dermedten álltam ugyanúgy, mint mikor megláttam. Hogy lehettem ilyen ostoba?

Az asszony testére nézett, és sóhajtva lehajolt. Becsukta a szemét, majd berohant egy pokrócért és leterítette. Linette nem láthatja meg még egyszer. Aztán utánamentem. Éreztem az illatát, a rettegése ott volt a levegőben. Nem tartott sokáig megtalálnom, egy elhagyatott sikátorban találtam rá. Szerencsére nem voltak körülöttünk emberek. Ránéztem és összeszorult a szívem. Érezhet egy vámpír fájdalmat? És ha igen, miért fáj, hogy így látom? Talán csak Arielle miatt. Hiszen beszoktam tartani az ígéreteimet. Meg fog ölni, és talán meg is érdemlem. Hogyan hozhatnám ezt helyre? Csak meredt üresen előre a semmibe, de nem látott engem. Nem reagált. Előre-hátra hintázott, mint aki megőrült. Bassza meg! Miért rontok el mindig mindent?
- Lin – suttogtam óvatosan és mellé térdeltem. Nem válaszolt. Még csak meg sem rezzent. Mintha itt sem lenne, vagy mintha én nem lennék itt. De én itt voltam, ő pedig valahol a fájdalomban. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Annyira ijesztő volt így látni valakit… így látni őt. Mindig dacolt ellenem, erős lány volt. Megtörtem volna? Csak egy nő halt meg! Kit érdekel? Jó persze, biztos nem látott még halottat, de ez még nem elég ok arra, hogy ennyire elhagyja magát. Félóra alatt nem sikerült semmiféle reakciót kicsikarnom.
- Hallasz engem? – kérdeztem hangosabban. – Lin… kérlek. Csak nézz rám. Gyűlölhetsz tovább, csak csinálj már valamit. Kérlek.
Láttam, ahogy a könnyek megszaporodnak az arcán és zokogni kezdett. Óvatosan átöleltem, de tudtam, hogy egy időzített bombát ölelek éppen.
- Anyu – zokogta hisztérikusan. – Anyu, anyu, anyu… ne… ne… anyu – ismételgette, én pedig megdermedtem. Úgy néztem rá, mintha most látnám először. Az anyja? De hát ez a nő, annak a kislánynak volt az anyja! És ha jól tudom, Linette-nek nincs testvére. Te jó ég! Most néztem csak meg jobban. Ő volt az, akit megmentettem. És a szeme láttára öltem meg az anyját. Ó, a francba! Hogy lehetek ekkora idióta? Mindent elrontottam.

- Annyira sajnálom – suttogtam, mire felnézett rám. Észrevett engem. Az arckifejezése néhány pillanat alatt változott meg. A szomorúság és az üresség eltűnt. Olyan mértékű gyűlölet lobbant kék szemeiben, amit még soha nem láttam.
- Gyilkos – sziszegte, szinte köpve a szavakat, majd vadul ellökött magától. Remegett. Minden porcikája. – Menj innen!
- Lin…. én… sajnálom.
- Sajnálod? – kérdezte hidegen. – Igazán sajnálod?! Jajj, de jó nekem! Te utolsó undorító féreg! Hagyj engem békén! Soha többet nem akarlak látni!
- Nem tehetem – sóhajtottam. Még soha nem éreztem így magam. Tényleg annak éreztem magam, aminek elmondott.
- Akkor ölj meg! – üvöltötte az arcomba. Megremegtem a hangjától. – Ölj meg, mert ha még egyszer meglátom az undorító, alávaló képedet, én ölöm meg magamat! Vagy téged. Nekem tök mindegy.
- Linette… én annyira sajnálom – suttogtam, mire egy pofon csattant az arcomon.
- Ez nem változtat semmin, Mr. Gyilkos.
- Az vagyok – bólintottam. – Nem tudok változtatni ezen. Nem tudtam, hogy az édesanyád, és egyébként sem akartam megölni.
- Mit számít?! Megtetted!
- Még soha nem bántam ennyire semmit.
Felnevetett.

- Minden hozzátartozónak ezt mondod, Mr. Gyilkos? Volt már valaki, akit meghatott? Na mi lesz már? Ölj meg vagy tűnj el. Vagy rohadj meg a pokolban! – kiabálta. Francba. Francba.
- Lin, kérlek.
- Az anyám volt, Darren – suttogta.
- Nem.
- Tessék?! – üvöltött fel újra és püfölni kezdte a mellkasomat. Már megint elrontottam. Mint mindig. Miért nem tudom befogni? – Hogy jössz te ahhoz? Tee… utolsó szánalmas rohadék! Csak hogy tudd! Az anyám veled ellentétben ért is valamit! Nem volt az igazi anyám, és tökéletes sem volt, gyűlöltem is néha, de szerettem őt. Ez a különbség köztetek. Téged soha senki nem fog szeretni. Magányos leszel egész életedben, egyedül fogod tölteni minden egyes napodat. Tönkreteszed az embereket, talán meg is ölöd őket, de tudod mit? Még így is jobb nekik, mint neked! Mert ők hiányoznak! Te kinek hiányoznál? Észrevenné valaki, hogy meghaltál? Zavarna bárkit is? Netalántán örömódát zengenének a temetéseden?

- Hagyd abba – suttogtam fenyegetően. Minden szava az elevenembe talált. Fájdalmat okozott, mert igaza volt. – Ugye, nem magadról beszélsz?
Elhallgatott. Már megint megbántottam. De szörnyen dühös lettem. Vámpír vagyok, a francba! Nincsen kellő önkontrollom.
- Talán, mivel megölted azt, aki hiányolt volna – suttogta, majd sarkon fordult. Remegő léptekkel ment végig a szűk kis utcán, fogalmam sincs, hogy hogyan állíthatnám meg. De a következő pillanat megint váratlanul következett be.
Tompa puffanás. Felnéztem.
- Linette! Lin! – kiáltottam, és odarohantam. Eszméletlenül feküdt a földön. A hátára fektettem és megmértem a pulzusát. Hálásan sóhajtottam, amikor megállapítottam, hogy egészségesen ver a szíve. Már tudtam, hogy mit kell tennem. Volt egy bicska a kezemben. Megvágtam az ütőeremet, és a szájához tettem. Nem volt magánál, de sikerült egy kis vért a szervezetébe juttatnom. Ha minden jól megy, elfelejt mindent.

Némán felkaptam és elindultam vele hazafelé. Finoman magamhoz szorítottam, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy mekkora hibát követtem el. Az ágyába fektettem, és betakartam. Percekig csak figyeltem ahogy alszik. Olyan békés volt.
- Meg fogom védeni az életed. Tartozom neked – suttogtam, majd elhagytam a szobát.

(Linette)

Kábán ébredtem, először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Hasogatott a fejem, és zsibbadt volt az egész testem. Fogalmam sem volt, hogy mi történt. De történt valami. Valami szörnyű. Ürességet éreztem.
Valaki engem nézett. Felnéztem, és Darren tekintetével találkoztam. Olyan különösen nézett rám. Nyoma sem volt a tőle megszokott arroganciának.

- Mi történt? – kérdeztem rekedten. Szótlanul mellém sétált és leült az ágyam szélére. Láttam, ahogy az arca megrándul.
- Nem emlékszel? – kérdezte feszülten.
- Egésznap nem voltál sehol. A házban voltam, ez az utolsó, amire emlékszem. Mi történt?
- Lin, én nagyon sajnálom. Az édesanyád… meghalt – suttogta, de nem nézett rám. A tekintetét a földre szegezte.
- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten. Nem, az nem lehet! Mégis… éreztem, hogy így van. Könnyek lepték el az arcomat, és végtelen fájdalmat éreztem. Valami véget ért. Valami végérvényesen megváltozott.
- Magadra hagylak – állt fel, de valahogy megrémített ez a gondolat. Nem akartam egyedül lenni. Most nem. Csak érezni akartam, hogy bár csak sajnálatból, de van mellettem valaki.
- Ne! – nyúltam a keze után, mire meglepetten nézett rám. – Maradj. Kérlek. Úgy félek.
Az arca megnyúlt, de engedelmeskedett.
- Rendben, maradok. De csak hogy tudd, nem vagy fogoly. Ha el szeretnél menni, nem foglak megakadályozni.
- Baj, ha nem megyek el rögtön?
Még nem voltam képes szembenézni a valósággal. Ha hazaköltöznék rám szakadna minden. Talán az apámmal kéne élnem. Még nem voltam erre felkészülve. Korábban gyűlöltem itt lenni, de most valahogy biztonságban éreztem magam. Hiszen ha eddig nem bántott, később miért tenné? Nem tudtam kiigazodni a tekintetén. Olyan idegen volt, olyan távoli. Távolságtartó és udvarias.
- Nem, dehogyis. Addig maradsz, amíg jónak látod.
Nem akartam a terhére lenni, de láttam, hogy mennyire nem akarja, hogy maradjak. De mindegy, most egy kicsit önző leszek. Inkább Darren, mint az apám. Ó, istenem… anyu… Miért?

10. fejezet: Végzetes pillanat

2011-04-22T13:55:00.000+02:00

A konyhába érve tanácstalan lettem. Nem sok mindent találtam a hűtőben, ráadásul bevallom őszintén még soha nem főztem. Soha nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá, hisz gazdag voltam. Egy egyszerű spagetti mellett döntöttem, azt talán még én is el tudom készíteni. Fel raktam forrni a vizet, és vettem ki a hűtőből egy kis sajtot, hogy lereszeljem. Egy biztos, hogy nincsen nálam szerencsétlenebb. Darren vigyorogva figyelt az ajtóból, én pedig dühösen néztem rá. Csak az a baj, hogy béna vagyok, és mivel Darrent figyeltem, véletlenül megreszeltem az ujjamat is. Kiserkent a vérem. Elfintorodtam, és az okozóra néztem, hogy elküldhessem a fenébe, amikor megdermedtem. Darren már nem vigyorgott, de még mindig engem nézett. De már nem ugyanúgy. A szemei vörösek lettek, de ezt talán csak képzeltem. A vágy azonban leplezetlenül ott volt, úgy nézett rám, mintha azonnal nekem támadna. Megrettentem a félelemtől, de mire hátrálhattam volna, eltűnt. Olyan gyorsan, mintha ott sem lett volna. Zihálva néztem a helyet, ahol állt. Megőrültem volna? Talán ott sem volt, csak én képzeltem oda. Talán agyamra ment a bezártság, annak ellenére, hogy még csak pár napja voltam itt. Biztosan csak képzelődtem. Gyorsan letöröltem az ujjam, majd befejeztem a főzést. Nem éreztem az ízét, bár ugyanolyan volt, mint máskor. A képzelgésem járt a fejemben. A vörös szemek annyira ismerősek voltak… Megborzongtam és elindultam a nappaliba. Darren nem volt itt.

(Arielle)

Teljesen belevetettem magam Rick keresésébe. Nem értettem ezt az egészet. Nate szerint túl dramatizálom. De bármit is tett Lin… a barátnőm volt. Talán nem őszintén, vagy talán ő maga sem hitte annak, de voltak igazi pillanatok. Még három ribanc között is. Hiszen ki dönti el, hogy Lin jó-e vagy rossz? Hol a határ? Talán nincsenek rossz emberek. Darren sem olyan, mint amilyennek hittem. Hiába minden, amit tett. Látom a szemében, azt, amit egykor én is éreztem. A végtelen magányt és a fájdalmat. Akárcsak Linben. Mert ott volt minden emberben. Nate eleinte nem hitt nekem, gyűlölte őt. De megmentette az életem, és most vigyáz a barátnőmre. Már ő sem olyan szigorú. Talán soha nem fog megbocsátani, de talán még lehet közöttük jó viszony.
Némán néztem az előttem elterülő rétet. Gyönyörű volt. A virágok már kinyíltak, hiszen tavasz volt. Valahogy annyira békés volt, mintha maga a mennyország terült volna el előttem. Ahova én soha nem jutok el. Ha létezik egyáltalán. Én nem hiszek benne. Ha volna, mi alapján döntetne el, hogy ki kerül oda és ki nem? Senki nem jó és senki nem rossz. Nem sorolható egyik kategóriába se. Az ember az, aki egyensúlyozik a kettő között. Ez mindig így volt.
Egy alak lépett ki a fák takarásából. Egyből megpillantottam, és ő is engem. Döbbenten meredtem rá. El sem hittem, hogy itt van. Villámgyorsan felpattantam, és mielőtt eltűnhetett volna megragadtam és egy fának szorítottam.
- Rick – sziszegtem indulatosan. Ő csak rémülten meredt rám. Ugyanolyan senki volt, mint mikor utoljára láttam. Semmi férfi nem volt benne, semmi ember. Csak egy féreg. Aki miatt mindig mindenki bajba kerül.
- Várj – nyögte. – Ne…
- Miattad van veszélyben a barátnőm, most pedig odaadlak Evannak!
- Ne, kérlek, ne! – kiabált rám. – Hadd magyarázzam meg.
- Mit? Hogy egy gyáva senki vagy? Aki ellopta egy másik vámpír barátnőjét? Megőrültél?
- Ő az enyém volt, Arielle. Szeretem őt.
Felnevettem.
- Hiszel abban, amit mondasz? Hallod egyáltalán?!
- Tudom, hogy mit tettem veled. Tudom, hogy nincs rá bocsánat. És nem fogom magam megalázni érte. Nem. Nem tudtam, hogy itt leszel. De ha már így alakult… állítsd meg a keresést utánam.
- Majd ha fagy! A barátnőm élete a tét!
Most ő nevetett fel. Hangosan és gúnyosan.
- Te tényleg hiszel még abban, hogy barátság? Soha nem voltak igaz barátaid. Mondd, Linette is megtenné ezt érted? Szerinted érdekelné? Kiállt melletted a bajban, vagy inkább gyilkosnak kiáltott?
- Hallgass – suttogtam. Igaza volt.
- Nincs barátság, ezt ne feledd. Én a helyedben nem keverednék ebbe bele, Arielle. A dolgokat nem én irányítom.
- Ha nem adlak át, Linette meghalhat.
- Nem Evan Brown az egyetlen, aki Linette Olson halálát akarja. Ha megteszed sem véded meg. Nem tudod őt megvédeni.
- Miről beszélsz?
- Az halála már eldöntött tény. De ne keseregj, mert megérdemli.
- Nem tudom, miről beszélsz. Nem is érdekel, mert hazudsz. És most azonnal átadlak és lezárom ezt az ügyet.
- Meg fog halni. Nem most, de a percei megvannak számlálva. Nem kéne szólnom, de talán ennyivel tartozom. Ne vesztegesd az örökkévalóságot egy hálátlan csitrire. Még a végén te leszel a következő – mondta szenvtelen hangon. Elhűlten meredtem rá. Aztán kitépte magát a kezeimből és futni kezdett. Nem gondolkoztam. Nem hittem neki. Hazudott. Rohantam utána, hogy lezárjam ezt az ügyet. Nem foglalkoztam a fákkal, vagy az arcomba csapódó ágakkal, csak rohantam. De nem értem utol. A halálvölgyi szakadéknál elvesztettem őt, kicsúszott a kezeimből.

Leroskadtam egy kőtömbre és sírni kezdtem. Hát soha nem lesz vége a megpróbáltatásoknak? Talán egy örökkévalóság sem elég arra, hogy békében éljek legalább egy kis ideig.
- Arielle? – hallottam meg egy mély aggodalmas hangot. Nate közeledett. A szemeiben féltés tündökölt. Nem mondott semmit, csak átölelt. Mindig tudta, hogy mire van szükségem. Na jó, nem mindig. Régen nem, csak azóta, hogy együtt vagyunk. Minden megváltozott köztünk, hiszen már nem állnak közöttünk sem titkok sem hazugságok.
- Css… minden rendben lesz.
- Nate… úgy félek – suttogtam. – Linette…
- Nem lesz baja. Megígérem.
- Bárcsak elmenekülhetnék a gondok elől.
- Megteheted – vonta meg a vállát.
- De te is tudod, hogy nem fogom.
- Igen, ismerlek.

(Linette)

Darren egésznap nem mutatkozott. Nem értettem hova tűnt. Unatkoztam. Bejártam az egész házat. Megszökhettem volna, de féltem. Mi van, ha figyelteti a házat vagy ott van kint valahol? Meg is ölhet. Nem akarok meghalni. Még nem. Még annyi minden vár rám. Az anyámmal is beszélnem kell. Az apám nem érdekel. És az igazi szüleimet is meg kéne keresnem. Hogy megértsem, miért. Hogy az arcukba köphessek, amiért elhagytak, cserben hagytak, elárultak. Megérdemlik. Ez a legkevesebb. Mindegy. Hova tűnt Darren?

Hirtelen hangok ütötték meg a fülem. Megtorpantam. Kintről jöttek, talán az udvarból. Egy sikoltás. Megdermedtem. Mi a…? Félelem hasított belém. Mi történhetett és kivel? Ki sikít? Női hang lehetett. Mintha már hallottam volna valahol, annyira ismerős volt. Gyorsan körbenéztem és azonnal megláttam egy baseball ütőt. Felkaptam, lerúgtam a magassarkú cipőmet, hogy ne csapjak zajt és halkan elindultam a kertajtó felé. Sötét volt odakint, de szerencsére égtek a lámpák. Láttam a félhomályban, de nem volt kint senki. Már majdnem visszafordultam, amikor megint hallottam a hangját.
- Segítség! – kiáltotta egy gyenge női hang. Ismertem ezt a hangot. Követtem. Két sötét alakot láttam meg a kerítés mellett. Az egyikük a másik nyakához hajolt, olyan volt, mintha éppen kiszívná azt. Nem mertem levegőt venni, annyira féltem. Éreztem, hogy ez több annál, mint amit elbírok viselni. Rossz előérzet szorította össze a gyomromat. És akkor megláttam az arcát. Vér borította az egész nyakát és részben az arcát is. Rám nézett. Egyenesen a szemembe. Hátrahőköltem a döbbenettől. A világ megfordult a tengelye körül, szédülni kezdtem. A szemem hatalmasra tágult és égni kezdett. A szám sikolyra nyílt, de hang nem hagyta el az ajkaimat.

- Lin… - suttogta ő döbbenten. A hangja épphogy egy apró halk suttogás volt. Rekedt és megtört. Mint egy haldoklóé. De a másik alak meghallotta és olyan gyorsan fordult meg, hogy mire pislogtam már nem a nő arca volt előttem, hanem a férfié.
Darren arca, amint csöpög a vér a szájáról, és ahogy rám néz. Ezt a tekintetet soha nem felejtem el. A szemei vörösek voltak. Nem a szó hagyományos értelmében, amikor valaki nem alussza ki magát és azt mondjuk, hogy vörösek a szemei. Nem. Neki az íriszei voltak vörösek, nem kékek, ahogy korábban. Azt hiszem, hogy ez a néhány másodperc örökké meg fogja határozni az életem. Hihetetlen, hogy milyen hatással van néhány pillanat egy életre. Alapjaiban változtathat meg mindent. Minden pillanatnak van egy különleges hatalma, arra, hogy tönkretegyen téged. Nálam ez volt az a pillanat.
- Kérlek… bocsáss meg… - suttogta a nő, a szemét le sem vette rólam. Darren nem foglalkozott többé vele. Engem nézett meredten. De én nem néztem vissza rá. Láttam, ahogy elengedi a gyenge megsebzett testet és a nő a földre zuhan. Még mindig engem nézett. A szeme tágra nyílt és többé már nem nézett semmire, csak üresen előre a semmibe.
Sikítani kezdtem. Megállás nélkül.

- Lin… - suttogta Darren félelemmel vegyes aggodalommal. Többé már nem Darren volt. Hanem egy szörnyeteg. Torz alakját még soha nem láttam ennyire undorítónak. Minden ocsmány volt vele kapcsolatban. Gyűlöltem őt, de egyben féltem is. Tőle féltem. Az előttem álló szörnyszülöttől. Még soha az életben nem féltem ennyire. Meg akartam ölni. Azt akartam, hogy meghaljon, hogy hunyjon ki a fény az ő szeméből is. Azt akartam, hogy ordítson a fájdalomtól, hogy vergődjön a kínban, hogy még azt is megbánja, hogy megszületett. Azt akartam, hogy az ő vére folyjon, hogy az ő haláltusája legyen a… pokolban. Ó, igen! A pokolba kívántam. Énem egy része most rögtön odaküldte volna, énem egy része addig kínozta volna, amíg csak megteheti. Az énem másik része gyenge volt, és elszörnyedt a rémülettől. Megtört, rettegett, és zokogni akart ameddig csak világ a világ. A kettőség szinte széttépte a lelkemet. De a félelem győzött, a sokk pedig olyan erőt adott, amit soha nem sejtettem, hogy bennem van.

Olyan gyorsan rohantam mint még soha. Csak el onnan. Minél messzebb. El akartam felejteni mindent. A tekintem olyan lehetett, mint egy őrülté. Nem számított többé semmi. Nem számít, hogy ki lát meg. Nem érdekelt. A világ már nem az enyém volt. Megsebzett és összetört. Soha nem fogom ezt a napot elfelejteni, ez több volt, mint amit elbírok épp ésszel viselni. Éreztem, ahogy darabokra hullok. Éreztem, ahogy összecsuklanak a lábaim és a hideg betonra rogyok, akárcsak egy rongybaba. Éreztem a sós könnyeket az arcomon. A szívem úgy dörömbölt, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Felültem, és a lábaimat közelebb húztam magamhoz és átkaroltam őket. Majd előre hátra hintázni kezdtem. A világ megszűnt, elveszett. Úgy meredtem előre, hogy többé talán semmit nem fogok látni. A fájdalom elviselhetetlen lett.

Csak egy dolgot láttam. Azt ahogy az anyám még egyszer rám néz, majd örökre kihuny a szeméből a fény. Csak azt láttam, ahogy ő már halottan mered a semmibe. Csak őt láttam. És szinte hallottam a hangját, azt a dalt, amit kiskoromban nekem énekelt. Minden este és mindig, amikor csak szomorú voltam. Nem képzeltem, én voltam az, aki rekedt hangon énekelni kezdett.

Részlet: 10. fejezet

2011-04-19T18:12:00.002+02:00

9. fejezet: Felelőtlenség

2011-04-09T12:03:00.000+02:00

Darren viselkedése egyszerűen sokkolt. Még soha nem volt senki, aki ne kívánt volna meg. Nem mintha ez jó lenne, de jót tett néha az önérzetemnek. Ez viszont megtaposta. Döbbenten meredtem az arra a pontra, ahol eltűnt, és gépiesen öltözni kezdtem. Nem erőszakolt meg. Csak kár, hogy nem a jóérzés miatt. Kevés olyan szemét férfi van, mint ő. Mindegyik szemét, de ő még a többieken is túltesz. Fellángolt bennem a gyűlölet. Hogy képzeli, hogy megaláz? Még jó, hogy nem tette meg. De én akartam elutasítani őt, és nem fordítva! Nekem volt meg hozzá a jogom, csakis nekem.
Ez a pasi jéghideg volt érzelmileg. Testileg khm… nem éppen, de szíve nem volt. Miért tart itt? Nem vettem be a mesét, hogy ő a hős lovag, aki megvéd. Még hogy megvédeni! Az élettől? A szabadságtól? Hát attól tényleg megvédett. Elpazarolom az életem értékes perceit, és rabságban vagyok. Bár igaz, ami igaz nem volt éppen kényelmetlen a szoba. Bedughatott volna valami sötét kis pincébe, de nem tette. Vagy talán nincsen pincéje. Vagy már megtelt hozzám hasonlókkal. Nem kizárt, minden előfordulhat. Bár még soha nem hallottam a hangjukat. Biztosan hallanám, ahogy sikoltanak, nem? Úristen! És mi van, ha már halottak? Ha Darren hagyta őket éhen halni, vagy ami még rosszabb… mi van ha megölte őket? Vajon, őket meg is erőszakolta előtte? Ha szebbek nálam biztosan. Meddig kínozhatta őket? Talán órákig, de az is lehet, hogy napokig. Soha nem találja meg őket senki. Talán majd az én testemet is odaviszi. És egy nap engem is megtalálnak majd a régészek, és azt mondják majd, hogy találtak egy emberi csontot… Ábrándos jövőkép. Tényleg, ezt érdemelném? Sok rossz dolgot tettem életemben, de igazán ez a büntetésem? Oszladozni holtan egy elmebeteg sötét pincéjében?

Talán mégsem kellett volna annyira kiakadnom, mikor az anyám bevallotta az igazat. Ha nem rohantam volna el, nem lennék itt. Igazából hálásnak kéne lennem. Befogadott egy lelenc, hontalan csecsemőt, pedig megtehette volna, hogy egyszerűen csak hátat fordít nekem, mondván, hogy én nem az ő gyermeke vagyok és a sajátját senki nem pótolhatja. Elvittek volna egy árvaházba és ott nőttem volna fel. Jobb vagy rosszabb ember lennék? Talán lopnék, drogoznék és a börtönben tölteném a felnőttkorom éveit. Soha senki nem vett volna magához. Mennyi ideig lehet szeretet nélkül élni, és mikor késő helyrehozni az ember lelkében ejtett sebeket? Talán van egy pont, ahonnan az emberek már képtelenek visszatérni, és attól fogva nem látja többé se a jót, se a szépet. Amikor már nincs fehér, nincs szürke, csak koromsötét fekete. Rengeteg ember van, aki már túlment a határon és többé nem jött vissza. Miért? Talán mert nem volt, aki visszahozhatná. Talán mert hiába volt körülötte egy csomó ember, egyedül volt. Talán senki nem vette észre, ahogy zuhan. Az élet kegyetlen, és mi emberek folyton csak szenvedünk, és végtelen magányban élünk. Szomorúak vagyunk, mert magányosak vagyunk, és mivel magányosak vagyunk, ezért szomorúak vagyunk. Ördögi kör, létezik belőle kiút? Vagy ez lenne az emberek sorsa? A boldogtalanság? A bánat? A fájdalom?

Másnap reggel sóhajtva néztem a tükörbe. Szép voltam, de hiányzott belőlem valami. Darren szexi volt, de belőle is hiányzott valami. Mi lenne az? Régebben tudtam a választ, de most nem jutott az eszembe. Talán nekem is a szívem hiányzott? Ugyanolyan jégszívű lennék, mint Darren? Lassan fésülgetni kezdtem a hajam, majd az arcomat vettem szemügyre. Anélkül hogy gondolkoznék, a kezembe vettem egy vattapamacsot, bevizeztem és letöröltem az arcomról a sminket. Egyszerűbb lettem, hétköznapibb. A régi időkre emlékeztetett, amikor még megadatott a boldogság. Tulajdonképpen minek sminkelem magam állandóan? Nem voltak bőrhibáim, szerencsére. A férfiak miatt? Érnek ennyit?
Miután végeztem laza copfba fogtam szőke tincseimet, majd felvettem egy cicanadrágot és egy bő inget. Nem értettem, hogy mik ezek a ruhák a szekrényben, vagy hogy kié. Talán az egyik halotté a pincében. Erre a gondolatra kirázott a hideg, és majdnem feljött a gyomrom üres tartalma. Ideje volt keresnem valami ennivalót. Délben csak van valami kaja. Darrent nem is láttam a tegnapi dolog óta. Kinéztem az ablakon. Igazi tavaszi kellemes idő volt. Kienged vajon sétálni? Mindegy, nem fogok engedélyt kérni.
Már az utolsó lépcsőfoknál jártam, amikor hangokat hallottam.

- Takarodj a házamból! – sziszegte Darren dühösen. Még soha nem hallottam ilyennek, még velem se. Vajon, kihez beszélt?
- Hol van Rick? Tudom, hogy őt keresitek. Ne mondd nekem, hogy az az ember, aki átváltoztatta nem találja meg azt a gyökeret? Na és a volt szeretője se? Ne nevetessetek. Tudom, hogy rejtegetitek valahol. Ahogy azt a szőke libát rejtegeted. Érzem az illatát.
- Még egyszer ne kelljen elmondanom, hogy nem akarlak itt látni.
- Nekem a nőm kell, és ehhez Rick jelenti az egyetlen akadályt. De ne hidd, hogy nem végeznék veled egyetlen pillanat alatt, ha akarnák – közölte az idegen. Ismerős volt a hangja, mintha már hallottam volna valahol.
- Befejezted, szájhős? Nem tudjuk, hogy hol van Rick, de ne aggódj kibelezem, ha megtalálom. Meghal másodjára is.
- Na idefigyelj – sziszegte a férfi, és nekicsapta Darrent a falnak. Döbbenten kaptam levegő után. Még a végén megöli. Csak én gyűlölhetem!
- Ha még egyszer… - csattant fel. Tehát jól van. Akkor jó.
- Akkor mi lesz?
- Vedd le rólam a kezed, te féreg! Mert ha nem, nem lesz többé kezed…

Nem tudom, hogy miért tettem, amit tettem. Bolond vagyok, kétségtelenül. De nem hagyhattam, hogy ezek ketten megöljék egymást. Egyikőjük játékszere sem akartam lenni. Csak szabad. De ha ez a gyilkos megöli Darrent, talán rosszabb kezekbe kerülök. Darren konkrétan még nem bántott. Járhatnék rosszabbul is, nem igaz?
Magamra öltöttem a legbujább mosolyom és elkiáltottam magam.
- Darren, drágám? Merre vagy? – sápítottam, és csípőrázással elindultam a nappali felé. Feszült csend fogadott, amikor beléptem. Mindketten döbbenten meredtek rám. Én pedig rájuk. Úgy álltak ott egymással szemben, mint két kakas. Épp egymásnak készültek esni.
- Ó, bocsi édesem, vendéged van? – sütöttem le a szemem szégyenkezve. A lehető legidegesítőbb hangomat használtam. Az idegen valahogy ismerős volt. Elismerően nézett végig rajtam, majd a szemei dühösen Darren felé villantak.
- Mi a… - morogta Darren. – Mi a fenét keresel te itt?! – kiabált rám. Dühös volt. Talán még soha nem nézett így rám. A tekintete ölni tudott volna. Nagyot nyeltem, talán nem is volt a színjáték ellenére egy kis félelem. Tényleg féltem. Talán ostobaság volt közbeavatkoznom. Talán most leléphettem volna. Ó, a fenébe…
- Csak téged kerestelek – hebegtem ijedten. – Hideg nélküled az ágy…
Az idegen harsogva felnevetett.
- Nocsak Darren, ki hitte volna. Azt hiszem, most megyek. Ne feledd, hogy mit mondtam. Döngesd meg a libát, aztán keresd meg a férget, mert nem állok jót magamért. Aztán kérem a drágát egy körre.
- Keresd meg magad.
- Megtehetem, hogy ne én végezzem a piszkos munkát. Hát akkor én mennék. Örülök, hogy találkoztunk – nézett rám, majd kisétált az ajtón. Néma csend maradt utána.
Darren engem nézett, én pedig bizonytalanul rámosolyogtam. Legalább felbosszantottam. Dupla haszon. Megérdemli. Talán ha nem bír elviselni elenged.

- Van róla fogalmad, hogy mit műveltél?! – kérdezte higgadt hideg hangon, de a hangja szinte hasította a levegőt.
- Kínos helyzetbe hoztalak? – tetettem a hülyét.
- Te nem vagy normális. Mit vétettem, hogy veled büntet a sors? Téged nem lehet megmenteni, mert menthetetlen vagy. Egy önző, felszínes kis liba, akit semmi és senki nem érdekel. Felfogtad egyáltalán, hogy valaki nemrég meg akart ölni? Felfogtad azzal a nem létező szőke agyaddal?
- Képzeld, megtörtént. Tudom, hogy te voltál! – csattantam fel. – Miért nem fejezed be, amit elkezdtél! Én nem hiszek neked, érted? Még hogy te a hős! Arielle élete is akkor került veszélybe, amikor téged megismert! Tagadod, hogy megölted őt, vagy nem?
Némán, remegő dühvel meredt rám.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy számon kérj rajtam bármit is?! Tudod mit? Gratulálok! Felkínáltad magad egy gyilkosnak! Büszke lehetsz magadra! Egy halál közeli élmény nem volt még elég?
- Nem válaszoltál a kérdésemre – hagytam figyelmen kívül. Csak ez érdekelt.
- Majd válaszolok, amint nem viselkedsz úgy, mint egy felelőtlen csitri. Akit itt láttál egy gyilkos. Akit itt láttál, majdnem megölt téged.
- És téged is.
- Tessék? – nézett rám zavartan.
- Hallottam, hogy bántott. Gondoltam, hogyha közbeavatkozok, akkor elmegy.
Döbbenten meredt rám, majd a hajába túrt és járkálni kezdett. Aztán nevetni kezdett. Mint egy őrült. Talán az is volt.
- Te akarsz engem megvédeni? Te? – nevetett hangosan.
- Nem akartalak megvédeni – jelentettem ki sértett gőggel. Tényleg nem. – Csak nem vagyok játékszer, hogy oda meg vissza adogassatok. Semmi kedvem nem volt végig nézni egy gyilkosságot. Vagy végig hallgatni. Tudod milyen kellemetlen egy tárgyalás? Végig ülni, mint tanú elég unalmas – fecsegtem pökhendien.
- Mindjárt megsajnállak. Talán nem kellett volna hallgatóznod. A kíváncsi emberek soha nem élnek sokáig. Nem mondták még neked? Viszont ez nem változtat azon, amit tettél. Illegetted magad előtte, és hidd el, ezt nem felejti el. El fog jönni érted, és én leszek az a szerencsétlen balfék, aki felel az életedért.
- Miért?
- Mert valaki megkért rá. Hányszor kell még átrágni a témát? Unom. Hidd el, nem jókedvemből teszem.
- Nem hiszem, távol áll tőled a jókedv. Ki?
- Ahhoz neked semmi közöd. Most pedig takarodj felfelé…
- Éhes vagyok – ellenkeztem.
- Nem az a fajta, aki állandóan fogyózik? Nem kell abbahagynod miattam.
- Nagyon vicces. Szóval hol a kaja?
- Szolgáld ki magad, és ha lehet, ne sodord magad bajba. Olyan nagy kérés?
- Ennél jobban? Kötve hiszem – feleltem és elindultam a konyha felé.

A folytatás

2011-04-01T17:48:00.002+02:00

Sziasztok!
Mostanában egyre kevesebben írtok nekem. Pontosabban ketten vagytok, akik írtok nekem, nektek nagyon köszönöm. De senki más. Úgyhogy most szeretném megkérdezni, hogy olvassátok-e még a történetet? Rendszeres olvasók például? Nem azért, de néha jól esne a vélemény. Tudom, én is ritkán írok másoknak, de chaten például néhány másodperc az egész. Múlt héten nem is frisseltem, és vártam, hogy ki veszi észre. Senki. Tehát szeretném tőletek megkérdezni, hogy akarjátok, hogy folytassam a történetet vagy maradjon meg a Halálvölgy egyrészesnek?
Várom a válaszokat!
A válaszok hiányát nemnek veszem :)
Puszi:
Ginewra

8. fejezet: Ösztön és akarat

2011-03-20T10:45:00.001+01:00

(Linette)

Tudtam, hogy mi következik. Szemernyi kétségem sem volt. A célzásaival elég egyértelművé tette. Megalázottan trappoltam fel a szobába. Küszködtem a könnyeimmel, de nem hagytam őket győzni. Gyűlöltem ezt a férfiakban. Számukra csak ez volt fontos. Nem számít, hogy honnan kapják meg, vagy hogy kin gázolnak át vele, az ő agyuk akkor is csak a szexre van programozva. Nem számít semmi más. Tudtam, hogy mit veszíthetek. Nem voltam szűz lány, akinek számít, hogy kivel veszti el. Nem voltam szende apáca, aki várni akart az esküvőig. Még csak átlagos lány sem voltam, aki kizárólag szerelemből teszi. Nem. Egyetlen egy feltétel befolyásolt: a szabad akarat, hogy én akarjam megtenni valakivel. Ez az egyetlen, ami nekem szent és sérthetetlen volt.
Megtehettem volna, hogy sikítok, nekitámadok, és addig ellenkezem, amíg elveszti a türelmét és megver. Megtehettem volna. De nem tettem. Ez csak feltüzelné a szemét ládát. Inkább engedelmeskedtem. Kinyitottam a szekrényt. Tele volt ruhákkal. Kiválasztottam a legszebb fehérneműt, és felvettem. Tökéletesen állt. Ismertem a férfiakat, és tudtam, hogy mivel idegesíthetem fel a leginkább. A tükörbe nézve elégedett voltam. Nem hiszem, hogy volna férfi, aki így ellenállna nekem. Olyan volt, mint a legutolsó, de talán a legszebb ribanc. Tűzvörös volt, szinte lángolt. Illett a szőke hajamhoz, amit kiengedve hagytam. Összeszorítottam a számat, és végigfeküdtem az ágyon. Talán ha máshova koncentrálok, akkor nem lesz olyan szörnyű.
Felsóhajtottam, aztán elmosolyodtam.

***

- Hát te? Mit keresel itt? – szólaltam meg, amikor megpillantottam egy árnyékot magam mellett. Felnéztem, de azt kívántam, hogy bár egyedül lennék. Nem akartam, hogy bárki is lásson. Főleg nem ő. De a tekintete nem volt megvető, hanem inkább együtt érző.
- Leülhetek? – kérdezte, és kedvesen rám mosolygott. Szép lány volt, de nem tűnt ki a tömegből. Hosszú göndör, szőke haja, és zöldeskék szemei voltak. Mellesleg lenyúltam a pasiját.
- Persze – húztam el a számat, és arrébb ültem a padon. A parkban ültem, megpróbáltam kiszellőztetni a fejem.
- Az apám mindig azt akarta, hogy a barátod legyek. De én ezt lehetetlennek hittem. Te voltál Miss Tökéletes, minden szülő álma. Minden este, mikor valami hibát követtem el, azt hallgattam, hogy bezzeg Linette Olson… Te voltál az, aki szerepet játszott a család életében, csak azzal, hogy tökéletes vagy. Eszem ágában sem volt szóba állni veled. Hisz ki akar második lenni az élet minden területén?
- Nem értem az összefüggést.
- Sok mindent a fejedhez vágtam ma. Elvetted tőlem Danielt. Legalábbis ezt hittem. Aztán rájöttem, hogy nem vagy tökéletes. Hogy senki nem lát az álarcod mögé.
- Tessék? Nincs semmiféle álarcom! Én ilyen vagyok…
- Soha nem voltál önmagad. Régen a szülők szeme fénye voltál, most pedig a rémálmuk. De talán egyik sem te vagy. Te is sok mindent a fejemhez vágtál ma. Talán ez gondolkoztatott el. Daniel kihasznált engem, és én észre sem vettem. Megtette velem, megtette veled, talán még másokkal is.

- Engem nem használt ki. Én tudtam, hogy mit teszek. Nézd, Isabel. Te még sajnos egy rózsaszín felhőben élsz, akit most ért az első csalódás. De ha most nem hallgatnál meg, nem telne el sok idő és bedőlnél mindenféle aljas bocsánatkérő szónak, ami elhagyja az agyonhasznált száját. Jó tanácsként mondom. Ne bízz egy férfiban sem. Soha semmilyen körülmények között. A szerelem egy hatalmas átverés, amit a férfiak azért találtak ki, hogy legálisan döngethessék meg a nőket. Ha a férfi azt mondja, hogy sose fog hazudni, abban a pillanatban hagyta el a száját az első hazugság. Ha a férfi azt mondja, hogy szeret, akkor biztos lehetsz benne, hogy valamit elő akar venni a nadrágjából. Ha egy férfi szexelni akar, na… az volt az első őszinte gondolata. Ha azt mondja, hogy bízhatsz benne, és te megteszed, elkövetted az első hibát.

- De vannak kivételek.
- Ezt mondják azok a nők, akik nem képesek ezt felfogni. Ezzel vigasztalják magukat, és belemagyarázzák minden kapcsolatukba. Azért, mert talán ha ők maguk elhiszik, akkor igazzá válik. A férfi soha nem szeret viszont. Vágyik rád, mert az ösztön vezérli. Azt hiszi szeret, mert nem csak az eszét, hanem a szívét is zacskókban hordja, és hat rá az újdonság varázsa. De ez elmúlik, és nem tart sokáig, nekem elhiheted.
- Sokat csalódhattál…
- Nem csalódtam, mert nem vártam mást. Nem hittem sem a szőke hercegben, sem a barnában. Ha nem álmodozol, hanem hiszel benne, nem fog fájni. Nem szeretek beléjük. Ilyen egyszerű. Daniel nem használt ki engem, mert ő sem szeretett, és én sem szerettem.
- Tehát kölcsönösen kihasználtátok egymást…
- Pontosan.
- Akkor te mivel vagy jobb?

- Nem vagyok jobb. Soha sem mondtam, hogy az volnék. Amilyen mosdó, olyan a törülköző. Szerintem nem érdemelnek jobbat. Ha ők megtesznek mindent velem, én miért ne tehetném meg velük? Miért szenvedjek, ha így senki nem szenved? Miért sírjak, ha senki nem vigasztal meg? Miért ne használjam ki, amikor megtehetem? Nem fogok soha szeretni, inkább élvezem az életet. Ilyen egyszerű. Nem hagyom, hogy egyetlen egy férfi is fájdalmat okozzon.
- Talán igazad van – húzta el a száját. – Én sem akarok. Nem akarok sírni, nem akarom, hogy fájjon. Éjszakákat sírtam át, és miért? Mert kihasználtak. Talán igazad van. Tudod… határozott vagy. Én másnak hittelek.
- Mindig is akaratos voltam. Mindent elviselek, mindent, amire hajlandó vagyok. Mindent, amit a szabad akaratomból teszek.
- Holnap van egy kis időd? – kérdezte aztán. Legnagyobb meglepetésemre, bólintottam. Nem csak én döbbentem meg, ha nem ő is. Egymásra mosolyogtunk. Valami akkor elkezdődött. Valami, ami ugyanebben a parkban ért véget. Valami, ami a mindkettőnket megváltoztatott. Valami, ami miatt nem foglalkoztam vele, hogy a korábbi sérelmeimet talán kissé durván vetítem ki a férfiakra. Valami, amit az emberek barátságnak neveznek.

***

Isabel és én akkor barátok lettünk. Mindent komolyan gondoltam, amit mondtam. Ritkán voltam őszinte, de akkor nem hazudtam. Talán túloztam, de még soha nem cáfoltak meg. Darren sem. Játékot akart. Hát akkor játsszunk! Egy gyenge virágszálra számít, de nehogy azt higgye, hogy én az vagyok. Nem fogok megtörni. Soha. Kényelmesen végig dőltem a párnákon és vártam.

Egy óra múlva nyílt ki végül az ajtó. Lassan, nyikorogva. Elmosolyodtam. Annyira kiismerhető volt. Azt akarta, hogy féljek. Hogy reszketve könyörögjek, hogy ne tegye. A megváratással is csak ezt bizonyította. Ó, de nem tudja még, hogy kivel kezdett. Nem tudja igazán, hogy ki az a Linette Olson.

Amint meglátott, megtorpant. Kitágult szemekkel nézett rám. Mint aki nem hisz a szemének. Láttam, hogy a fejében egymást kergetik a gondolatok. Aztán nyelt egyet. A szemében felgyulladt a láng, amit már jól ismertem. Ökölbe szorította a kezét. Jobban elkápráztattam, mint hittem. A következő pillanatban megcsókolt. Hitetlenül pislogtam. Nem is láttam megmozdulni. A csókja követelőző és vágyakozó volt… de volt benne valami különleges, amit még nem éltem ált. Egy pillanatra elvesztem és visszacsókoltam. Abban az egy pillanatban szálltam, repültem egy rózsaszín felhőben, aztán megerőltettem magam és mozdulatlanná dermedtem. Nem engedhettem, hogy élvezze a megaláztatásomat. A tervem az volt, hogy egy jéghideg fadarabbal fog szeretkezni, és ez elveszi majd a kedvét. Már csak saját magamnak kellett ezt betartani. De a csókjai… hihetetlenek voltak. Még senki nem csinálta ennyire jól. Pont úgy, hogy égjek a vágytól. Már majdnem hagytam a fenébe az egészet, és elengedtem magam, amikor… elengedett.
Értetlenül néztem rá, de ő nevetett.
- Nem erőszakollak meg, kiscsillag. Bár ami azt illeti, nem lenne erőszak.
- Azt ne mondd, hogy előbújt belőled az úriember, mert nem hiszem el – közöltem, megeresztve egy fagyos mosolyt.
- Nem kívánlak, ilyen egyszerű. Kielégítő válasz? – mosolygott rám. Nyeltem egyet. Na, ezt még nem mondták nekem. Végig néztem magamon. Nem voltam ronda, és láttam, hogy majd megeszi a fene. Akkor miért?
- Öltözz fel, kiábrándítóan nézel ki – közölte még gúnyosan, majd magamra hagyott. Döbbenten és sértetten meredtem utána.

Kaphatnék legalább 5 véleményt? :)

7. fejezet: A játék indul...

2011-03-14T16:05:00.001+01:00

(Darren szemszöge)

Kulcsra zártam minden ajtót, hogy semmiképpen se szökjön ki, és átteleportáltam Arielle-hez. Dühöngve dörömböltem az ajtón, szörnyen ideges voltam. Mégis hogy képzeli ez a kis fruska, hogy halálra idegesít? Megmentem az életét, és akkor még képes össze-vissza vádaskodni meg minden… Hah… nem gondoltam, hogy kapok köszönetet, de azért erre nem számítottam. És akkor ezzel kell összezárva élnem, mert a nagyságos Arielle azt mondja. Hah… vigyázzanak ők rá. Én nem vállalom!
- Mi történt? – jelent meg ijedt arccal az ajtóban. Hidegséget erőltettem a vonásaimra, de törtető magatartásom miatt ez nem volt túl meggyőző.
- Nem vagyok hajlandó vigyázni arra a fruskára – jelentettem ki fagyosan, és ellentmondást nem tűrve néztem az előttem álló nőre. Ki ő, hogy parancsoljon?
- Megegyeztünk – vonta meg a vállát közömbösen.
- Akkor itt az ideje, hogy észhez térj. Nem vagyok gyermekfelvigyázó, ha szeretőt akarok keresek magamnak, nem kell egy ilyen…
- Mit csinált? – sóhajtotta.
- Semmi különöset. Megmentem azt a nyamvadt életét, és akkor még el kell viselnem a gyatra támadási próbálkozásait, meg az állandó hisztit. A vádaskodásokról nem is beszélve.
- Megtámadott? – nevetett fel. Mintha vicc lenne.
- Egy könyvvel akart leütni – morogtam, de nem bírtam nem elmosolyodni. Annyira nevetséges volt. Egy könyv egy vámpír ellen? Röhejes. Arielle még inkább nevetni kezdett. Örülök, hogy ő ennyire jól szórakozik.
- Ha befejeznéd… - morogtam, megunva a jókedvét.
- Bocsi – vigyorgott. – Mit akarsz tőlem? Megígérted, hogy megvéded. Nekem van a legtöbb esélyem megtalálni Ricket. Cserébe te megvéded Lint.
- Megoldom Ricket.
Arielle sóhajtott.
- Nézd, te is tudod, hogy Linette milyen. Gondolod, hogy nála biztonságban lenne a vámpírok titka? Ha én védeném, felismerne. Az ő szemében halott vagyok, és tudni akarná, hogy miért létezek. Te tényleg pont Lin kezébe adnád a titkunkat? Arról nem is beszélve, hogy gyűlöl engem.
- Nem az én bajom. Amúgy nem úgy tűnt, mintha utálna téged.
- Mi? – meglepetten nézett rám, aztán az arca dühös lett. – Te elmondtad neki?! Megbíztam benned!
- Nem tud semmit. Csak közölte, hogy lecsukat a megölésedért – feleltem közömbösen. Még inkább kitágultak a szemei. Úgy meredt rám, mintha képtelenséget mondtam volna.
- Mit mondtál?
- Mielőtt te is nekem esnél, nem beszéltem rólad. Valamiért meg van róla győződve, hogy nem autóbalesetben haltál meg. És mivel nem hiszi el, hogy nem én támadtam meg, valamint, hogy én öltem meg Isabelt is, ezért azt gondolja, hogy téged is. Jó mondjuk téged tényleg én öltelek meg…
- De honnan tudhatja?
- Kettőt és könnyebbet. Amúgy hol van Nate?
- A városban. Hátha megtalálja Ricket. Beszél a régi barátaival, hátha tudnak róla valamit.
- Akkor megegyeztünk?
- Nem! Darren, kérlek… Nem hagyhatom, hogy meghaljon ő is. Nem fogod megtalálni Ricket.
- Miért?
- Mert tőled fél a legjobban, és ezért előled rejtőzik el leginkább. Engem nem tekint veszélynek. Nézd, nem tudom, hogy mit keres itt. Rick egy gyáva féreg, és komoly oka kell, hogy legyen, ha egyszer itt van. Ő tudja a legjobban, hogy könnyen megölhetnéd.
- Meg is teszem, amint a kezeim közé kerül.
Bólintott.
- Tudom. Épp ezért óvatos. Rám nem számít.
- És Nate?
- Még nem mondtam neki, hogy én akarom megkeresni. Azt hiszi, hogy együtt csináljuk. Fontos neki ez a város és az emberek élete.
- Igen, tudom. Nate amolyan szentlélek. Nem bírja elfogadni a halált.
- Talán van rá oka – nézett rám szigorúan.
- Ezt nem is tagadtam. Én vagyok az oka. Ezért nem tudom, hogy miért segítetek nekem.
- Azért mert tudom, hogy mire képes a szerelem – szólalt meg egy hang az ajtóból. Nate volt az. – Megölted a szüleimet, megfenyegettél, és elvetted az életemet. Egy eszköz voltam egy nagy tervben. Azért tetted, mert szerettél egy nőt. Mindennél jobban. És mert magadnak sem ismered be, de társaságra vágytál, és hát Rick nem volt éppen megfelelő ehhez. Azért segítek neked, mert tudom, hogyha a helyedben lettem volna… Arielle-ért én is megtettem volna mindezt.

Meglepetten néztem rá. Azt hiszem Arielle is, mert csak pislogott, és nem szólt egy szót sem.
- Nocsak… a szentlélek Nate. Beismered, hogy épp oly vámpír vagy, mint én?
- Soha nem kérdőjeleztem meg. Nem hatalmaztalak fel a gyilkolásra, nehogy azt hidd. Amúgy nem Linre kéne vigyáznod?
- Nem akarja – szólalt meg Arielle halkan.
- Egy valamit nem értek. Mióta okoz gondot pont neked, hogy elszórakoztass egy könnyűvérű nőt? – nézett rám vigyorogva.
- Nate! – csattant fel a barátnője és hozzávágott egy párnát. Megcsóváltam a fejem. Na erre a részre pont nem voltam kíváncsi.
- Össze se kell házasodnotok, már így is mintha ötven éve azok lennétek. Szóval? Még egyszer megjegyezném, hogy nem vagyok jótékonysági szervezet. Akármelyik pillanatban átharaphatom a csinos kis torkát, és könnyedén kimagyarázom magam. Ha már itt tartunk, azt sem értem, hogy miért kell élnie? Ha jól tudom, ez egy rosszindulatú ribanc.
- Darren, kérlek – sóhajtotta. Annyira hasonlított Ariadnéra. Ő is pont ilyen megrovóan nézett rám. Elég! El kellett hessegetnem a képét. Ő Arielle, nem Ariadne. Ő Nate barátnője. – Csak egy kis ideig próbáljuk meg. Kérlek.
- Miért érné meg nekem?
- Linette nem olyan, mint amilyennek te hiszed. Azt hiszem, hogy én sem ismertem igazán. Sőt semennyire nem ismertem. De Isabel igen. Talán ő volt az egyetlen, aki átlátott az álarcán. És Isabel szerette őt.
- Nem akarok senkit sem szeretni.
- Ezt nem is kértem. Csak viseld el. Ne engedd Evan közelébe.
- Nézd máshogy ezt az egészet – vette át a szót Nate. – Azzal, hogy megvéded, keresztbeteszel Evannek. Bosszút akar majd és megkeres. Akkor majd megölheted.
Sóhajtottam.
- Már értem, hogy miért vagytok együtt. Ketten értek egyet. Meggyőztetek, de csak néhány nap. Értve?
- Köszönöm – hálálkodott Arielle.
- Mennem kell. További jó házastársi kapcsolatot. Aztán csak halkan. Hiába lakok a város másik végén, nem akarom hallani – köszöntem el, és már ott sem voltam.
Ezúttal gyalog mentem haza. Nem néztem az emberekre, de néha éreztem, ahogy a nők végig mérnek. Villantottam egy-két mosolyt és máris elolvadtak. Talán csak Linnel is ennyi lenne a dolgom. Lenyűgözöm és azt teszek vele, amit csak akarok. Hiszen csak egy felszínes ribanc, én pedig egy szexi férfi vagyok. Melyik csitrinek ne imponálna a helyzet? Néhány még fizetnének is, hogy velem legyenek összezárva. Könnyű dolgom lesz. Felhasználhatom csaliként Evan ellen. Arielle csak az életéért könyörgött, azt meg is fogom védeni. De mindennek ára van. Számolnia kell a járulékos veszteségekkel. Vadász vagyok, aki imád játszani. Meg nem ölhetem, de ő az enyém mostantól.

Még így is hamar megérkeztem. Csend volt, de hallottam a szapora légzését a nappali felől. Csodálom, hogy nem a szobájába zárkózott be. A kilincsre tettem a kezem és magamra erőltettem egy magabiztos vigyort. Le kellett nyűgöznöm. Ebben profi voltam. De amikor lenyomtam a kilincset nem történt semmi. Valaki eltorlaszolta az ajtót.
Fújtattam egyet. Egy hajszálon múlt, hogy ne törjem be az odatolt bútorokkal együtt. De azzal a homlokomra írhattam volna, hogy vámpír vagyok. És ugyan ki hinne neki? Még félne is tőlem…
A következő pillanatban egyetlen mozdulattal betörtem az ajtót. Hatalmas csattanás. A szekrény hatalmas robajjal borult fel, az üvegasztal pedig darabokra törött.
- Képes voltál egy törékeny dolgot az utamba tenni? – kérdeztem mulatva a döbbenetén.
- Hogyan…?
- Hogyan jöttem be, kiscsillag? Konditerem, sok-sok edzés. Úgy néz ki, hogy nem izzadtam hiába – hazudtam könnyedén. Élveztem a döbbenetét. Aztán hirtelen felkapott egy porcelán tányért, és felém dobta.
Elkaptam. Egyre kétségbeesett arcot vágott. Igazán szórakoztató volt, de kezdtem unni.
- A reflexeim is jók – kacsintottam rá. – Most pedig irány a szobámba. Megjegyzem szeretem a csipkét.
- Tessék? – kérdezte. Úgy nézett rám, mint egy őrültre. Talán az is voltam. De játszani akartam. Jó játéknak tűnt.
- A világon nincsen semmi ingyen. Azért vagyok, hogy megvédjelek. De nem teszem ingyen. Szóval nyomás a szobámba, és vegyél fel valami finom csipkés hálóinget.
- Ki kérte, hogy megvédj?! Engedj el. Én fizessek, amikor te tartasz fogva?
- Nem fecsegem ki a szolgáltató adatait – nevettem rá gonoszan. – Ne kelljen még egyszer mondanom.
- Nem vagyok a játékszered! – nézett rám szikrázószemekkel.
- Fogadunk?

6. fejezet: Gyűlölet

2011-03-06T10:36:00.000+01:00

Sóhajtva ébredtem és a másik oldalamra fordultam. Már megint egy reggel, már megint kelhetek és iskolába kell mennem. Hogy én mennyire utáltam. A párnába temettem az arcomat, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Csodálom, hogy még nem csörrent meg az ébresztőóra, máskor alig lehet kirobbantani az ágyból. Most pedig magamtól felébredtem. Ásítottam egyet, aztán erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem.

Valami nem stimmelt. Ez nem az én szobám volt, még soha nem voltam itt azelőtt. A stílus hasonló volt, a szoba tulajdonosa biztos, hogy gazdag. Hirtelen eszembe jutottak a tegnap történtek, már ha tényleg tegnap volt. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Hol vagyok? Mi van, ha elraboltak a parkban? Te jó ég! Az anyám nem az anyám… nincsenek szüleim. Volt valaki a parkban, de nem emlékeztem az arcára. De a fülemben csengett a nevetése és kirázott tőle a hideg. Megborzongtam. Azonnal felültem és lassan elindultam az ajtó felé. Bátor vagy egyenesen vakmerő tett volt. Hiszen minden bizonnyal a támadóm várt odalent. De tudtam, hogy úgysem úszom meg. Jobb túlesni rajta talán. Akkor talán nem őrülök meg. Bevallom, hogy féltem. Nem akartam meghalni. Szerettem az életet. Sokszor vergődtem a kíntól, de voltak percek, amiket semmiképpen sem szerettem volna elmulasztani. A boldogság egy különleges fogalom. Senki nem tudja igazán, hogy mit jelent. Nem, nem voltam boldog. Talán soha. De voltak az életemben különleges és boldog percek. Ezekért szerettem élni. És nem terveztem, hogy ma meghalok. Sem holnap, sem holnapután.
Talán szereznem kéne egy fegyvert. Körbenéztem a szobában. Nem találtam semmit, amit használhatnék. Talán fejbe vághatnám valamivel. Kell egy nehéz tárgy. A könyvespolcra siklott a tekintetem és levettem a legvastagabb példányt, majd az ajtó mellé álltam. Hogy leüthessem, amint belép.

Ajtócsapódás. Valaki vagy elment, vagy megjött. Léptek a lépcsőn, erőteljes férfi lépések. Reccsent a lépcső, akárhányszor rálépett. A szívem a torkomban dobogott. De nem volt más lehetőségem. Nem vagyok erős, nincs igazi fegyverem, nem tudok verekedni. Egyedül a meglepetés ereje állhat mellettem. Beharaptam az alsó ajkamat, mindig ezt csináltam, ha ideges voltam. Lenyomódott a kilincs, valaki sóhajtott. Majd kinyílt az ajtó és én lecsapni készültem. De elkapott a könyvvel együtt, mielőtt kárt tehettem volna benne. Meglepetten pislogtam. Hogyan lehetett ilyen gyors? Aztán elengedett és én a földre estem. Feljajdultam a rám törő fájdalomtól.

Nevetés. A férfi nevetni kezdett. Nem kárörvendően, nem úgy, mint a parkban, nem úgy, ahogy az eszelősök szoktak, hanem mintha élete legviccesebb dolga történt volna vele. Nem bírta abbahagyni. Csak nevetett. Rajtam. Ez egy őrült. Hirtelen elhatározással dühösen felpattantam és ütni kezdtem, ott ahol csak értem. Szörnyen kemény és izmos teste volt. Mintha egy márványt falt ütnék, éreztem, hogy sajog tőle minden porcikám. A férfi meg se rezdült, de végre abbahagyta a nevetést. Meglepetten nézett rám.

- Te tényleg azt hiszed, hogy az ellenfelem lehetsz? – nézett rám a hideg kék szemeivel. Olyan volt, mint a jeges acél, szinte égetett a tekintete.
- Gyilkos – morogtam, de aztán elakadt a lélegzetem. Rájöttem, hogy honnan volt ismerős ez az idegen. Felsikoltottam és hátrálni kezdtem.
- Hé… nyugodj meg – morogta, mintha nem lenne türelme hozzám. De ő volt az!
- Te ölted meg Arielle-t! – ordítottam rá, mire elkerekedtek a szemei. Feldöntöttem néhány dolgot, miközben hátráltam. Nem érdekelt. Minél messzebb akartam kerülni tőle, hogy aztán feljelentsem. – Ha rajtam múlik egy börtönben rohadsz meg életed végéig! – közöltem hisztérikusan magas hangon, mire elmosolyodott. Vidáman. Nem vett komolyan.
- Ezt meg honnan veszed?
- Arielle barátja voltál! Te voltál! Csak te lehettél! Mindig is gyanús voltál nekem, talán… jézusom… biztos te ölted meg Isabelt is!
- Nyugodj már meg. Mindent félreértesz – tette fel a kezét, mintha én lennék az őrült, akit meg kell fékezni és nem ő.
- Darren vagy, vagy nem Darren?! – kiáltottam. Remegtem. Tudtam, hogy ma meghalok. A barátnőim gyilkosa állt előttem. Engem is megöl ugyanolyan hidegvérrel, mint őket.
- Ha jól tudom Arielle autóbalesetben halt meg – szólalt meg higgadtan Darren.
- És ezt ki veszi be? Akkor miért nem bukkantál fel utána? Milyen véletlen, hogy pont meghal, amikor pont keres valakit. Biztos téged keresett. És Isabel? Őt ugyanott támadták meg, ahol te engem! Erre mit mondasz?
- Hogy nem vagy normális. Beértem volna egy egyszerű köszönömmel is, amiért megmentettem az életed – felelte.
- Mi van? – kérdeztem értetlenül. Egy szavát sem hittem el. Eddig nem is gondoltam bele, hogy Arielle halála több lehetett balesetnél, de ahogy most belelovalltam magam, egyre valószínűbbnek tűnt. Éreztem, hogy igazam van.
- Nem én támadtalak meg, én csak rád találtam és idehoztalak.
- Na persze. Csak tudod egy valami sántít a mesédben – csattantam fel. Utáltam a hazugságokat. Egészen eddig egy hatalmas hazugságban éltem. Én magam is hazug voltam. Elég volt a hazugságokból…

- És mégis mi az, Miss Holmes? – kérdezte gúnyosan.
- Kórházról még nem hallottál? Ha tényleg megmentettél, miért nem odavittél? Mi más oka lenne, hogy idehozz, mint az, hogy elrabolj és megölj?
- Túl sok krimit nézel, bár ahogy vesszük, tényleg nem mehetsz el. De én nem bántottalak. Már eszméletlenül találtam rád, és nem engedhettem, hogy ott feküdj, amíg meg nem találnak. Mégis csak Arielle barátnője voltál. Legalábbis formailag.
- Miért nem mehetek el? Nem akarok itt maradni! Akkor megölsz? És hogy érted, hogy formailag? Nem is ismersz!
- Jobban ismerlek, mint hinnéd. Hogy hogy értem? Soha nem voltál igazi barátnője, mindig csak irigység és féltékenység volt az, amit éreztél. Soha nem szeretted. Még Isabel halálával is megvádoltad. Akkor hogy is van ez, Holmes? Most már cinkostársak vagyunk? Ő is gyilkos és én is?

- Nem tudsz rólam semmit!
- Ismerem a fajtádat.
- Arielle is ilyen volt, mint én!
- Nyomodba se ért, hidd el. Szóval boldog lehetsz. Leelőzted őt az önzőségben, a nagyképűségben, stb. Amúgy mindig ennyire idegesítő vagy, vagy csak engem tisztelsz meg?
- Te utolsó szemét rohadék – nyögtem falfehéren. – Mit akarsz tőlem? Mégis mit? Porig alázni? Nem mások előtt az tény, de megtetted. Rám ijeszteni? Ó, hidd el, megvolt. Átverni? Az nem sikerült, mert nem hiszek a gyilkosoknak. Megölni? Egyelőre még élek.

- Én a helyedben befognám azt a bájos pofikámat. Nem akarom, hogy itt légy, hidd el, ez a világon az utolsó dolog, amit kívánok. Nem hiányzik egy visító hisztérika, akinek az a kényszerképzete, hogy meg tud ölni egy könyvvel. Bizonyára neked nehézséget okoz az olvasás, de hidd el, annyira nem halálos. Hidd el, az se hiányzik, hogy egy utolsó ribanc elhordjon mindenféle gyilkosnak! Kihagytam valamit? Nem akarom, hogy itt légy, nem azért vagy itt, mert azt akarom, de hogy innen nem mész sehova, az is biztos. Szóval ülj le szépen és fogd be azt a kikent szádat és engedd már meg, hogy legalább néhány percre élvezhessem a csendet.
- Ha nem akarod, hogy itt legyek, akkor miért?
- Azt hiszem, túl sokat kértem. Ne hidd, hogy nem tudlak elhallgattatni más módszerekkel, ha nagyon akarlak.
- Ebben egy percig sem kételkedtem – jegyeztem meg hidegen. Gyűlölet tombolt bennem. Még senkit nem gyűlöltem ennyire, mint most őt. – Aggódni fognak értem.
- Szarügy. Mégis ki?

- A szüleim – feleltem egy gombóccal a torkomban, de szerencsére nem vette észre. Ideges volt. Látszott rajta. Vissza kellett fognia magát. Hirtelen elhittem, hogy nem akarja, hogy itt legyek. De akkor miért? Mit akar akkor tőlem? Minden bizonnyal utál, nem bírja elviselni a női hisztit. Akkor miért rabol el? Most gondoltam csak bele, hogy régen mennyire irigyeltem érte Arielle-t. Darren hihetetlenül szexi volt. Izmos, kidolgozott test, borostás, sármos arc, kék szemek….
- A szüleid nem hiszem, hogy nagy ügyet csinálnak belőled. Ki ne hinné el, hogy csak egy kis időre elszöktél otthonról? Nem fognak keresni – szakította félbe a testi adottságainak a felmérését.
Igaza volt, és mégse. Normális esetben keresnének, de tekintve, hogy milyen viharosan rohantam el, nem fognak keresni. Megvárják, amíg megnyugszom és visszamegyek. Meg se fordul anya fejében, hogy elraboltak. Hiszen ki rabolna el? Megfogott, és ezt tudta jól.

- Miért vagyok itt? – kérdeztem halkan, és éreztem, hogy egyre inkább gyengül az akaratom. Szúrni kezdett a szemem. Elhatalmasodott rajtam a „senkim sincs” érzés… Nem akartam, hogy sírni lásson. Nem engedhettem meg ezt magamnak.
- Hogy megvédjelek – felelte halkan, majd elment és bezárta maga után az ajtót. Meglepetten néztem utána, nem hittem neki. Hazudott. Még hogy megvédeni? Mégis miért? Mégis kitől? Önmagától védhetne csak meg, ha elenged. Őrült.

5. fejezet: Álom és a rideg valóság

2011-02-27T13:05:00.002+01:00

Sziasztok! Ezentúl igyekszem minden vasárnap frissíteni, de csak akkor, ha írtok véleményt :)

Döbbent morajlás, láttam, ahogyan az igazgató arca meglepettséget mutat, aztán szánalmat. De nem a sajnálat-féle szánalmat, hanem a megvető-félét. Fogalma sem volt, hogy hogyan mondhat valaki ilyet. Álomvilágban élt. Nem érdekelt az apám, nem érdekelt engem senki sem. Nem jutott át senki a páncélomon, aminek talán ő az egyik okozója. Talán. Idegesített, ahogy mindenki bámul. Egyáltalán mi jogon közölte ezt mindenki előtt? Mi köze a többieknek ehhez? Semmi! Az apám majd meggyógyul és ugyanolyan lesz, amilyen máskor. Lelépett egy éve a nőjével, akkor mégis mit vár tőlem?! Majd a kórházban helyrerakják, vagy ha nem valamelyik szeretője majd biztosan készségesen jelentkezik a feladatra. El se köszönt. Még levelet sem hagyott. Csak az anyám zokogásában elmotyogott szavaiból tudtam, hogy végleg elment és nem jön haza többé. Akkor abban a pillanatban meghalt számomra, soha nem akartam vele találkozni. Néha felhívott, de nem voltam túl beszédes, és ami azt illeti kedves sem. A kapcsolatunk pont annyira elromlott, amennyire el lehetett. De ami a legrosszabb, hogy nem bántam, hogy elment. Nélküle jobb volt az életem.

- Miss Olson, kérem menjen el az igazgató úrral – vesztette el a türelmét a történelem tanár. Utáltam, ha parancsolgatnak, utáltam, ha megaláznak. Ez pont az a helyzet volt.
- Ha muszáj – morogtam, és azt ismételgettem magamban, hogy már csak néhány nap és szombat. Egy kis időre elszabadulok. Már alig várom. Utáltam a sulit, nem volt semmi értelme! Csak játszani jártam ide, az emberekkel. Vagy te játszol, vagy veled játszanak, ezt már korán megtanultam. Évekkel ezelőtt. De nem volt kivel megosztanom. Isabel és Arielle halott.
Amint becsukódott a terem ajtaja megtorpantam és karba tett kézzel dőltem a falnak.
- Mondtam, hogy nem érdekel – szólaltam meg határozottan.
- De hát, Lin! Az apádnak autóbalesete volt! – dörmögte a bajsza alatt rosszallóan.
- Él?
- Igen, de…
- Akkor meg mi a para? Majd helyrejön, nem? Akkor meg, miért kell megalázni és kirángatni óráról? Nem fogom meglátogatni, ha erre kíváncsi…
- Ennyire rossz a viszonyod az apáddal? – nézett rám gondterhelten. Most jön a pszichológiai rész, amikor elemezni próbálják a viselkedésemet. Hogy én mennyire utáltam. Nem volt kísérleti nyúl, hogy elemezni kelljen.
- Nem mindegy? Most menjek haza? Mert gondolom, most már kínos lenne visszamennem…
- Az édesanyád vár téged az irodámban – felelte kifejezéstelenül, és intett, hogy kövesem. Sóhajtva engedelmeskedtem. Gyakran jártam már abban az irodában, de még soha sem egyedül. Most ebbe az anyám nem számítandó bele. Ő nagyjából olyan, mintha ott sem lenne. Túl kedves, túl naiv, túl sznob, túl érzékeny, és a probléma megoldó képessége nulla. Általában sír és bólogat. De azért őt egy kicsit kedveltem. Voltak jó pillanataink.

- Linette – ölelt magához könnyes szemekkel. Szőke haját laza majdnem eltakarta az arcát, de még így is láttam a könnyeit. Még mindig szerette az apámat, és magát hibáztatta minden hibáért. Mazohista típus volt.
- Szia, anyu. Mi ez a felhajtás? – kérdeztem úgytéve, mintha tényleg nem érdekelne, de túl nagy feneket kerítettek neki, szóval valami komoly baja lehet. Soha nem kívántam a halálát, azt hiszem, az rosszul esne.
- Megmondta neki? – nézett az igazgatóra, aki bólintott.
- Persze, mindenki előtt. Szóval? Annyit tudok, hogy él. Mozogni és beszélni tud? Mert akkor semmi probléma…
- Linette – nézett rám szörnyülködve.
- Akarom mondani… úristen… hogy van? Ugye, él? – tetettem sápítozást. Annyira átlátszó voltam. Hiába, nehéz természetem volt.
- Agyrázkódás, törött kéz és törött láb, és csak a szerencsén múlott az élete. Néhány napig megfigyelés alatt tartják, aztán kiderül, hogy mikor mehet haza…
- Értem – vontam meg a vállam. Tudtam, hogy felesleges volna aggódni. Hát, nem igazam lett? – Kocsival jöttél? Hazavihetnél…
- Nem mész be hozzá? – nézett rám könyörögve, de nemet intettem. Kizárt. Ő sem látogatott meg, amikor szükségem lett volna rá. Részemről letudva a barátkozás. Elindultam az ajtó felé, elköszöntem a börtönőrtől és megcéloztam a parkolót. Az anyám habozva követett, de végül utolért és hazavitt. Haza is gyalogolhattam volna, de ha már itt volt…
Aznap este nem mentem sehova, inkább zenét hallgattam és maximum hangerőre tekertem, majd végig dőltem az ágyamon.

Különös álmom volt. Fák között rohantam, féltem. Talán még soha nem féltem ennyire. Szaporán dobogott a szívem, és egyre jobban fáradtam, de nem adhattam fel. Ha megállok, meghalok. Nem tudom, miért, de az álmomban egyértelműnek tűnt. De nem voltam elég gyors és ügyes, elhasaltam a nedves fűben. Vörös szemek meredtek rám a sötétből. Mindenhonnan. Vért éreztem végig folyni az arcomon, mire vad morgások törték meg a csendet. A véremet akarták. A véremet akarta. Néhány másodperc múlva már csak hárman álltak velem szemben. Két férfi és egy nő. Hátborzongatóak és gyönyörűek voltak. De a halálomat akarták.
- Kérem, ne… - rimánkodtam zokogva.
- Most meghalsz – suttogta a nő, de nem engem nézett, hanem a mögöttem álló férfit, és hirtelen átugrott a fejem felett és a mögöttem álló alakra vetette magát és széttépte. Hangosan ordítottam, sikoltoztam az életemért, miközben láttam, ahogy valakinek kihuny a fény a szeméből. Az egyik férfi viszont nem őket nézte, hanem engem.
- És te is – susogta sejtelmesen, de mire bármi is történt volna, felébredtem.

Rémülten ébredtem. A takaró a testemre tekeredett, szinte megfojtott, és közben vadul ziháltam. Mintha tényleg rohantam volna. Annyira valóságos volt! Meg akartak ölni. Ez nevetséges. Miért akarna bárki is megölni? Legalábbis komolyan? Ketten annyira ismerősek voltak, főleg a nő, de nem tudtam felidézni az arcát, egyszerűen nem ment. Miután megnyugodtam, visszafeküdtem, de nem jött álom a szememre. Kiszáradt a torkom, úgyhogy úgy döntöttem, hogy iszok egy kis vizet. Álmosan sétáltam le a földszintre, de odalent égett a villany. A szívem heves ütembe kezdett a korábbi álom hatására, de csak az anyám teázott éjnek éjjelén. Megköszörültem a torkom, mire kábán rám nézett. Aztán elmosolyodott.
- Leülnél mellém? Ha már itt vagy… mesélnék egy történetet – nézett rám kedvesen. Nem értettem, hogy mi ütött belé. Egy történet? Az éjszaka közepén? Vajon, jól van?
Bólintottam, és leültem.
- Már régen el akartam mondani, de az apád mindig ellenezte. Nem akarta, hogy bármi is megváltozzon, így se túl jó a viszonyunk egymás között. Volt egyszer a lány, aki beleszeretett egy gazdag férfiba és hozzáment feleségül. Boldogabb volt, mint valaha, de később rájött, hogy valami hiányzik az életéből.
- Anya, fáradt vagyok én ehhez. Iszok egy teát, aztán már itt sem vagyok, reggel visszatérhetünk erre, már ha még emlékszel rá akkor is – nyögtem, mikor rájöttem, hogy ez bizony hosszú lesz.
- Kérlek, hallgass meg. Utána dühös lehetsz rám, de előbb, hadd mondjam el.
- Na jó, ha annyira muszáj – adtam meg magam kelletlenül.
- Ez a lány, vagyis akkor már nő, gyerekre vágyott. Mindennél jobban. Egy apró kislányra, akit mindennél jobban szerethet. A férfi is erre vágyott, és mikor a nő teherbe esett, az életük tökéletes lett. Aztán a nőnél valami nem stimmelt. A gyerek halva született. Majdnem belehalt a bánatba, egy teljes napot töltött bezárkózva a szobájába, és a férfi kétségbeesetten próbált valamit tenni. És akkor csengettek. Mintha a sors megajándékozta volna őket, a küszöbön egy angyali kislány feküdt szőke fürtökkel. Gyönyörű volt. A kislány a halott lány nevét kapta, és soha senki nem tudta meg, hogy nem ő az a gyermek, akit a nő a szíve alatt hordott.
Értetlenül meredtem rá.
- Mi van?
- Te voltál az a kislány – suttogta könnyes szemmel, én pedig holtsápadtan meredtem rá. Hazudik. Ez nem lehet igaz! Csak hazugság lehet. Ez nem a valóság. Remegni kezdtem, és könnyek folytak végig az arcomon. Nem tartoztam sehova, nem voltak szüleim. Most már elviekben sem. A biológiai szüleimnek már csecsemőként sem kellettem. Pedig akkor még nem lehettem rossz ember. Akkor miért? Ez a nő nem is volt az anyám. Az a férfi pedig, aki valószínűleg egy hófehér kórházi ágyon feküdt, aki egy éve elhagyott, nem volt az apám.
- Kik a szüleim? – kérdeztem rekedten. Gombóc nőtt a torkomban, a hangom ijesztően csengett, de nem kaptam választ. – KIK A SZÜLEIM?! – üvöltöttem a képébe, mire felzokogott.
- Nem tudom – suttogta megsemmisülten, és félve nézett rám. Nem bírtam tovább ránézni, nem bírtam itt lenni. Felpattantam, és azzal a lendülettel még a széket is feldöntöttem. Bizonytalanul felállt és tett egy lépést felém, de én nem hallottam, ahogy a nevemet ismételgeti, nem engedtem, hogy átöleljen. Kitéptem magam a karjaiból és rohanni kezdtem.

Fogalmam sem volt, hogy merre tartok, csak el akartam menni innen. Rohantam. Át az utcákon, fákkal borított utakon. Kísértetiesen ismerős volt a helyzet. Megtorpantam, amikor már elég messze értem. Megőrültem? Hova megyek? Körbe néztem. Egy parkban álltam, sötét volt. Csak a hold ezüstös fénye adott némi fényt. Ijesztő és hátborzongató volt. Most vettem csak észre, hogy mennyire hideg van. Hiába volt tavasz, még mindig hideg volt. Főleg éjszaka. Talán egy-két óra körül járhatott. És én egy parkban voltam. Egy olyan helyen, ahol meggyilkolták a legjobb barátnőmet néhány hónapja. Megborzongtam a gondolatra és észrevettem, hogy ez az egész mennyire hasonlít az álmomra. Félelem markolt a szívembe, és gyorsan megfordultam, hogy minél előbb hazaérjek. Bolondság volt elrohannom, főleg egy ilyen álom után, ilyen hidegben és ilyen sötétben. Félni kezdtem. Megszaporáztam a lépteimet, de képtelen voltam megnyugodni. Nemsokára már rohantam, de éreztem, hogy valaki figyel. Vagy csak az agyamra ment valami. Egy sötét alak termett előttem egyetlen pillanat alatt. Felsikoltottam. Hogyan került ide? Egyszer ott termett a semmiből! És vörös szemei voltak… Megint felkiáltottam, de ő csak nevetett. Hirtelen ötlettől vezérelve, vagy talán csak őrültté tett ez a mai és a tegnapi nap és nekirohantam az idegennek és ütni kezdtem ott ahol csak értem. Meghökkent, majd nevetni kezdett. Aztán éles fájdalom… és sötétség…

4. fejezet: Jéghideg porcelán

2011-02-20T17:08:00.001+01:00

Linette szemszöge!

Egyenesen meredtem magam elé, nem néztem semerre, csak egyenesen az előttem álló giccses, kövekkel díszített tükörre, és a benne látott lányra. Elhúztam a számat, és a vonásaim gúnyba fordultak. Nem tetszett, amit láttam. Képtelen voltam eltüntetni az arcom baloldalán lévő néhány centis vágást, nem segített semennyi alapozó mennyiség. Bár már nem is volt annyira feltűnő. Ez azért valami. Na, nem mintha elég lenne, de több a semminél. Már nem fájt a seb, és reménykedtem benne, hogy hamar eltűnik. Nem hiányzott, hogy úgy nézzek ki, mint egy háborús sérült. Gyönyörű akartam lenni, mint mindig. Ez a lényem alapfeltétele volt, az állandó szépség. Nem voltam valami isten adta gyönyörűség, de sikerült kiemelkedtem az átlagból. Hála a szebbnél szebb ruháknak és az állandó testápolásnak és sminkelésnek. Na meg persze az edzőteremnek, ahova néhány hete jártam. Nem voltam olyan szép, mint Arielle. Soha nem is leszek. Talán nem is akarok.

Tudtam, hogy a szépség nem minden, tudtam, hogy egy felszínes kis liba vagyok, de a felszín az már valami volt. Az egyetlen dolog, ami számít az életben. Senki nem kutat a felszín alá, senkit nem érdekel, hogy ki vagy valójában. Csak a külső. Ez mozgatja a világot. Én pedig meg akartam felelni ennek. Talán ezért bosszantott annyira az a vágás az arcomon. Nem beszélve arról, hogy a kialvatlanság és a mostanában ivott nagymennyiségű alkohol sem volt rám éppen túl jó hatással.

Természetesen senki nem ütött meg, soha nem hagynám egyetlen férfinak sem, vagy éppen féltékeny barátnőnek. Csak elég vad buli volt és összetörött egy pálinkás üveg. Én pedig rosszkor voltam rossz helyen, és ez lett a vége. A kórházban persze teljesen felesleges voltam, nem mondtak semmi olyat, amit ne tudtam volna. Anyámnak volt pénze, ha nem múlna el magától, majd egy plasztikai sebész helyre teszi a bőröm. De most nem is ez zavart. Mostanában nem érdekelt annyira ez az egész, de ma iskolába kell mennem, és ha meglátnák a vágást, egyből kombinálni kezdenének. Azt hinnék, hogy megvertek, és vadabbnál vadabb pletykákról sustorognának. Ismertem a diákélet minden csínját-bínját, hiszen én is kapva kaptam olykor néhány pletykán, és előszeretettel terjesztettem. De az minden az előtt volt. Már nem szerettem ezt. Már nem leltem örömét mások megalázásában. Hiszen miért volna jó egyedül nevetni a többieken? Persze, szerezhettem volna más barátokat, olyanokat, akik hercegnőként bántak volna velem. Üresfejű szőke csinibabák. De nem volt rájuk szükségem. Már semmi nem volt olyan, mint régen. Volt két barátnőm, de ők meghaltak. Soha nem vallanám be magamnak, de kedveltem őket. Soha nem engedtem őket közel magamhoz, mert nem mertem. Féltem. Nem szerettem érezni, nem szerettem szeretni. Veszélyes dolog. Megsebez és összetör. Tizennyolc év alatt megtanultam, hogy hogyan tartsam távol magamtól. Nem szerettem senkit. Isabel és Arielle volt talán az egyetlen kivétel. De Arielle-t megsebeztem a halála előtt, pusztán önvédelemből. Amit akkor mondtam neki az hazugság volt. Nem hittem, hogy ő ölte volna meg Isabelt. Néha gonoszkodott, de ő jó volt, mélyen legbelül. Mégis megvádoltam a gyilkossággal, mert el kellett, hogy távolítsam magamtól. El kellett üldöznöm, elég messzire ahhoz, hogy többet ne kerüljön a közelembe. De nem hittem volna, hogy ő is meghal…

- Miss Olson, telefonon keresik – lépett be a házvezetőnőnk tiszteletteljesen. Félt tőlem, ezért mindig illendő, udvarias és távolságtartó volt. Követte minden utasításomat, és eleget tett minden szeszélyemnek. Néha láttam a szemében, hogy mennyire utál nekem és az anyámnak dolgozni. De jól keresett, és csak a pénz számított. A pénz mozgatott mindent a világban, és aki valaha valaki lett, az a gazdagokból került ki. Legalábbis a többség, akad persze néhány csodabogár. Elszakadtam a gondolataimtól és ránéztem a középkorú asszonyra.
- És ki az?
- Egy férfi, magát keresi – felelte szemrebbenés nélkül, de az arca egyetlen pillanatra megrezdült, ami elárulta a véleményét rólam.
- És maga csak most szól? – csattantam fel. Mindig belekötöttem valamibe, ez voltam én. Nem tudtam megállni. Igazából szerettem megváratni a férfiakat, de bosszantott a nő megvetése, ami egyértelműen sugárzott felém.
Nem mondott semmit, zavartan lesütötte a szemét és halkan elnézést motyogott, én pedig lesiettem a földszintre. Végig haladtam a tágas nappalin., leültem a puha bársony kanapéra, és felkaptam a telefont.
- Halló? – búgtam a kagylóba. Voltak dolgok, amiket nem tudtam levetkőzni. Szerettem a férfiakkal lenni. Olyankor éreztem magam nőnek. A szerelem luxusát persze messziről elkerültem.
- Te vagy Linette? – kérdezte egy mély hang. Kimondottan szexi volt, áradt valami különös erő belőle. Még soha nem hallottam ezelőtt.
- Attól függ kinek – sóhajtottam fel.
- Evan Brown a nevem, a haverom adta meg a számodat. Múltkor láttalak és nagyon megtetszettél. Gyönyörű vagy – duruzsolta kedvesen. Kissé behízelgő volt, de nem bántam. Néhány napra tökéletes. Találkozni akart velem szombat este, én pedig beleegyeztem. Aznapra semmi programom nem volt. Kifinomult, udvarias stílusa arra engedett következtetni, hogy gazdag előkelő család tagja. Vacsorára hívott, egy előkelő étterembe. Ritkán volt randim olyan helyeken, a legtöbb férfi csak a desszertre vágyott, azonnal meg akartak kapni. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem.

Másnap reggel végre péntek volt. Jókedvűen ébredtem, egésznap a másnapi randi járt a fejemben. Meg sem fordult a fejemben, hogy vajon, ki lehet ez a férfi, hiszen még soha nem is láttam. Nem érdekelt. A lényeg, hogy elszabaduljak otthonról. Csak ez számított. A suli éppolyan unalmas volt, mint mindig. Ráadásul a történelem tanár Emmát ültette mellém. Nem kedveltem, túl kedves és túl aranyos volt. Túlságosan szerette mindenki. Ezért utáltam mindig és ezért fúrtam meg a barátságát Arielle-lel. Nem ért, hogy mindenki őt szereti. Természetesen ő is utált engem, főleg Arielle halála óta. Nem voltak jóban nagyon régóta és utálták is egymást, legalábbis felszínesen, de én láttam, hogy mennyire szíven ütötte egykori barátnőjének a halála. Láttam, ahogy kifut a vér az arcából és a szemét elöntik a könnyek. Emma nem tudott olyanokat utálni, akiket valaha szeretett. Én nem sírtam, amikor megtudtam. Csak meredtem előre, az újság címlapjára és sápadtan néztem Arielle fényképét. Nem sírtam, egy könnycseppet sem ejtettem. Akkor sem, amikor a suliban az egész iskola meggyászolta, akárcsak Isabelt. Egyik ünnepségen, és egyik temetésen sem sírtam. Soha nem sírtam, már régóta hideg voltam. Így jobb volt az élet.

És most Emma itt ült mellettem. A tökéletes Emma. Nem voltak gazdagok a szülei, de jól éltek. Egy átlagos kertes házban a város szélén, és bár nem vetette fel őket a pénz, mindenük meg volt. Mindig is irigyeltem. Nem nézett rám, egy pillantásra sem méltatott. Görcsösen meredt előre, mintha leprás lennék.
- Hiába húzod magad össze annyira, nem leszel sem kisebb, sem vékonyabb – vetettem oda gúnyosan. A lehető legtávolabb ült tőlem, a lehető legkisebb helyet foglalva. Muszáj volt belekötnöm.
- Kérdezett valaki? – kérdezett vissza rám se nézve.
- Csak gondoltam szólok, hogy a tekintetem nem halálos, az a baziliszkusz, sőt a harapásom sem, az pedig a vámpír – folytattam szemrebbenés nélkül. A vámpír szónál szokatlanul elsápadt. Felvontam a szemöldököm, de észre sem vette.
- Vagy még mindig a gyilkos barátnődet siratod? – vetettem fel vigyorogva. Nem gondoltam komolyan, de olyan jó volt nézni, ahogy elönti az aranyos kis arcocskáját a düh.
- Arielle nem volt gyilkos – sziszegte dühösen. Néhányan felénk kapták a tekintetüket. A tanár rosszallóan megcsóválta a fejét, mondani akart valamit, de előtte még visszavágtam.
- Talán igaz… ahogy a barátnőd sem – mondtam halkan, ha lehet még sápadtabb és még dühösebb lett. Élveztem, hogy ilyen hatást tudok elérni az embereknél néhány mondattal.
- Miss White, Miss Olson, ez egy tanóra, szíveskedjenek a tananyagra koncentrálni, és nem a rendőrség tevékenységét bírálni. Miss Morrison még a halála előtt mentesült minden vád alól, úgyhogy legyenek szívesek lezárni ezt a témát – hallottam meg a tanár hangját. Nem szóltam egy szót sem. Természetesen tudtam, hogy nem ő volt a gyilkos. De Emmát bosszantani jó móka volt. Vigyorogni kezdtem. Tudom, hogy betegesen hangzik, de ez van.

Többet nem szólaltam meg, úgy döntöttem, hogy meghúzom a határt. És amúgy sem volt több ötletem, hogy mivel bosszanthatnám. A második világháborúról tanultunk éppen, egy cseppet sem érdekelt. Megvetettem a háborúkat. Semmi értelmük nem volt. Csak halált okoztak, semmi mást.
Tíz perc volt hátra az órából, amikor az igazgató lépett be a terembe. Nem törődött a formális udvariassági formákkal, ami különös volt. Vagy inkább szokatlan. Ami még furább, hogy egyenesen rám nézett. Az arca komor volt.
- Miss Olson, lenne szíves velem jönni? – kérdezte, én pedig megijedtem. Mit követtem el? Nem is csináltam semmit.
Nyeltem egyet, és ő látta a habozásomat.
- Az édesapjáról lenne szó – folytatta kelletlenül. Nem szeretett bizalmas információkat megosztani, de mégsem hurcolhatott maga után.
- Akkor köszönöm, de nem érdekel – közöltem hidegen. Az az ember nem az apám, elhagyott. Gyűlöltem.
- Balesete volt – mondta jelentőségteljesen. Megdermedtem. Erre nem számítottam. Mindenki engem nézett. Én pedig igyekeztem sehova sem nézni. Még mindig nem álltam fel.
- Majd helyrerakják, engem nem érdekel – nyögtem ki, és igyekeztem, hogy az arcomon ne látszódjon semmi sem. Arra törekedtem, hogy úgy nézzen ki az arcom, mint egy jéghideg porcelán.

3. fejezet: Veszélyforrás

2011-02-13T17:41:00.000+01:00

Evan Brown megjelenése kirángatott a mélabúból. Tudtam, hogy ki ő. Szinte minden vámpírt ismertem, akiket valaha megteremtettek. Minden potenciális veszélyforrást feltérképeztem, hála a kapcsolataimnak. Őt még soha nem láttam, de már hallottam felőle. Nate őt kérte meg, hogy vigyázzon Arielle-re, miután én bántottam újfent a húgát. Ha teljesítette volna a kérést, Arielle még ember lenne, hiszen nem mertem volna ujjat húzni vele. Rick fizette le, hogy hagyja cserben Nate-et, aki persze meg is tette. Nem volt megbízható. Talán ez volt az első tulajdonság, ami eszembe jut róla. Nem tudom pontosan, hogy mennyi idős lehet, de veszedelmes. Rick ostoba volt, hogy kikezdett a barátnőjével, bár ez nem meglepő. Bár talán mégis. Egy olyan gyáva alak, mint ő honnan szedte a bátorságát? A nő kiléte nem érdekelt, jelentéktelen volt. Valami olcsó kis nő lehetett, aki élvezi, ha feszültséget kelthet. Talán ő maga uszította a két férfit egymás ellen. Mindenesetre… Evan Brown veszélyt jelenthet. Az ilyen embereket nem érdekli, hogy hogyan érhetik el a céljukat, átgázolnak mindenen és mindenkin. Pontosan tudtam, hogy megpróbál megölni, amint lehetősége nyílik rá. Hiszen én voltam a város legerősebb vámpírja, ráadásul Ricket a barátomnak hiszi. Nem dől be annak, hogy nem tudok róla semmit. Még ha most nem is hazudtam. Meg kell keresnem azt a szemetet. Hatalmas hiba volt halhatatlanná tenni őt, csak a bajt hozza állandóan a fejemre. Ha ez a Brown nem öli meg, majd én megteszem. Nő ide vagy oda, Rick Jefferson aláírta a halálos ítéletét. Elég volt. Mit képzel magáról a kis rohadék? Meg tudja még, hogy ki vagyok én.

Először is vadászni mentem, átteleportáltam Dél-Amerikába, és elkaptam brazil férfit, majd a feleségét. Egyiküket sem öltem meg. Szerencsére nincs is jobb felejtő hatás annál, hogy a vérét szívom. Ilyenkor elbódul az emberi elme, semmire nem emlékszik. Gyorsan teleszívtam magam, és azonnal éreztem a hatását. Erő áradt szét a testemben és végre jól éreztem magam. Az erővel a hatalom érzése is együtt járt. Én pedig imádtam ezt. Emberek élete volt a kezemben, a pillanatnyi indulataimtól függött, hogy életben maradnak-e vagy sem. Ritkán öltem. De a tudat, hogy megtehetem, megerősített. Vigyorogva tértem vissza Death Valley-ba, és úgy döntöttem, hogy talán nem ártana, ha közölném Nate-tel a helyzetet. Egy vámpírnál már csak kettő a jobb, vagyis három, ha vámpírszámba veszem Arielle-t. Nem tudtam, hogy hogyan fogadnak majd, egyáltalán otthon lesznek-e. Mégsem tölthették az egész életüket egy faházba zárva. Már biztosan tervezgették a költözést, ismertem Nate-et ennyire. Biztos ki van akadva, amiért Arielle csak teleportálva közlekedhet nyilvánosan és hogy ilyen közel lakik a bátyja. Érzelmes vámpírok.

Semmit nem változott a házuk, amint ott termettem, már hallottam, ahogy elindul valaki az ajtó felé. Hallottam a lépteit, Arielle volt az. Nate jelenlétét nem érzékeltem. Hoppá. Akkor lesz egy kínos beszélgetésem az asszonyával. Minden bizonnyal. Kitárult az ajtó. A tekintete nem sok jót ígért, de mintha megleptem volna a váratlan látogatásommal.
- Mit keresel itt?
- Mondhatnám, hogy jöttem bocsánatot kérni a tapló viselkedésem miatt, de ez nem igazán leplezné a valóságot, és amúgy se hinnéd el…
- Szóval?
- Nate?
- Vadászik, megmondjam, hogy kerested? – kérdezte, aztán átvillant valami más a tekintetén, amitől megenyhült. – Történt valami?
- Inkább megvárnám. Hát így is mondhatjuk. Nem te voltál a mai napon a legidegesítőbb látogatóm. Evan Brown keresett fel.
- Evan Brown? Mintha már hallottam volna a nevét – szólalt meg. Ó, szóval Nate ezt is elmondta neki.
Bólintottam, és elmagyaráztam, hogy honnan. Nem tűnt túl barátságtalannak a férfi felé, akinek az ő védelme lett volna a dolga, és aki miatt meghalt. Hihetetlen egy nő. Velem is kedves volt olykor, pedig én öltem meg. Nem közvetve, hanem közvetlenül okoztam a vesztét. Mégsem gyűlölt már… annyira. Legalábbis azt hiszem.
- Gyere be – szólalt meg végül, én pedig követtem. A ház sem változott sokat, bár én nem jártam itt túl gyakran. Nate menekült ide, előlem, amikor szemet vetettem jelenlegi barátnőjére. Mert tulajdonképpen én az ő otthonában éltem. De ez van. Jól kell tudni játszani a lapokkal.

Sokat nem kellett várnom. Alighogy kényelembe helyeztem magam a kanapén, Nate hangja harsant a levegőbe. Feszültnek hangzott, talán nem tetszett neki a helyzet, hogy velem látja a kedvesét. Soha nem teszi túl magát azon, amit velük tettem. Én sem tenném.
- Darren?
- Helló, Nate. Beszélnünk kell – vigyorogtam rá. Nem zavart a tartózkodása, se az irtózata tőlem. Magabiztos voltam, ezt az álarcot akármikor képes voltam magamra ölteni.
- Miről? – kérdezte gyanakodva, mire elmeséltem neki a nemrég történt eseményeket, és megkérdeztem, hogy nem látta-e Ricket. Természetesen nem volt a válasz, mint ahogy azt előre sejtettem. A patkányok könnyen el tudnak rejtőzni. Nate nem hagyta volna szó nélkül Rick visszatérését. De mit akart itt? Fél tőlünk, félt Evantől, és mégis itt van. Oka kell, hogy legyen.
- Ismerem őt, veszélyes lehet ránk nézve is – szólalt meg egy kis gondolkodás után. – Nemrég elkövettem azt a hibát, hogy megbíztam benne, de nem lett volna szabad – folytatta és bűntudatosan meredt a kedvesére. Szörnyen undorítóak voltak ezek a pillantások, szinte már romantikus lányregényekben éreztem magam.
- Egyértelmű, hogy meg kell ölni – sóhajtottam fel. – Erősebb, de ha esetleg beszállsz?
Nate bólintott.
- És én? – nézett rám Arielle felháborodottan. – Én is beszállok.
- Téged senki nem kérdezett, te nő vagy – horkantottam fel.
- Ez már nem a középkor, gyökérke – sziszegte. Felnevettem. Annyira vérszegény megjegyzés volt, már szinte semmi nem maradt a régi és egyedülálló Arielle humorból. Teljesen bekebelezte a szerelem. Hervasztó.
- Amíg a tojáshéj ott lóg a bájos hátsófeleden, addig ne panaszkodj, megértetted? - kacsintottam rá.
- Elég – sóhajtotta Nate. – Darrennek igaza van, Arielle.
Mi? Meglepetten néztem rá, akárcsak a kedvese. Nekem ad igazat? Erre nem számítottam. Valahogy nem illett a tökéletes rózsaszín idilli képbe.
- Evan veszélyes, nem akarom, hogy bajod essen – indokolta meg az állítását. Felhorkantam. Ez a két vámpírnak nevezett lény nyálasabb, mint hittem. Legalább előttem ne könyörgöm.
- Tudok vigyázni magamra – csattant fel.
- Hát, ha te mondod – vigyorogtam. Végülis én egyszer megöltem, aztán még egyszer majdnem, aztán Ariadne is majdnem… de azért igen, biztos tud vigyázni magára. Nate tekintetét elnézve, ő is ugyanarra gondolt, amire én.
- Ezt még megbeszéljük, jó? – adta meg magát a hős szerelmes, én pedig felálltam. Sok volt mára a társaság, nem szoktam hozzá ehhez. Ideje visszatérnem a hőn szeretett magányomba, ahol nem kell megjátszanom semmit. Annyi szerepet játszottam már, hogy magam sem tudtam, hogy ki vagyok voltaképpen. Minden alakításra úgy emlékszem, mintha néhány perce történt volna, úgyhogy kissé el is felejtettem, hogy ki az a Darren.
- Mész? – nézett rám Arielle, ezúttal már nem dühösen. Nem tudtam kiigazodni ezen a nőn, de mindegy is. Egyiken se tudtam.
- Aha – bólintottam. – Holnap este elkezdem keresni azt a szemetet. Enyém a gazdag részleg, tiéd a putri. Megfelel?
Felnevetett.
- Tudod, ha nem lennél egy utolsó szemétláda, aki megölte a szerelmemet, és a szüleimet, egészen kedvelnélek. Igen, persze.
- Ez nem egy alternatív univerzum, még mindig egy gyilkos vagyok, és szemrebbenés nélkül ölnék meg bárkit, aki okot ad rá.
- Micsoda macsó – gúnyolódott a fehérnép, de nem vettem fel, inkább elköszöntem, aztán már otthon is voltam.

Másnap este szórakozottan jártam a sötét utcákat. Tudtam, hogy Rick előbb bújik meg errefelé, mert azt gondolja, hogy én a szegények közt keresném. Agyilag tényleg szegény volt, de nagyra tartotta magát. Egyre nem éreztem meg a rothadó illatát. Az utcák csendesek és kihaltak voltak. Nem is csoda, ilyentájt a gazdagok már illetlennek tartották az utcán való mászkálást. Minden sznob errefelé lakott. Arielle régi barátnői is. Ismertem ezt a környéket. A csend valahogy most mégis más volt. De nem tartott sokáig, mert hirtelen egy sikoltás harsant a hűvös levegőbe. Rohanni kezdtem abba az irányba, ahonnan a hangot sejtettem. Nem volt messze. Evan Brown szaga könnyen kivehető volt, de volt egy sokkal erőteljesebb illat is. Vér. Egy fiatal lány vére. Hallottam a hangját, ismertem őt. Tudtam, hogy kihez tartozik. Amikor megláttam a földön feküdve, már egyedül volt. Brown lelépett. Gyorsan megvizsgáltam a lányt, de nem esett komolyabb baja. Eszméletlen volt. A teste mellett egy fehér boríték lapult, benne egy üzenet:
„Ricket akarom, ha nem adjátok át, átharapom minden lány torkát, ezzel pedig befejezem, amit elkezdtem.”
Linette Olson hófehér arcára néztem és felsóhajtottam. Arielle megölne, ha itt hagynám. A karjaimba kaptam és hazarohantam vele. Kaptam egy csinos kis koloncot a nyakamba…

Részlet: 3. fejezet

2011-02-07T22:22:00.002+01:00

Kárpótlásul, amiért annyit kések, elhoztam nektek egy kis részletet a 3. fejezetből :)

2. fejezet: Váratlan látogatók

2011-01-09T13:40:00.001+01:00

/A jelen/

Hetek teltek eseménytelenül, semmi mást nem csináltam, csak feküdtem és vadásztam. Nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Egész létemet Ariadne felkutatására és a bosszúmra tettem fel. Soha nem gondolkoztam azon, hogy mihez kezdjek miután meghalt. Még bosszút sem állhattam. Arielle ölte meg helyettem. Az a lány, akit Ariadnénak hittem, de tévedtem. Elvakított a bosszú, bekebelezett az őrület. De most kitisztult a fejem, mégsem értem ezt az egészet. Ariadne létezése annyira megmagyarázhatatlan volt. És a szavai, amiket nekem címzett. Válasz arra, hogy miért nem szeretett. Undorodni kezdtem magamtól. A testvérem volt. És én évszázadokig szerettem. A testvéremet. Szánalmas. Mindig erősnek hittem magam, de az ilyen csak a gyenge senkikre vall. Hogyan lehetett a testvérem? Soha nem hittem volna ezt az apámról. Szerettem őt. Talán ő volt az egyetlen lény Ariadnén kívül, akit szerettem. És az én hibám a halála. Bár ami azt illeti, a ő lelkén pedig az én halálom szárad. Soha nem bocsátottam meg neki, amit tett velem. Nem akartam ezt az életet, és ha egy kicsit is ismert, ezt tudhatta volna. Eleinte gyűlöltem, szóba se álltam vele, hiszen miatta öltem meg egy ártatlan nőt, aki tetszett. Csak sokkal később közeledtünk ismét egymáshoz, de teljesen soha nem bocsátottam meg. Még Ariadne anyjáról is tudtam, találkoztam is vele. De aztán az apám úgy gondolta, hogy nem kever bele az ügyeikbe, vagy talán csak Marthát féltette tőlem. Soha nem kérdeztem meg. Nem is érdekelt. Szerették egymást. Én pedig addig is bőven megvoltam egyedül. De soha nem sejtettem, hogy született egy testvérem. Nem gondoltam, hogy szaporodni is tudunk.

- Darren? – kiáltotta valaki a nevemet. Megmerevedtem. Nem vártam látogatókat, tulajdonképpen nem volt kit várnom. Ki tisztítottam a fejem, és egyből felismertem a hangját és az illatát, de fogalmam sem volt, hogy mit keres itt. Lassan felálltam és lesétáltam a földszintre. A nappaliban várt rám, én pedig semmit sem értettem. Gyanakodva fürkésztem gyönyörű arcát. Nem hittem, hogy ok nélkül jött volna. De a jelenléte zavart, bosszantott. Boldogsága virított róla, és szebb volt, mint valaha. Előttem állt annak a nőnek a hasonmása, akit a világon a legjobban szerettem és gyűlöltem.
- Arielle. Mit akarsz? – kérdeztem cseppet barátságtalanul. Nem bíztam benne. Szinte biztos voltam benne, hogy gyűlöl és bosszúra szomjazik. De nem mutatta ennek semmi jelét. Amióta Ariadne meghalt, segítettem Nate-nek megmenteni, majd járni kezdtek, teljesen megváltozott. Kedves és boldog volt. Mindenki felé. Nem tűnt úgy, mintha gyűlölne. Ezért volt veszedelmes, remekül megjátszotta, hogy megbocsátott.

A szavaim sem háborították fel, csak halkan felnevetett, mintha én is kedves lettem volna. Hova lett az a nagyképű, arrogáns liba, aki volt? A világ teljesen felfordult. Ő nem ilyen volt. Ő és a barátnői, Isabel és Linette tökéletesen olyan nők voltak, akiket soha nem tiszteltem, csak használtam. Isabel még talán menthető volt, hiszen csak Linette volt rá rossz hatással, de hát ő meghalt.
- Csak gondoltam megnézem, hogy mi van veled. Minden rendben? – kérdezte aggódva, mire még inkább gyanakodni kezdtem. Hátsó szándéknak kell lennie emögött.
- Miért? Ott van Nate, foglalkozz vele.
- Ne aggódj, nem hanyagolom őt sem. De megmentetted az életem, szóval jóvátetted, amit ellenem tettél. Továbbá meg tudlak érteni, úgyhogy itt vagyok. Miért zárkózol el? Menj el szórakozni, keress barátnőt, vagy amit akarsz. De ne tedd tönkre magad.
- Nate nem bánja, hogy itt vagy?
- Ő nem felejt olyan könnyen a szülei miatt, de nem, nem bánja. Soha nem felejti el, hogy segítettél megmenteni.
Gúnyosan felnevettem.
- Muszáj állandóan emlékeztetni, hogy a világon marasztaltalak? Ne hálálkodj, pillanatnyi elmezavar volt.
- Nem hiszem – vonta meg a vállát. Értetlenül néztem, természetellenes volt ez az egész jelenet. Ahogy a kanapém oldalára ült, és engem nézett. Mintha tényleg érdekelné, hogy mi van velem.
- Nem érdekel a szórakozás, tökéletesen megvagyok – válaszoltam a korábbi gondolatmenetére gőgösen. Fanyarul elmosolyodott.
- Sejtettem, hogy ezt válaszolod. Mindenesetre… amíg normálisan viselkedsz, én nem gyűlöllek. Ha társaságot szeretnél, akkor szólj.
- Nem képzelsz sokat magadról? – csattantam fel, túl kedves volt. Gyanúsan kedves. Erre sem kapta fel a vizet, Nate nagyon tudhat valamit.
- Talán.
- Vagy talán Nate nem elég jó az ágyban és unatkozol? – csúszott ki a számon a mondat, de már nem szívhattam vissza. Talán túlmentem egy határon. Én nem tudtam kedves lenni. Arielle szeme lángolni kezdett, és ökölbe szorította a kezét.
- Talán te vagy az, aki sokat képzel magáról – sziszegte. – Talán nézz utána a szótárba, hogy mi a különbség a kedvesség és a flört között. Még a jövőben hasznos lehet – vágott vissza élesen.

- Elvetted a bosszúmat! – ordítottam rá hirtelen, és zihálni kezdtem. Minden szó benne rekedt. Teljesen megdöbbentettem. Nem baj. Ez az igazság. Elvette tőlem az elégtételt, az életcélomat. Mindentől megfosztott. Nem gyűlöltem, de… volt bennem valami harag, ami hirtelen támadt fel bennem. Nekem kellett volna megölnöm azt a ribancot. Nekem. Csak nekem volt hozzá jogom! Nem foglalkoztam észérvekkel, csak az számított, hogy ő ölte meg és nem én.
- Bocsáss meg, amiért nem vártam meg, amíg mindenkit megöl – közölte fagyos gúnnyal. Már nem volt dühös a korábbi megjegyzésemért, de ez teljesen meglepte. Tudtam, hogy igaza van. Tudtam, hogy őrülten viselkedem. De akkor is elvette tőlem a lehetőséget. Most azzal sem foglalkoztam, hogy kudarcot vallottam. Rajta töltöttem ki a dühömet, holott nekem is volt lehetőségem. De ezt magamnak sem ismerhettem be.
- Ne csinálj úgy, mintha értem tetted volna.
- Majdnem megöltél megint – közölte hidegen. – A pokolba kívántalak, ez igaz. De neked is vannak érzéseid, akármennyire tagadod, és sajnos túlságosan empatikus lettem. Talán megértettelek.
- Nekem nincsenek barátaim, nem kellenek. Nem kell, hogy bárki is megértsen – ellenkeztem. Utoljára Ariadnéban és az apámban bíztam meg. Az egyik vámpírrá tett, a másik kihasznált. Nem engedhettem meg se a bizalmat, se a barátságot.
- Sajnállak érte – mondta szomorúan, majd eltűnt a semmiben. Tudtam jól, hogy ezt elcsesztem, de genetikailag hiányzott belőlem a jóérzés. Mégis mit vár tőlem? Nem vagyok egy társasági ember. Amíg éltem se voltak barátaim, vámpírként pedig még úgy se. Akkor mégis mit akar tőlem? Én erre képtelen vagyok.

Ránéztem a telefonomra, nem volt üzenet. Reméltem, hogy az a féleszű Rick nem jelentkezik többet. Csakúgy lelépett egyik napról a másikra, eltűnt. Hiba volt átváltoztatnom. Szánalmas senki volt, semmire nem volt képes. Tulajdonképpen örülök, hogy megszabadultam tőle, merthogy ebbe a házba nem jön vissza az is biztos. Nem tűröm a férgeket. Csak hátráltatta a tervemet. Nem érdekelte, hogy mit akarok, csak Arielle érdekelte. Neki aztán mindegy volt Ariadne. Önző volt, holott mindent nekem köszönhetett. Őt nem erőszakkal tettem vámpírrá, ahogy Nate-et. Egy féreg volt, és örökké az marad. Nem is tudom, miért sújtottam az örökkévalóságot ővele. Na mindegy, nem érdekel. De ha visszajön kitekerem a nyakát, az biztos.
Egész nap Arielle járt a fejemben. Nem értettem, hogy miért látogatott meg. Nate vajon miért engedte meg? Mindkettejük életét tönkretettem. Ismerjük el, egy görény voltam. De része volt a tervemnek, és vallottam, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az én életemet is elvették, átéltem már sok mindent, mit érdekelt néhány emberélet. Csak néhány csepp a tengerben. Most mégis, talán mégsem volt olyan jó ötlet.

Hogy eltereljem a gondolataimat, bekapcsoltam a tévét. Unatkoztam. Rettenetesen. De mihez kezdtem volna? Járjak újra suliba? Oda túl öreg vagyok. Már a legtöbb egyetemet elvégeztem, oda se mehetek. Dolgozni? Kicsit se lenne gyanús a természetfeletti erőm. Az egyetemen és a főiskolákon még nézhettek valami különc strébernek, de mit kezdenének ekkora erővel? Egyszóval nem dolgozhattam. Sóhajtottam. Rettenetesen unalmas az öröklét. Az emberek mindig panaszkodnak, hogy milyen rövid az élet, és hogy nincs semmire idejük. Bár ilyen gondjaim lennének. El sem tudják képzelni ezt az unalmat. A tévében sem ment semmi izgalmas, már az összes filmet láttam. Inkább a híradóra kapcsoltam. Sorra mutattak mindenféle bűntényt, balesetet. Megvetően horkantottam. A bűnözők ennyire unatkoznak? Éljenek inkább, amíg tehetik. A helyi csatornán sem volt semmi izgalmas hír, de aztán megpillantottam egy ismerős arcot. Arielle egyik barátnője volt, a legrosszabbik. Megnyert valami szépségversenyt, és nagyképűen vigyorgott a kamerába. Szánalmas volt. Meg kell hagyni, hogy gyönyörű volt, kívülről. De soha nem szerettem ezeket a magamutogató, felszínes buta csitriket. Linette Olson-féle nőket a nem szégyenének tekintettem.

- Csinos bige – szólalt meg egy idegen hang. Felpattantam. Egy idegen állt az ajtóban, a tévére nézve. Hogy nem vettem észre? Mérföldökre megérzek minden szagot, meghallok minden zajt. Egyenesen ide teleportálhatott. De honnan tudta, hogy hova kell jönnie? Egyáltalán ki ez?
Ellenségesen rámorogtam, de ő csak vigyorgott. Veszedelmesnek tűnt, és felismertem a magabiztosságát. Pontosan tudta, hogy ki vagyok, miért van itt és mit akar.
- Ki vagy és mit keresel itt? – kérdeztem bizalmatlanul, de válasz nem érkezett. – Ha nem válaszolsz, kitépem a szívedet.
Felnevetett.
- Milyen rossz kedve van valakinek. Téged kereslek, vagyis inkább a barátodat.
- Kit?
- Rick Jeffersont.
Felhörögtem. Az a nyomorult! Mit csinált már megint?
- Nincs itt. Miért keresed?
- Lelépett a barátnőmmel, hol vannak? – kérdezte. Már nem tűnt nyugodtnak. Áradt belőle a gyűlölet.
- Hónapok óta nem láttam azt a férget – vontam meg a vállam. – Rossz helyen keresed.
- Na ide figyelj – sziszegte fenyegetően. – Nem érdekel, hogy mit tudsz és mit nem. Vagy megkeresed azt a szemetet, vagy nagyon megbánod. Te változtattad át, nálad lakott, ezért a te felelősséged.
- Szórakozol velem? – gúnyolódtam. – Nem érdekelsz, se te, se Rick, se a barátnőd. Takarodj a pokolba a házamból!
- Ha mégis felbukkanna a féreg, mondd meg neki, hogy Evan Brown keresi. És nem tévesztesz meg, mert pontosan tudom, hogy a városban vannak. Vigyázz a szívedre, mert én fogom a tiédet kitépni – mondta hidegen, majd eltűnt.

1. fejezet: Az első gyilkosság

2010-12-31T12:42:00.002+01:00

/A múlt/

Nagyon régen volt, az a nap is ugyanolyan volt, mint a többi. Semmit nem sejtettem előre. Verejtékezve vágtam fát az erdőben, ez volt a munkám. Csak egy szegény senki voltam, ugyanis nem voltak szüleim, akik biztosították volna a jövőm. Az anyám belehalt a szülésembe, az apám pedig két éve tűnt el. Egészen addig jól éltünk, hisz apámnak hatalmas földjei voltak, de az eltűnésekor minden elveszett. A bátyja örökölt mindent, és ő gyűlölt engem. Richard bácsi mindig is semmibe vett és ott tett rám megjegyzést, ahol tudott. Semmirekellőnek tekintett, én pedig ki nem állhattam. Engem se kellett félteni, erős jellem voltam, megálltam a helyem minden vitában. Két éve viszont földönfutó lettem, és felnőttként már senki nem tett értem semmit.
Túlságosan lazán vettem korábban az életet. Nőket tartottam, egyik hölgy ágyából a másikéba vándoroltam. Semmi más nem foglalkoztatott. Emellett imádtam az alkoholt és a dohányt. Erre költöttem minden keresett pénzem. Érthető, hogy amikor biztos háttér eltűnt, vagyon nélkül maradtam. A favágásból éltem, és őszintén nem érdekelt, hogy mi lesz velem később. Nem foglalkoztattak az élet nagy kérdései. Voltak cimboráim, szeretőim és nem haltam éhen. Számomra ez volt a lényeg. És néha napján sikerült alkoholhoz és dohányhoz jutnom. Nem volt semmi baj az életemmel. Egészen addig a bizonyos napig.
Egyedül voltam az erdőben, mivel a dolgozótársamra ráborult egy fa. A temetése a napokban lesz és új munkaerőt még nem találtak helyette. Tehát egyedül vágtam a fákat, és nem sejtettem semmit. Az erdő csendes volt, némább, mint eddig valaha. Az állatok messziről elkerülték az erdő azon részét, mintha előre sejtenék a veszélyt. Nem hallottam a hangját, annak, aki mögém lépett. Semmit nem vettem észre belőle. Csak amikor arrébb mentem, pillantottam hátra és megdermedtem mozdulataim közben.

- Fiam – szólalt meg az apám mosolyogva. Döbbenten néztem rá, behunytam a szemem, de mikor kinyitottam még mindig ott állt. A nap megcsípett bizonyára. Megráztam a fejem és elfordultam, hogy folytassam a munkám. De a hallucinációm nem tűnt el, sőt felemelte a hangját.
- Darren, én vagyok – szólalt meg újra, most már muszáj volt alaposan végigmérnem. Ugyanolyan volt, mint ahogy emlékeztem rá, mégis más. Sápadt volt és az egész kisugárzása erőt sugárzott. Letettem a fejszét, és a fának támasztottam. Nem szólaltam meg, próbáltam feldolgozni, hogy vagy megőrültem, vagy ez tényleg az apám.
- Hogyan? – kérdeztem végül. Az arcom igazán kifejezéstelen volt, de rengeteg minden tombolt bennem. Elfogadtam a halálát, meggyászoltam, hozzászoktam a halála gondolatához, erre most itt állt előttem, mintha mi sem történt volna. Ez kissé felbosszantott, talán az arcomon is meglátszott.
- Érted jöttem, fiam. Meghaltam, de újjáéledtem egy kicsit másképp. Szeretném, ha csatlakoznál hozzám, ide nem köt semmi.
- Nem tudom, hogy mi folyik itt, de vagy én őrültem meg, vagy te. Az emberek nem születnek újjá, és a seriff szerint lezuhantál a Halálvölgybe. Azt nem élhetted túl.
- Valóban, de mégis itt vagyok. Higyj nekem. Vámpír lettem, és szeretném, ha csatlakoznál.
Felnevettem.

- Most már biztos megőrültem. Az apám halott, bármennyire is szeretném, ha élne. Csak napszúrást kaptam vagy bevertem a fejem.
- Az apád vagyok és egyikünk sem őrült – csattant fel idegesen. Körbenézett, és elégedetten állapította meg, hogy sehol senki. – Erőt, hatalmat ajánlok neked. Kiutat ebből a tanácstalan életből, ami sehová sem vezet. Hiányzol nekem, fiam.
- Kiút? Minek? – kérdeztem. Csábított a lehetőség, de nem hittem neki. Nem hittem el, hogy itt van. Mert az lehetetlen volt. Mennyit gondoltam rá, hogy talán él, hogy milyen lenne ha kiderülne, mégsem halt meg, de ebben nem hittem.
- Én megtettem, ami tőlem tellett – húzta el a száját, majd megcsóválta a fejét. – Felajánlottam a lehetőséget. De ha nem, akkor is velem jössz – nézett rám határozottan és megváltozott a tekintete. Vörösen izzott a tekintete és egy pillanat alatt rám vetette magát. Kiabáltam. De senki nem hallotta meg. Semmit nem értettem. Én nem akartam ezt. Elégedett voltam az életemmel, már egy nőt ki is néztem magamnak. Volt saját kiutam, de nem dönthettem a sorsomról. Éles fogak haraptak a nyakamba és a fájdalom kínjaiban a világ elfeketedett.

Fülsértő hangzavarra, irritáló szagokra ébredtem. A testem különös volt, mintha nem is az enyém lett volna. Idegen volt. Hirtelen pattantak fel a szemeim. A torkomban égető, kaparó érzés tombolt, ami szinte már fájt. Az apám mellettem térdelt, bűntudat villogott a tekintetében, de én csak dühöt éreztem. A méreg, az indulat belülről kezdte rágni a lelkemet. Tudtam, hogy valami megváltozott. Éreztem.
- Mit tettél velem?! – kiáltottam. A hangom is más volt, mélyebb, fenyegető. Nem értettem semmit.
- Vámpírok vagyunk, fiam.
- Tessék? – kérdeztem vissza, biztos voltam benne, hogy megőrült. Mesélni kezdett a vámpírokról, mégsem hittem neki, egészen addig, amíg meg nem öltem valakit. Akkor jöttem rá, hogy igaza volt. De akkor már késő volt, olyan embert öltem meg, aki jelentett számomra valamit.

Mikor dühödten faképnél hagytam az apámat, elhatároztam, hogy hazamegyek. Nem hittem el a meséjét, biztos elmúlik majd ez a furcsa állapot. Gyorsabban szedtem a lábam, szinte szeltem az utakat, és közben egy kicsit sem fáradtam el. Hallottam a messzi zajokat, éreztem rengeteg illatot. Valami vonzott a városhoz, úgy éreztem, arra kell mennem. Lágy énekhangot sodort felém a szél, és én irányt váltottam. Giselle volt az. Látni akartam. Ő volt az egyetlen nő, aki jelentett nekem valamit, de még csak mostanában kezdtem az udvarlást. A családja utált engem. Méltatlannak találtak, holott ők sem voltak jobbak. De a legjobbat akartak legidősebb gyermeküknek. A fülem nem tévedett. Giselle az udvaron teregetett, és közben halkan dalolászott. Gyönyörű volt, ahogy a szél a hajával játszadozott. És az illata… a mennyország kapuja volt. Nem is sejtettem, hogy veszélyes vagyok. De valami vonzott. Vágy. Akkor annak hittem.

- Giselle! – kiáltottam sármosan. Bele se gondoltam, hogy hogyan nézhetek ki. Verejtékes, koszos, mocskos ruhában. Láttam az arcán a meglepettséget, és kissé tartózkodva mérte fel a ruhám állapotát. De aztán rám mosolygott.
- Richo úr! Mi járatban errefelé? Mi történt magával? – kérdezte bájosan, majd szemérmesen lesütötte a szemét.
- Kegyedhez jöttem, Giselle. Magáé a szívem – mondtam, de fogalmam sem volt, hogy mi mondatta velem ezeket a szavakat. Nem voltam szerelmes, ebben biztos voltam. Mégis ezt mondtam.
- Hát megint a kocsmából jön az uraság? – pirult el.
- Józan bolond vagyok, ebben a pillanatban. Kinyitná a kaput?
- Nem szabad – visszakozott.
- Csak egy pillanatra, hoztam magának valami meglepetést – hazudtam. Nem akartam hazudni, de be akartam hozzájutni bármi áron. Valami különös ösztön vezérelt, ami eddig ismeretlen volt számomra. Giselle vidáman indult nekem utat nyitni, én pedig rögvest előtte termettem és megcsókoltam. Nem ellenkezett rögtön, csak mikor rájött, hogy a nyílt utcán szemérmetlenkedik egy férfival. El akart lökni, bepánikolt, de én nem engedtem. Akartam, de nem tudtam. A nyaka szinte énekelt nekem, ütemesen lüktetett ott egy ér, és csak meg akartam érinteni a nyelvemmel. Csak megnyalni egy picit. De elvesztettem az irányítást. A nyakába haraptam és szívni kezdtem a vérét. Még soha nem ittam ilyen finomat, még soha nem estem ekkora extázisba. Az apámnak volt igaza, vámpír lettem. De ez csak akkor tudatosult, amikor Giselle teste élettelenül zuhant a karjaimba.

Boldog Újévet! A következő fejezet 2011-ben és már a jelenben (az első rész után) fog játszódni! Várom a véleményeket :)

Prológus: Apró titok

2010-12-28T13:19:00.003+01:00

A város ezen része kihalt és csendes volt éjszaka. Nem hallatszott semmi más, csak a házakból kihallatszódó ordibálások, nem érződött más, csak az itteni emberek bűzölgő illata. Hideg idő volt, mégsem fűtöttek egy házban sem. Ezen a környéken kizárólag szegény, kétségbeesett emberek éltek. Olyanok, akiket a társadalom semmibe vett, olyanok, akik a világ legalját képezték. Nyomorban, koszban, megalázottságban éltek. Többségük koldult, vagy lopott, nem tudták máshogy megkeresni a kenyerüket, nem létezett számukra más lehetőség. Az emberek megvetették őket, és ők is megvetették azokat, akik jobban éltek. Szörnyű hely volt ez. A legsanyarúbb emberek gyűjtőhelye. Egy koszos sikátorban hirtelen egy síró babahang csendült fel. Nem járt arra senki, de ha mégis lett volna arra egy nyomorgó koldus, pislogás nélkül ment volna tovább. Nem volt szokatlan az ilyesmi ezen a környéken. Rengeteg fiatal lány esett teherbe, akik ha megszülték gyereküket utcán, az „felejtve” kívántak jobb sorsot nekik. Nem ez lett volna az első eset, és nem is az utolsó. A kisbaba hangosan kétségbeesetten, szívszorítóan sírt. De nem járt arra egy asszony se, aki megsajnálhatta volna. Hosszú órákig nem hallatszott más zaj, aztán a gyermek elhallgatott egy ideig. De csak erőt gyűjtött, nem adta fel. Kitartóan ragaszkodott az élethez. Félóra elteltével újra rákezdett, még hangosabban, még szomorúbban.

Ekkor bontakozott ki a sötétből egy ismeretlen alak. Nem volt idevaló, nem volt az aljanép része, nem volt se koldus, se tolvaj. Ruganyosan lépkedett, de szemmel láthatólag ideges volt. Zavarta valami. A sírás. Kegyetlen férfi volt, rengeteg ember vére száradt nem létező lelkén, de mégis zavarta a kislány kétségbeesett hangja. Kétségkívül csak kislány lehetett. Ha magas, vékony hangjából nem is egyértelműen, de kitartásából mindenképp kiderült. A férfi körbe-körbe járkált a sikátorban, hihetetlen, de nem volt szíve tovább menni. Valami meggátolta. Valami nem engedte, hogy figyelmen kívül hagyja a gyönge kis csecsemőt. Már messziről tudta, hogy pontosan honnan jön a hang. Talán ez késztette megállásra. Ugyanis egy szemétkonténer mélyéről érkeztek a zajok.
Bárki is járt erre és dobta a szemétbe néhány órás gyermekét, ritka kegyetlen asszony vagy férj lehetett. Ez még az idegennek is könyörtelenség volt, bármennyire is igyekezte titkolni, hiába volt gyilkos, volt neki szíve. Sóhajtva lépett közelebb a konténerhez, ami ráadásul csak résnyire volt nyitva hagyva. Bizonyára levegőt se akartak engedni szegény apróságnak, és csak véletlenül maradt ez az apró kis rés. A férfi önmagát meglepve nyitotta fel, és nézett bele. Egyből megpillantotta a szeméthalomban fekvő gyermeket, aki borzalmas állapotban volt. A haja mocskosan tapadt hófehér bőréhez, a szemei vörösre dagadtak a sok sírástól, piciny szája lefelé biggyedt a boldogtalanságtól, vékony kis teste pedig csont és bőr volt, mégis épphogy eltakarta az a vékony rongy, amibe bebugyolálták.

A férfi döbbenten emelte ki a mocsokból, és vette a karjába. Büdös volt. Azt nem részletezném, hogy mitől, de nem csak a szeméttől és a kosztól. Az idegen elhúzta a száját, átröppent a fején, hogy egyszerűbb lenne gyorsan megölni, aztán visszadobni, de végül mégsem tette meg. Fogalma sem volt, hogy mit kezdhetne egy gyerekkel. Ez valahogy soha nem szerepelt a tervei között. Soha, egyetlen pillanatig sem. És most itt volt a kezében. Félreértés ne essék, esze ágában sem volt megtartani és felnevelni. Ez a gondolat nála teljességgel abszurd volt. De itt sem hagyhatta. Sokáig állt így. A kislány kissé megnyugodott a férfi karjaiban és éhesen gügyörészett. Fogalma sem volt, hogy éppen most döntenek a sorsáról. Hogyan is lett volna? Csak néhány órája látta meg egyáltalán a napvilágot, és mégis már többet szenvedett, mint mások néhány év során. Nem sejthette, hogy a szerencse ezúttal neki kedvezett. Ha a férfi nem jár erre, meghalt volna hamarosan. Talán csak egy-két órája lett volna hátra. Hiszen újszülött volt, és gyenge, mint a harmat. Egyedül nem lett volna esélye.

A férfinek remek ötlete támadt. Már tudta, hogy hogyan szabadulhatna meg a kezében tartott problémától, anélkül, hogy sorsára hagyná. Az előkelő negyedben volt egy nagyon gazdag család, ahol tegnap a nő holtan hozta világra a gyermekét. Mi sem volt egyszerűbb, csak el kellett hozzá juttatni a csomagot, mielőtt éhen hal. Az idegen számára ez nem okozott gondot. Olyan gyorsan tűnt el a kihalt, sötét sikátorból, mint amilyen gyorsan megjelent.

Nem sokkal később egy megviselt elegáns pocakos férfi lépett ki a házának ajtaján. A szobalány a feleségével volt elfoglalva, ezért kénytelen volt neki reagálni a kopogásra. Rangon alulinak tartotta ezt, de túlságosan levert volt ahhoz, hogy ezzel foglalkozzon. Amikor lenézett a lépcsőre, döbbenten nyitotta szólásra a száját, de elakadt minden mondanivalója, így inkább becsukta. Felkapta a kimerült csöppséget, és a szobalányért kiáltott. A család gyermeke nem volt halott többé, csak egy apró csere történt. Csak az orvos, a szobalány és a két szülő tudta, hogy idegen nő gyerekét fogadták sajátjuknak. Senki más. A kislány élete egy csapásra egyenesbe került. Soha senki nem sejtette, hogy mi a magyarázat a történtekre, és hetekkel később már senki nem is foglalkozott vele. A lányuk volt és kész. Csak a különös idegen emlékezett, de ő túl szívtelen volt ahhoz, hogy gondoljon rá. Látszólag. Álarcot viselt, mint ahogy sokan mások.

Halálvölgy: Vámpírszív

2010-12-26T07:28:00.002+01:00

Darren legalább olyan jól néz ki, mint egy félisten, egész lényéből árad a veszély. Évszázadok óta csak a bosszú éltette, és nemrég ezt is elvették tőle. Gonosz magabiztossága elenyészni látszik, és megremeg tekintetének rideg álarca. Mikor az egyik városi lány, Linette élete veszélybe kerül, kénytelen közbeavatkozni. Nem mintha szívesen tenné, hiszen a szívét már régen maga mögött hagyta. Linette a kissé rosszindulatú, cserfes, felszínes lány viszont egyből az idegeire megy. Nem engedheti elmenni, mert akkor minden veszélybe kerülne, de ha el kell viselnie előbb, vagy utóbb megőrül. Vagy mégse?

Állítólag az emberi személyiség alapvető dolgokban nem változik. De mi van, ha egyikük sem olyan, mint amit a külvilág felé mutat? Lehetséges, hogy több lakozik bennük, csak a sötét múlt beárnyékolja önmagukat?

Szeretnétek ha megírnám folytatásként? Természetesen Arielle és Nate is gyakran felbukkanna :)A válaszotokat kommentekben várom ;)

Gyere haza, kérlek

2010-12-26T07:25:00.001+01:00

Nick szemszögű novella

Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Tanácstalanul járkáltam fel és alá, különös idegesség tombolt bennem. A húgom napok óta nem állt velem szóba és én féltettem. Fogalmam sem volt, hogy mibe keveredhetett megint. A természete rettenetesen elviselhetetlen volt, de nem volt gyilkos. Nem hittem, hogy az volna. De hogyan állhattam volna ki mellette, ha nem bízott bennem? Nem is ismertem őt. Egy idegenné vált az elmúlt évek alatt. Talán érezte, hogy kezdetben tehernek éreztem. De nem vele volt bajom. Egyszerűen csak az életem romokban hevert és én feszült voltam. Rajta vezettem le a feszültséget. Szabadságra vágytam már régóta, terveket szőttem a jövőmre nézve, és boldog voltam, hogy van egy tökéletes családom. Aztán néhány óra alatt megváltozott minden. A szüleim meghaltak, és a gyámja lettem a lelkileg összetört húgomnak. Minden álmom, minden tervem füstbe ment. Depressziós voltam.
Nem tudtam mit kezdeni az egyre távolodó testvéremmel is. Tudom, hogy kellett volna csinálnom valamit. Tudom, hogy hibáztam. Rossz testvér vagyok mind a mai napig. Sajnos, ezt nem tagadhatom. De nem tudok megváltozni. Mindig kiakaszt, és olyanokat mondok, amiket gondolok komolyan. Nem mentség, tudom. Tudtam, hogy ez nem mehet az örökkévalóságig. Ki kell vele békülnöm, vagy megőrülök. Talán ha törődnék vele, nem veszne el menthetetlenül. Talán még nem késő. Újrakezdhetnénk mindent. Jó bátyja lehetnék. Talán visszakaphatnám, és újra lenne családom. Talán csak szeretetre van szüksége. Hiszen magára hagytam. Nem voltam mellette, amikor a legnagyobb szüksége volt rám. Elhagytam. Pedig védenem kellett volna. Ez a feladatom, ez az ösztön velem született, de én elfojtottam magamban. Hibát hibára. És még Isabel megölésével is vádoltam. Pedig szerette őt, ebben biztos voltam. Talán csak őt is megtámadták. Örülhetek, hogy túlélte. Ehelyett letámadom, mint valami utolsó paraszt.

Vajon, hol késik már? A sulinak régen vége volt már, a nap is lement. Igaz, hogy korán sötétedett, de most ez a nap más volt. Rossz előérzetem volt. Hol lehet? Lin gyűlöli, Darren elutazott. Másokkal pedig nincsen jóban. Isabel temetését is meg kellett beszélnünk. És bocsánatot kellett kérnem tőle. Nem volt jobb nálam, de kettőnk közül, nekem kellett volna az okosabbnak lennem. Én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb. A szüleink kiakadnának a viselkedésemért. Szégyellnének. Jogosan, hisz minden fontosabb volt nekem a haláluk óta a húgomnál. De vajon, hol lehet?
Aggodalmasan néztem ki az ablakon. Sehol semmi. Csak végtelen semmit mondó sötétség. Csak most kerüljön elő épségben és minden más lesz. Ígérem.

- Gyere haza, kérlek – suttogtam csendesen. Idegesen doboltam az ujjaimmal. Megcsörrent a telefon. Úgy rohantam felvenni, mintha az életem múlna rajta. Evelyn neve villogott a kijelzőn. Csalódottság uralkodott el rajtam. Nem szép dolog, hiszen szerettem őt, de most nem tudtam vele foglalkozni. A többfelé figyelés a nők hatásköre, nem az enyém. Én erre képtelen voltam. Nem vettem fel a telefont. Biztos voltam, hogy aggódni fog, és nem értettem a viselkedésemet. Miért vagyok ennyire kiakadva? Máskor is késett már. Valamikor napokig nem jött haza, és még csak meg sem kérdeztem, hogy merre járt. Milyen báty vagyok én? Ezentúl minden más lesz. Csak ő van nekem. Nem veszíthetem el őt is. Igaz, hogy már megtörtént, de még visszaszerezhetem. Muszáj. Bármennyire is rosszban vagyunk, én szeretem. Hiányzik. Talán még mindig az a lány a szíve mélyén, aki volt. Nem tűnhetett el minden jó. Vagy csak velem ilyen. Vagy csak ez egy védekezés a fájdalom ellen. Bárcsak hazajönne végre. Milyen jó is lenne, végre tisztázhatnánk ezt az egészet. Talán megbocsátana. Vagy megint összevesznénk, és megint elrontanék mindent. Miért vagyok ilyen ideges? Nem szokásom. De akkor mitől van ez? Nem értettem magamat. Nem értettem a világot. Nem bírtam megnyugodni. Képtelen voltam.

Késő estig nem történt semmi változás. Többször is megcsörgettem, de hiába. Ki volt kapcsolva. Tanácstalan lettem. Biztos voltam benne, hogy történt valami. De nem tehettem semmit. Nem alapozhattam egy egyszerű megérzésre, ilyen esetben. Nem voltam nő, nem voltak női szuper biztos megérzéseim. Arielle esetében pedig egyáltalán nem szokatlan a kimaradás. Lefeküdtem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét, de képtelen voltam figyelni. Egész éjjel forgolódtam. Össze-vissza álmodtam minden félét, és reggel kialvatlanul ébredtem. Írtam egy üzenetet Evelynnek, hogy ne aggódjon, és otthon maradtam. Ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnék válaszolni. Nem volt rá épeszű indokom. Igyekeztem gyártani magamnak, de nem voltam jó az elméletek gyártásában. Délután volt már, mikor csengettek. Egy teljes nap után végre kaptam valami életjelet. De mikor futva kirántottam az ajtót és egy komor rendőrtisztet pillantottam meg, nem volt okom örülni. Inkább ne történt volna semmi, most már biztos, hogy gáz van. Ketten voltak, de a húgom nem volt velük. Kétségbeestem. Csak nem történt vele semmi a szülinapján… Ugye nem?

- Jó napot, maga Nick Morrison? – kérdezte illedelmesen. Nevetséges kérdés volt, hiszen egy kisvárosban éltünk. Mindenki ismert mindenkit. De ezt kívánta a hivatalosság. Ez volt a munkájuk.
- Jó napot, igen én vagyok. Segíthetek valamiben? – kérdeztem idegesen. Rossz hírt hoztak. Láttam rajtuk. És én féltem, rettegtem. Haboztak. Keresték a szavakat, és a fejemben már minden lejátszódott. Minden borzalmas eshetőség. Némán fohászkodtam magamban. Csak jól legyen, csak jöjjön haza, ugye nem történt vele semmi? Nem veszíthetem el. Nem, nem, nem.
- Sajnálattal közöljük Mr. Morrison, hogy a húga, Arielle Morrison néhány órája életét vesztette.
Nem. Nem fogtam fel a szavakat. Hazudtak nekem. Hátratántorodva dőltem a falnak, nem hittem el. Nem lehetett igaz. Hazugság. Arielle él, Arielle jól van. Biztos egy rossz tréfa. Talán csak szórakozik velem. Nem halhatott meg. Az lehetetlen.

- Megtaláltuk az autó roncsait, sajnos a holttest azonosítására nem kerülhetett sor, ugyanis szénné égett a jármű roncsaival együtt. De találtunk a jelenlétére utaló jeleket, és tanúink is vannak. Mr. Morrison, fogadja őszinte részvétünket – néztek rám komoran. Megráztam a fejem. Hazudnak, hazudnak. Nem halt meg, csak egy tréfa az egész. Persze, tudtam, hogy mindez igaz, soha nem menne ilyen messzire, hogy ezt megtegye velem. De ezt könnyebb volt hinnem. Nem fogadtam el. Zokogtam és ordítottam, de senki nem hallotta. A rendőrök elmentek, itt hagytak néhány papírt. Nem érdekelt. A fájdalom elemésztett. A világ felrobbant. És én elsüllyedtem. Mindennek vége. Az én hibám. Rossz testvér voltam, és úgy halt meg, hogy gyűlölt engem. Úgy halt meg, hogy nem tudta, hogy mennyire szeretem…

Utószó :)

2010-12-25T08:55:00.002+01:00

Sziasztok!
Először is mindenkinek még egyszer Boldog Karácsonyt! :) Másodszor szeretném megköszönni minden olvasómnak, hogy elolvasta az első (befejezett) saját történetemet. Nem mindig válaszoltam minden véleményre, de mindegyik nagyon sokat jelentett nekem. Köszönöm, azoknak, akik írtak nekem :) ♥ Nem szeretnék neveket mondani, de főleg azoknak köszönöm, akik minden fejezetnél írtak, biztatva a folytatásra, valamint rendszeres olvasóimnak :)
Holnap hozok nektek egy (talán kettő) kis meglepetést :)

Epilógus

2010-12-25T08:51:00.000+01:00

Kéz a kézben sétáltunk egy barátságos kis utcán a lassan szálingózó hóesésben. Csodálatos volt, ahogy a hópelyhek lágyan a földre hullnak, hófehérbe borítva a világot. Gyerekek hócsatáztak pár utcányira tőlünk, az út másik oldalán pedig egy kislány építette hóemberét. Egy anyuka aggodalmasan intette óvatosságra az otthonról elmenő kamaszkorú lányát, aki oda sem figyelt rá. Egy apuka húzta szánkón a nevető kisfiát. Egy szerelmespár csókolózott nem messze a hóesésben. A világ hófehérbe fordult. Én még szorosabban szorítottam a szerelmem kezét, mire mosolyogva átölelte a derekamat, és apró puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva bújtam hozzá még jobban, és így folytattunk az utunkat. Nem szólaltunk meg, ez a pillanat sokkal szebb volt annál, hogy szavakkal tönkretegyük. Volt elég időnk a beszélgetésre, meg kellett tanulnunk egymás mellett hallgatni is. Lágyan simogatni kezdte a hátamat, amitől megborzongtam. Nem szabadott megengednem, hogy levegyen a lábamról. Számomra az olyan helyzetek véglegesek voltak. Már tegnap akartunk elindulni ide, de akkor is levett a lábamról és nem tudtuk elhagyni a hálószobánkat, talán el nem ítélendő módon. Sok helyről késtünk ezáltal, de nem bántam. Minden pillanat Nate-tel többet ért mindennél. Igazán boldog voltam. Néhanapján összevesztünk egy-két apróságon, de a haragunk nem tartott sokáig. Bár soha nem kértünk ezekért bocsánatot, túl makacsok voltunk. Egyikünk sem bánta. Bár az utolsó veszekedésünk volt a legrosszabb. De tény, hogy megérdemeltem. Azért voltunk most itt. Egy teljes napig nem állt velem szóba a titkolózásomért, de aztán beismerte, hogy ő sem cselekedett volna másképp.

Hamar megérkeztünk a megbeszélt helyre. Heidi egy padon ülve várakozott. Kicsi testét elrejtette a rengeteg ruha, amivel a hidegtől védte magát. Kezeivel átölelte magát, miközben vacogott. Nate megmerevedett mellettem, és éreztem, ahogy elveszti minden bátorságát. Hiszen ő nem igazán helyeselte az ötletet, csak túlságosan csábító volt. Csak én mentem oda a kislányhoz, Nate-nek nem szabadott mutatkoznia. Nem néztem oda, de tudtam, hogy a szíve ebbe beleszakad. Búcsúzni jöttem Heiditől és biztosítottam a kedvesemnek, hogy láthassa a húgát. Hogy hallhassa a hangját.
- Arielle! – kiáltotta boldogan, mikor meglátott. Felpattant a helyéről én pedig átöleltem. Csakúgy ömlöttek belőle a szavak, én pedig mosolyogva hallgattam. Mindent elmondott az utolsó találkozásunk óta, és mi szívesen figyeltünk rá. Mikor elmondtam neki, hogy többet nem jövök sírásra görbülő szájjal könyörgött nekem. Könnyes szemmel átöleltem és megnyugtattam minden kétsége felől. Tudtam, hogy remekül fog boldogulni nélkülem. Nem lehettem az élete része és Nate sem. Ezt mindketten tudtuk. Ez a létünkkel járt. Szomorúan figyeltem, ahogy bánatosan átölel, majd szipogva elindul hazafelé. Néztem, egészen addig, amíg Nate át nem ölelte derekamat. Megfordultam és a mellkasába temettem az arcomat.

- Nagyszerű húgod van – suttogtam mosolyogva és szomorúan néztem az arcát, amely tele volt bánattal és vágyakozással.
- Tudom – vigyorgott rám büszkén. – Mégis csak az én húgom. És köszönöm ezt neked. Hogy láthattam.
- Szívesen – mosolyogtam és megcsókoltam.
- Jól tettük, nem? – nézett rám bizonytalanul.
Bólintottam.
- Ez a mi létünk ára. Az emberek számára halottaknak kell maradnunk. De itt vagyunk egymásnak, és csak ez számít.
Nate felnevetett. Boldog hangon.
- Pont ez az, ami végtelenül boldoggá tesz. Hogy itt vagy nekem, örökké csak velem.
- Azért el ne bízd magad – nevettem, és egy hógolyót dobtam az arca felé, ami elől természetesen elhajolt.
- Talán van más jelentkező? – kérdezte megjátszott fenyegetéssel és felkapott egy kis havat. Sajnos remek reflexei voltak, eltalált. Nevetve hátráltam.
- Nem, dehogyis – ellenkeztem hevesen. – Csak nem szabad hagyni a férfiaknak, hogy túlságosan megnyugodjanak. – Erre persze még több havat kaptam a nyakamba, és én is hóért nyúltam. Nem hagyhattam, hogy szárazon jöjjön haza, ha már én vizes vagyok. Természetesen a hógolyó harc azzal végződött, hogy nevetve zuhantunk a puha hóba, egymást ölelve és csókolózni kezdtünk…

Azt hiszem, hogy így végződnek a legvadabb, legszórakoztatóbb hócsaták, és ilyen szerelemben kezdődnek a legszebb, legboldogabb és legtökéletesebb örökkévalóságok.

32. fejezet: Vallomások

2010-12-24T09:51:00.001+01:00

Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!! :)

- Beszélhetnénk? – nézett rám Nate várakozóan, én pedig ijedten bólintottam. Most jön a veszekedés rész, ahol elhord engem mindennek és elküld melegebb éghajlatra. Nem akartam ezt. Sóhajtottam és megelőztem mielőtt bármit is mondhatott volna.
- Ne haragudj. Szörnyen szégyellem magam a történtek miatt. Tudom, hogy ez nem elég, de mást nem tudok már tenni. Sajnálom. Sajnálok mindent.
Nem válaszolt, és én beleőrültem ebbe a csendbe. Bíróságon éreztem magam, mint aki ítéletre vár. A hóhér bárdja lebegett a fejem felett, vagy legalábbis én így éreztem. Talán butaságnak hangzik.
- Elolvastam a naplódat – jelentette ki válasz helyett, csakúgy hirtelen. Dermedten néztem rá, nem hittem a fülemnek. Erre tényleg nem számítottam. Nem az a fajta volt, aki mások magánéletében kutat. De nem rejtettem el a naplómat elég alaposan. Szerencsére a Heidis részt kihagytam. Nem tudom, hogy ahhoz mit szólna. Kiakadna. Talán jogosan, hiszen veszélyes vagyok Heidire nézve.
- Mikor? – hebegtem. Leplezni próbáltam a zavaromat, de szerencsére nem tudtam már elpirulni. Ezt komolyan szerettem ebben a létben.
- Mielőtt utánad mentem volna. Onnan tudtam, hogy hol vagy. Sajnálom, amiért későn érkeztem. Megint.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Pont időben az érkeztél… vagyis hát az utolsó pillanatban. És megmentetted Emma életét.
- Tudod… miután meghaltam, senkiben nem tudtam többé bízni. Régebben egy naiv hiszékeny bolond voltam, aki boldog és kedves mindenkivel. Ez megváltozott. Soha nem bíztam benned.
Ha meg akart bántani, nagyon jól csinálta. Nem haragudhattam rá ezért, hiszen megértettem őt. Én sem voltam jobb nála. De olyan durván hangzott ez a szájából, mintha pofon vágott volna. Bár nem mintha én bíztam volna valaha is benne.
- Érthető – vontam meg a vállam. Nem akartam kimondani az igazságot, hiszen már úgy is tudta. Biztos voltam benne, hogy tud olvasni a sorok között, anélkül, hogy szégyellnem kéne magam.
Igazam volt, Nate bólintott.
- Te is így éreztél – mondta ki azt, amit én nem mertem.
- Muszáj visszaélni a titkaimmal? – húztam el a számat. Valójában a zavaromat próbáltam leplezni, és nem volt jobb ötletem.
- Nem tudom, hogy miért olvastam el. Képtelen voltalak megérteni téged, feldúlt voltam a történtek miatt… és akkor megláttam azt a naplót – magyarázkodott zavartan. Olyan volt, mint egy kisfiú, akit egy rossz dolgon kaptak. Aranyos volt. – Megváltoztál.

- Tessék?
- Én… szóval… én még mindig annak a lánynak láttalak, aki gúnyt űzött belőlem, csak azért mert úgy tartotta a kedve. Sértette a büszkeségemet. Tulajdonképpen féltem, hogy újra megalázó helyzetbe sodorsz. Így inkább elzárkóztam előled és kerestem valaki mást helyetted.
- Sarah…
- Igen, Sarah. Amikor az erdőben azt mondtad, hogy nem emlékszel semmire, akkor én nem hittem neked. Azt hittem, hogy ez csak egy újabb trükk, és nevetsz a hátam mögött. Bevallom, hogy paranoiás voltam. Aztán találkoztam Sarahval, aki odavolt értem és egy tökéletes menekülési lehetőség volt. A biztonságot választottam. A férfiak mind gyávák és büszkék. Én is az voltam. Ez Sarah halálába került, az én hibámból.
- Én öltem meg – ellenkeztem. Hihetetlen volt, hogy még képes magára kenni. Jó, hogy azt nem mondja, hogy kényszerített. Nevetséges volt. Én hibáztam. Amikor bólintott, végképp elbizonytalanodtam az épelméjűségében. Biztosan bolond.
- A naplódban igazad volt, kockára tettem Sarah életét, hiszen te még csak pár hónapja vagy vámpír. Nem várhatom el tőled, hogy tökéletes önuralommal rendelkezz, főleg ha még idegesítelek is. Arról nem is beszélve, hogy aznap elvesztettem az önuralmamat, és engedtem, hogy közelebb kerüljön hozzám, mint kéne. Ne nézz így rám, férfiból vagyok. Hajtott a vágyam és a büszkeségem. De nincs mentség arra, amit tettem.
- Arra sincs, amit én tettem.

- Nem voltál ura az érzelmeidnek. Ariadne befolyásolt téged éjjel-nappal. Ezzel kapcsolatban is buta voltam. Arról tudtam, hogy mindenkinek volt egy előző élete és vámpírként jobban kötődünk hozzá, de azt hittem, hogy ez már régen nem aktuális. Nem vettem komolyan Darrent, csak egy őrült volt a szememben. Nem foglalkoztam a veszéllyel, nem védtelek meg. Tudnom kellett volna arról a nőről, hiszen nincs más lehetőség arra, hogy aludj, a vörös szemedről nem is beszélve.
- Azt akarod mondani, hogy most már többé nem alszok és nekem is csak alkalmanként lesz vörös a szemem?
- Igen.
- De hát az nem azért van, mert vérszerető vagyok?
- Hogy mi? – nevetett fel Nate. – A vérszeretők csak egy legenda, ami Ariadne felbukkanásával jelent meg. Különféle pletykák szóltak róla, és bár ez az egy még igaz is valamennyire, de az ilyesmi nem öröklődik. Vámpír vagy. Nem több és nem kevesebb. Darrent annyira kikészítette Ariadne árulása, hogy teljesen beleőrült. De segített megmenteni téged.
- Tudom – válaszoltam mosolyogva, mire meglepetten vonta össze a szemöldökét. – Ne nézz így rám, nem igazán akarok róla beszélni.
- Meg tudsz nekem bocsátani mindenért? – nézett rám bűntudatos reménnyel az arcán. Szívdöglesztő volt. De én nem válaszoltam azonnal.
- A büszkeségem majdnem tönkretett mindent. De egyedül már csak ebbe kapaszkodhattam. Minden mást elvettek tőlem. De ezzel elüldöztelek. Gyilkos lettem. Szánalmasabb bárkinél. Úgyhogy nincs miért megbocsátanom, inkább te ne haragudj rám.

- Soha nem tűntél szánalmasnak. Egy erős, de távoli nő voltál a szememben, akit képtelen voltam megfejteni. És akit egyre inkább megkedveltem. Viharos viszonyunk ellenére – nézett a szemembe, én pedig elolvadtam. Elvesztem a szemeiben és messze szálltam. Boldogság remegtette meg a lelkemet és kedvem lett volna idiótán táncolgatni, és bambán bámulni a semmibe, és közben vigyorogni. De kívülről csak néztem az arcát és a szám széle alig észrevehetően megemelkedett.
- Én nem haragszom rád – suttogtam csendesen. – Nem is tudnék.
- Én sem. Nem tudom, hogy mit kéne most mondanom. Soha nem csináltam még ilyet. Fogalmad sincs, hogy mit éreztem, amikor halottnak hittelek. Ott feküdtél élettelenül, vérben fürödve, a szívedben egy karóval és a világ darabokra hullott. Nem tudtam, hogy mi lesz velem nélküled. Én… szeretlek, Arielle. Nem barátként, mert nem akarok csak a barátod lenni. Szeretnék veled lenni, veled létezni, veled nevetni, veled sírni. Soha nem hallottam még az enyémnél szánalmasabb szerelmi vallomást. De én csak veled szeretnék lenni. Szeretlek. Adsz nekem egy esélyt?
A torkomra forrtak a szavak, nem hittem a fülemnek. A könnyeim szépen lassan eláztatták az arcomat és anélkül, hogy tudatában lennék a tetteimnek a nyakába vetettem magam. Mindeközben nevettem és sírtam egyszerre.

- Igen. Én is szeretlek. Nagyon szeretlek – sikítottam boldogan. A következő pillanatban az ajkai lecsaptak az enyéimre és minden más megszűnt. Forró vágy, égető boldogság áradt szét a testemben. Örökre így akartam maradni. Kezeivel lágyan a hátamat cirógatta, ajkaival az enyémet kényeztette. Mindeközben úgy ölelt magához, mintha soha nem akarna elengedni.
Életem egyik legszebb pillanata volt. Csak a boldogság létezett. És végre bízni kezdtem egy szebb jövőben. Hinni kezdtem újra a szerelemben. Mert a szerelemnél és a szeretetnél nincsen fontosabb a világon. Mindenki ezért küzd. Mert ezért megéri küzdeni. Minden boldog szerelmes pillanatért megéri élni és szenvedni. Mert két kéz adatott, hogy érintsünk, két fül, hogy halljunk, két szem, hogy lássunk, két tüdő, hogy lélegezzünk, de csak egy szív. Egyetlen szív, ami szüntelenül keresi a párját és boldog csak a szíve másik felével lehet.

Mert a szeretet és a szerelem a legfontosabb a világon.

31. fejezet: Búcsú

2010-12-17T12:38:00.000+01:00

Amikor felébredtem, már nem éreztem fájdalmat. Meglepetten tapasztaltam, hogy puha ágyban találtam magam, még hozzá a saját ágyamban. Fáradtan nyújtóztam egyet, még éreztem a testemben a tompa sajgást a sebeim helyén, de már nyomtalanul eltűntek. Vámpír extragyógyulás. Néha hasznos. Egy valamit még mindig nem hittem el. Éltem. Annyira beleéltem magam a halál tudatába, olyan közel jártam hozzá és már el is fogadtam, hogy különös volt belegondolni abba, hogy bár nem a szó rendes értelmében, de élek. Ha nem történik hasonló eset, akkor örökké. Ez furcsa volt. Hiszen mihez kezdhetnék magammal egy örökkévalóságon át? Aztán eszembe jutott Nate, és homályosan emlékeztem a szavaira. Az egész egy rémálomnak tűnt, az utolsó tiszta emlékem, hogy…. már nem is tudom. Talán mielőtt elolvastam Darren levelét. De Nate azt mondta, hogy szeret. Ő mentett meg. Vagy csak vágyálom volt csupán? Nem ha nem volt valóság, abba tényleg belehalok…

- Felébredt – hallottam egy hangot a földszintről. Nate volt az, és nem volt egyedül. Izgatottan hallgatóztam, de mikor meghallottam egy ember szívdobogását lefagytam. Aztán megnyugodtam kissé, mikor megéreztem Emma vérének az illatát. Az viszont zavart, hogy szomjas voltam. Vissza kellett fognom magam, nem akartam őt bántani. Ezek szerint sikerült megmentenem. Vagyis megmentenünk. Nate nélkül mindketten halottak lennénk.
Nate szavaira Emma felsikkantott és felpattant.
- Várj. Majd én, te maradj itt – mondta neki Nate. A hangja fagyos volt, olyan, ami az utóbbi időben mindig. Félni kezdtem. Talán semmi nem változott köztünk, talán csak képzeltem a szavait.
Remegve vártam, ahogy emberi tempóban feljöjjön a lépcsőn. Ezzel csak még jobban idegesített. De tudtam, hogy csak nem akar rám ijeszteni. Mégis csak most tértem vissza a halál küszöbéről. De mikor belépett a szobába, elállt a lélegzetem. Nem tudtam hirtelen mit mondani, gombóc nőtt a torkomban, és azt hittem, hogy soha többé nem lesznek értelmes gondolataim.

- Hogy vagy? – kérdezte csendesen. Nem volt semmi érzelem a hangjában, ami megijesztett. Majdnem meghaltam, nem volt erőm még vele is harcolni. Képtelen lennék.
- Élek – grimaszoltam, mire megrándult az arca. Nem értettem a viselkedését, nem tudtam hova tenni. Hogyan képes ennyire megfejthetetlen lenni? Ó, bárcsak látnám a gondolatait. Minden mennyivel könnyebb volna. – És Emma?
- Ő jól van, a földszinten van – felelte, de olyan hangon, mintha az időjárásról beszélgetnénk. Fogalmam sem volt, hogy most hogyan kéne viselkednem. Tanácstalan voltam. Ráadásul zavarban voltam. Megmentette az életem. Előtte pedig megöltem a barátnőjét. A szeme láttára. Akit szeretett. Várjunk, hogy is van ez? Szerette Saraht, de mikor azt hitte, hogy halott vagyok, azt mondta, hogy engem szeret. Valamelyik hazugság volt, vagy félreértés. És félek, hogy az előbbi volt igaz. Arra sokkal több az esély. Összezavarodtam. Fogalmam sem volt, hogy kit szeretett. Itt állt előttem, és mégis távol éreztem magamtól. Nagyon távol. Mintha nem ismerném.
Megöltem Saraht. A szégyen elemi erővel csapott le rám. Visszarogytam az ágyra, és éreztem, ahogy a könnyek ellepik a szememet. Nate aggódva ugrott elém, miközben én egyre keservesebben éreztem magam.

- Jól vagy? Mi a baj? – Ijedtnek tűnt. Miért nem utál? Megérdemelném. Hogyan is hihettem, hogy hozzá jövök vissza? De a halál jobb, mint az élet egyedül. Mint az élet nélküle…
- Annyira sajnálom – nyögtem ki. – Ne haragudj… én… - próbáltam mondani, de nem jöttek a szavak. A következő pillanatban pedig Emma nyitott be, és szinte a nyakamba ugrott. Nem értettem őt sem. Hisz ő utál. Majdnem meghalt miattam. Veszélybe sodortam.
- Emma, mondtam, hogy ne gyere fel – mondta Nate egy kicsit bosszúsan. Emma nem törődött vele.
- Nem bántom – néztem Nate-re, és visszaöleltem Emmát. Annyira hiányzott már egy barátnő. Legalább egy pillanatra.
- Jól vagy? – kérdezte, mikor elengedett. Némán bólintottam, de a könnyeimet nem rejthettem el. – Sajnálom, hogy nem hittem neked a múltkor. Sajnálom, amiért utáltalak.
- Teljesen jogosan gyűlölsz – vontam meg a vállam. Kiszúrtam egy pontot a falon, és azt néztem meredten.
- Megmentetted az életemet – nézett rám hálásan. – Én én… túl szigorú voltam veled. Melletted kellett volna lennem, nem duzzognom. Szükséged volt rám.
- Nézd – ellenkeztem. Teljesen zavarba hozott ez a hálaáradat. – Az életedet én sodortam veszélybe. Az volt a legkevesebb, hogy helyrehozom. És én üldöztelek el, nem a te hibád volt. Szörnyű voltam. Teljesen érthető, hogy…
- Hagyd abba. Ne hibáztasd magadat. Itt az ideje, hogy rendbe hozzuk a dolgokat… - mosolygott rám.
Bármilyen tökéletesen hangzott, tudtam, hogy mit kell tennem. Beleszakadt a szívem, de ez volt az egyetlen megoldás. Nem lehettem ilyen önző. Megráztam a fejem. Ez egy kissé leforrázta, láttam rajta.
- Emma, nagyon sajnálom, hogy ez így alakult. Soha nem volt jobb barátnőm nálad. Lin és Isabel nem pótolhattak téged. Isabelt tényleg kedveltem, de mindig is te voltál a legjobb barátnőm. Mindent sajnálok. De mi többé nem lehetünk barátok – mondtam ki a legsúlyosabb mondatot. Hátrált egy lépést és megbántottan nézett rám. Nate-re rá se mertem nézni.
- Miért?
- Mert nem lehet. Emma én meghaltam, de te még élsz. Én örökké élek, te pedig halandó vagy. Én nem mehetek ki az utcákra, neked ott van az életed. Ha nem most, akkor évek múlva tűnnék el az életedből. És hidd el, az sokkal rosszabb lenne. Éveket nem tudok kitörölni az emlékezetedből…
- Tessék? – nézett rám megütközve.
- Biztos ezt akarod? – kérdezte Nate halkan.
Bólintottam.
- Muszáj lesz egy kicsit módosítanom az emlékezeted… ahhoz, hogy normális és boldog életed legyen, nem szabad tudnod a vámpírokról. Nem szabad emlékezned azokra a szörnyűségekre, amiken keresztül mentél.
- Nem kell féltened, nagy lány vagyok már – közölte fagyosan. – És ha én emlékezni akarok?
- Miért akarnál? – kérdeztem hidegen. De nem tudtam hitelesen játszani a jégkirálynőt, a könnyeimet képtelen voltam elrejteni. Talán nem is akartam.
- Mert most már tudom, hogy nem minden az, aminek látszik. És…én nem akarlak újra utálni. Emlékezni akarok a barátnőmre. Kérlek.
- Nem – ráztam meg a fejem. Így volt helyes, ezt kellett tennem. Évekig csak magammal törődtem, abba kellett ezt hagynom. Így volt neki a legjobb.

- Majd én megcsinálom – szólalt meg Nate. – Még nem vagy elég erős.
- Dehogynem – ellenkeztem.
- Ha iszol is, kell pár nap amíg…
- Akkor elmegyek inni és utána – ellenkeztem. Emma beleharapott a szájába, Nate pedig zavartan fordította el a fejét. Nem tudtam, hogy mi rosszat mondtam.
- Mi van?
- Nem kell messzire menned – válaszolt végül Nate.
- Merthogy?
- Amíg nem voltál magadnál, belőlem ittál. Most is ihatsz belőlem – szólalt meg Emma vékony hangon.
Felpattantam, és Nate-nek ugrottam. Dühös lettem.
- Te ezt hagytad?! – üvöltöttem a képébe. Hogy képzeli? Hogy merte ezt megtenni velem? Hogy merte? Mit képzel magáról? Gyengéden fogta meg a testemet, mintha kárt tudnék benne tenni.
- Nyugodj meg. Vészhelyzet volt.
- És most is az van?!
- Minek mennél messzire ha itt vagyok én is? – vonta meg a vállát Emma. – Úgyse emlékszem rá. Erre se fogok.
- A barátnőm va… voltál – ellenkeztem.
- És akiből most innál az nem lenne valakinek a barátnője vagy a barátnője? – kérdezte szkeptikusan.

- Igazad van – bólintottam, de akkor sem tetszett az ötlet. Viszont ez nyújtotta a lehető legjobb lehetőséget. És bár áldozattal járt… nem tehettem máshogy. Nem akartam erőszakhoz folyamodni. – Nate, kimennél?
Bólintott és már itt sem volt. Emmához fordultam, aki kissé ideges volt. Normális reakció volt. Szavak helyett átöleltem, aztán néhány perc múlva elengedtem, és a bőrébe haraptam. Nem éreztem azt az élvezetet, azt a mámort, amit máskor. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól: ő a barátnőm. Nem tartott sokáig, csak addig, amíg a vére feltöltött energiával. Utána pedig módosítottam az emlékezetét. Könnyes szemmel kaptam el, amikor elájult.

- Nate! – kiáltottam. – Hazavinnéd? – néztem rá.
- Biztos jó ez így? – kérdezte, miközben átvette Emmát. Sírva néztem, ahogy a karjaiba kapja, és arra gondoltam, hogy soha többet nem láthatom. Soha. És ő nem fog rám emlékezni. Számára már hónapok óta halott vagyok, és évek óta nem volt a barátnőm. Nem jelentek majd neki semmit.
Nate felé csak bólintottam, és miközben eltűntek, én az ágyra rogytam. Csak néztem ki üresen a fejemből és gondolkoztam. Hogy helyesen cselekedtem-e. Hogy így jobb lesz-e. Őszintén reméltem. Mikor Nate visszatért, leült az ágyam szélére.
- Beszélhetnénk?

30. fejezet: Szeretni valakit, valamiért

2010-12-11T13:51:00.000+01:00

Nem éreztem semmit, csak lebegtem. Nem létezett többé a fájdalom, nem voltak többé gondok. Nem létezett semmi. Csak csend, sötétség és béke. Élveztem. Olyan megnyugtató volt. Soha nem volt részem ilyesmiben. A nevemet se tudtam, eltűntek az emlékeim. Mégsem aggódtam, hiszen itt biztonságban voltam. Csend. Béke. Nyugalom. Bárcsak a világ mindig ilyen volna.
Hirtelen elvakított a fény és egy képet láttam. Vagyis ez nem éppen az ideillő kifejezés. Akit láttam… az én voltam. Visszatért minden miközben felülről láttam önmagamat. Borzalmasan néztem ki, nem volt bennem élet. Vér ömlött belőlem mindenhonnan, és nem voltam eszméletemnél. Nate mellettem volt. A testem mellett térdelt, és kétségbeesetten szólongatott. Zokogott. Rimánkodott nekem. Döbbenten figyeltem, ahogy az ölébe vonja ernyedt testemet, és a lágyan simogatni kezdi az arcomat. Mindeközben lágyan ringatott, mintha törékeny porcelánbaba volnék. Letörölte az arcomról a könny és vércseppeket, de a könyörgést nem hagyta abba. Hozzám beszélt. Azt kérte, hogy ne hagyjam itt, ne menjek el. Ironikus hiszen nem mentem én sehova, mozdulatlanul feküdtem a karjaiban.
- Arielle… kérlek… szeretlek… - suttogta szomorúan. Megszakadt a szívem. Darabokra hullott. Mégsem éreztem fájdalmat, a kín már nem az enyém volt. Meghaltam. És ezt már Nate is tudta. Azért nem tett semmit, meg sem kísérelte a megmentésemet. Mert már nem volt mit megmenteni. Már érzelmeim sem voltak, csak kósza emlékképek, hogy valaha az enyémek voltak. Láttam a könnyeit, és hirtelen mindent megértettem. Mi ketten igazán szerettük egymást, de ostobán hagytuk, hogy a büszkeségünk fölénk kerekedjen és közénk álljon. Olyannyira féltettük a szívünket a fájdalomtól, hogy a boldogságtól is elszakítottuk. Nem mertünk szeretni, nem mertünk megnyílni. Nem bíztunk egymásban, és ezzel hatalmas hibát követtünk el. Mindketten.
- Bocsáss meg nekem… Arielle… ne halj meg… gyere vissza hozzám… - mondta nekem, mintha számítana ez bármit is. De ő nem tudhatta, én nem haragudtam. Csak túl önfejű voltam, túl makacs, túl büszke. Bárcsak kaphatnék még egy esélyt, még egy utolsót. Soha többé nem hagynám, hogy bármi is a szerelem útjába álljon. Soha nem voltunk igazán együtt. Csak néhány lopott csók volt a mi szerelmünk. De ez több volt mindennél. Mert a szeretet nem percekben mérhető, nem szavakban, nem tettekben. A szívnek semmilyen hatalom nem parancsol. Nem befolyásolja semmi sem. Mert az lehetetlen. A szerelmes szívnek senki nem parancsolhatja meg, hogy ne szeressen. Ha pedig nem szeret, akkor soha nem lángol igaz szerelemre.

- Mi történt? – szólalt meg egy másik férfihang. Darren kábán állt talpra, majd kissé döbbenten körülnézett. Romhalmazzá vált az otthona. A gyűlölt nő holtan hevert a romok között, én pedig szintén holtan Nate karjaiban. A szerelmem nem szólt semmit, csak némán nézett, és még szorosabban ölelt magához, mintha meg akarna védeni. Mintha lenne ennek értelme. Mintha bármilyen veszély fenyegetne a halálom után.
- Ariadne és Arielle megölték egymást, boldog lehetsz – felelte végül Nate fagyosan. Szinte metszette a hangja a dohos levegőt. De Darren nem tűnt boldognak. Nem mondott semmit csak letérdelt a testem mellé, és Nate-re nézett. Magyarázni kezdett valamit, de a hangját nem hallottam. Még láttam, ahogy Nate arca reménnyel töltődik fel, aztán a kép eltűnt. A sötétség ismét lecsapott rám, körülvett. De csak rövid ideig. Két régen látott arc tűnt fel a semmiből, én pedig döbbenten meredtem rájuk.

- Anyu? Apu? – dadogtam zavarodottan. A környezet megváltozott, a sötétség elenyészett és egy zöldellő napsütötte tisztáson találtam magam. A szüleimmel.
- Kicsim – szorított magához anyu, apu pedig hatalmas kezeivel hátulról karolt át minket. Újra megteltem érzelmekkel, az üresség eltűnt és én sírni kezdtem. Az örömtől, a boldogságtól, a bűntudattól. De nem kezdtek el szidalmazni, nem fedtek meg a tetteimért, pedig megérdemeltem volna. Szégyenkezniük kellett volna. De egyiket sem tették. Csak úgy öleltek, mintha a világ összes szeretetét akarnák nyújtani felém. Én pedig zokogva bújtam a védelmező karjaikba.
- Annyira hiányoztatok – szipogtam, mikor elengedtek annyira, hogy lássák az arcomat. Anyu szemei is könnyesek voltak, apu pedig képtelen volt elengedni. Nem is akartam, hogy megtegye.
- Ti is nekünk, szívem – mondta apa kedvesen, vágyakozva. Imádta a gyerekeit. Nagyon kevés apa van, aki normálisan bánik a családjával és szereti őket. Ő a ritka csoportba tartozott.
- Sajnálom – bukott ki belőlem szinte öntudatlanul. Nem is tudtam, hogy igazán most mire mondom ezt. Mindent sajnáltam. Mindent, amit tettem és mindent, amit nem tettem meg.
- Büszkék vagyunk rád, Arielle – mondta anyu válaszként. Hitetlenkedve néztem rá, talán ez az egész hallucináció volt. Hiszen nem lehet, hogy ennyivel megússzam a dolgot. – És sajnáljuk, hogy ilyen sorsod lett.
- Az én hibám…
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hibáztál, mert sokszor előfordult – dörmögte mackóhangján apu. - De senki nem tökéletes. És amiken keresztül mentél… mégis erős maradtál.
- De nem eléggé. Meghaltam – ellenkeztem. – Én annyira sajnálok mindent. Nem szabadott volna meghalnotok. Inkább nekem kellett volna. Miattam voltatok ott, az én hibám.
- Tévedsz, drágám – ellenkezett anyu lágyan.
- Suzanne… a lányunk éppolyan, mint te. Amit a fejébe vesz, azt onnan kiverni lehetetlen – viccelődött apu, de anya ezt most figyelmen kívül hagyta.
- Nem a te hibád volt, te csak egy védtelen gyerek vagy, akit ha élnék halálomig védelmeznék. Ne okold magad. Ami történt megtörtént, lehetetlen rajta változtatni.
- De…
- Nincs de. Talán ennek így kellett történnie. Hiszen ki tudja, hogy mi miért történik? Minden rosszban van valami jó. Mondjuk Nate – kacsintott rám anyu.
- Vele is elrontottam mindent. És már úgyis mindegy.
- Mindketten túl büszkék voltatok, és féltetek attól, hogyha megbíztok egymásban, ha közel engeditek magatok a másikhoz, akkor összetörik a szívetek. Hibáztatok. De helyrehozhatjátok.
- Tessék?
- Nem csak azért vagyunk itt, mert borzasztóan hiányoztál – simított ki apa egy hajtincset az arcomból. Az arcán apró mosoly bujkált. Annyira hiányzott ez a két ember…
- Hát?
- Hanem mert meg kell tőled valamit kérdeznünk – folytatta anyu lágyan. Egy könnycsepp folyt végig az arcán, de mosolygott. – Élet és halál között lebegsz, és rajtad áll, hogy melyiket választod. Visszatérsz vámpírként, és ott folytatod, ahol abbahagytad vagy velünk tartasz a túlvilágra?
- Hogy mi? De hát meghaltam... – mondtam döbbenten. Semmit sem értettem.
- Nem haltál meg, Ary – ellenkezett anyu. A becenevem hallatán majdnem sírva fakadtam. – Éppen haldokolsz. Mindez csak a képzeletedben történik, de persze ez a valóság is bizonyos szinten. Nate és Darren éppen kétségbeesetten próbálnak téged megmenteni. Jó úton járnak, a tested már gyógyul.
- Nem haltam meg? – kérdeztem döbbenten. Számomra csak ez volt a lényeg. Hát mégsem veszett el minden. Visszamehetek Nate-hez, és boldogok lehetünk. Hirtelen boldogság öntötte el a lelkem. Aztán eszembe jutott a másik lehetőség. A szüleimmel lehetnék. Azzal a két emberrel, akik tényleg igazán szerettek és akik mellett boldog voltam. Akiknek a hiányába majdnem belepusztultam. Akik itt voltak előttem.
- Vissza akarok menni, de…. nem akarom, hogy ne legyetek velem – nyögtem ki végül bizonytalanul.
- Mi mindig itt leszünk. Mindig veled leszünk, kicsim. És bár te nem látsz minket, mi mindig figyelni fogunk és támogatunk téged.
- Annyira szeretlek titeket – szipogtam szomorúan és hevesen átöleltem őket. Csak mikor szétváltunk kérdeztem meg az utolsó dolgot, amit nem értettem. – Hogyan csatlakoznék hozzátok, ha ti a Mennyben vagytok én pedig a Pokolban leszek?
Anya megremegett, apa arca megrándult.
- Nem fogsz a Pokolra jutni – szólalt meg végül apa. – De döntened kell. Nincs több időnk. Visszamész?
Bólintottam.
Anyu még utoljára letörölte a könnyeimet, és homlokon csókolt. Apu egy hatalmas mackós ölelésben részesített, aztán Adam és Suzanne Morrison eltűnt. Újra a sötétségben találtam magam, a tisztás teljesen eltűnt. A távolban Nate arcát láttam, és a lábaim öntudatlanul indultak el feléje. Közben a hangok is visszatértek.

- Nem reagál semmire – mondta Nate kétségbeesetten. – A testét sikerült meggyógyítani, de mi van ha ez nem elég?
- Nem tudom – válaszolt Darren tanácstalanul. – Én tényleg azt hittem, hogy ez segíteni fog. Beszélj hozzá. Többet nem tehetünk. Sajnálom Nate. Mindent sajnálok. És most elviszem valahova a kurva testét – bökött Ariadne mozdulatlan testére, és elindult feléje. Majd durván felkapta, és teleportált.
Mikor Darren eltűnt, Nate megszólalt.
- Szeretlek, Arielle. Soha nem mondtam ezt neked, sok mindent tettem, amit nem kellett volna. Ostoba voltam. De kérlek… ne halj meg. Darren szerint még nem haltál meg. Azt kívánom, bárcsak igaza lenne. A karó néhány milliméterrel elhibázta a szívedet. Ha eltalált volna… akkor nem lenne kiút. Kérlek… kérlek…

A hangját egyre tisztábban hallottam, a testemen kezdtem érezni az érintéseit. Lágyan cirógatta az arcomat, a karomat, és védelmezve ölelt magához. Visszatért a fájdalom. A testem minden porcikája sajgott. Nem úgy, mint korábban, hiszen begyógyultak. De még egy darabig érezni fogom őket. És a fájdalom nélküli állapot után kissé kellemetlen volt.
Megrándultam.
- Arielle? – kérdezte Nate izgatottan. Megszorítottam a kezét, mintha kapaszkodnom kéne beléje, hogy kinyissam a szememet. Végül sikerült. A fényesség elvakított. Pislognom kellett néhányat, amíg nagyjából tisztán láttam. Nate ragyogó mosolyával találtam szemben magam. Próbáltam viszonozni, de csak egy erőtlen rándulásra tellett.
- Én… - nyöszörögtem rekedten. A hangom szörnyű volt. - …is… szeretlek – nyögtem ki sikeresen, aztán elájultam.

29. fejezet: Újraéledt szerető

2010-12-08T13:56:00.000+01:00

Hangok. Kiabálás. Zokogás. Ezek voltak az első dolgok, amiket érzékeltem. Aztán a fájdalom. Irtózatos fájdalom. Nem értettem. Ha meghaltam, akkor nem szabadna fájnia. De biztosan a pokolra kerültem. Csak így lehet. De igazán elmúlhatna. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint akinek az összes csontja eltörött volna és aztán rosszul forrt volna vissza. Emma zokogását még mindig hallottam. Hogyan lehet, hiszen meghaltam.
- Arielle – nyöszörögte halk hangon Emma. Nem hittem a fülemnek. Neki élnie kellett, de ha ő élt… akkor én is. Nem élhettem, én biztos halott voltam. Mégis fájt mindenem. Talán hallucinálok. Talán Emma nincs is itt. De hallucinálnak a halottak? És mintha Darren zihálását hallanám… Ez volt az a pillanat, amikor kinyitottam a szemem.

Azt hiszem, hogy a látványra nem voltam felkészülve. Mindent el tudtam volna képzelni, de azt, hogy Ariadnénak köszönhessem az életem, na azt nem. Pedig így volt. Legalábbis amennyire érzékelni tudtam a dolgokat. Darren és Ariadne egymással szemben álltak, támadásra készen. A hasonmásom arcán végtelen gúny és cseppnyi öröm tükröződött, Darren viszont döbbenten meredt az előtte álló nőre. A szemeiben gyűlölet lángolt fel, de az értetlenkedés lefagyasztotta.
- Ariadne – sziszegte Darren megtalálva a hangját. Úgy köpte a szavakat, akár egy mérges kígyó. Hát erre is képes a szerelem. Ádáz gyűlöletté fajult, hogy elpusztítson mindent, ami az útjába állt. Az álmom képei valóságosak voltak. De annyira kába voltam, hogy abban sem voltam biztos, hogy ezt nem álmodom-e. Emmára néztem. Patakzottak a könnyei, a teljes zavarodottság volt az arcán olvasható. Nem értett semmit. Hiszen kettő volt belőlem és mégsem.

- Rég láttalak, drága – szólalt meg Ariadne mézes-mázosan. Kísérteties volt. Még soha nem hallottam ilyen színben a hangomat. Hogy lehetett itt ez a nő, aki meghalt?
- Most látsz utoljára – dühöngött Darren. Az arcán nem a megvető utálat uralkodott, hanem a vad szenvedélyes gyűlölet. Még mindig szerette őt. Ennyi év után is. Kezdett egyre nagyobbat nőni a szememben. Természetesen nem bocsátottam meg és nem kezdtem el kedvelni, de el kellett ismernem, hogy voltak érzelmei. Most értettem meg igazán, hogy a szeretetnek nem lehet parancsolni. A szívedet nem hatják meg az észérvek, a csalódások, vagy a keserű emlékek.
- Ebben biztos vagyok – nevetett gúnyosan a hasonmásom. Az arcán tömény gonoszság és gyűlölet uralkodott. Nem vették észre, hogy magamhoz tértem, vagy talán nem is akarták. Nem tudhattam. Csak néma szemlélője voltam az eseményeknek. Nem vihettem ki észrevétlenül Emmát, teleportálni egy másik emberrel pedig nem volt erőm. Csak a türelem és a várakozás maradt. Meg kellett várjam a megfelelő alkalmat. És erőt gyűjtenem. Ostoba lennék, ha azt hinném: ennyivel megúsztam. A java még hátra volt. Legalábbis minden megérzésem ezt súgta.

- Mit szeretnél tőlem? – kérdezte Ariadne.
- Tőled? Semmit. Csak azt, hogy dögölj meg.
- Bosszú, édes bosszú?
- Bizony – felelte a férfi. Magabiztos volt, legalábbis kívülről. Veszedelmes és erős. Nem hinném, hogy túlélném, ha bárki is ilyen gyűlölettel nézne rám. Nem hinném, hogy lenne elég bátorságom. De a bizarr ősömet ez látszólag cseppet sem zavarta, inkább csak szórakoztatta.
- Hajrá – vonta meg a vállát nemtörődötten, a szája szegletében mosoly bujkált. Ujjaival a hajtincseit csavargatta, és nem érte váratlanul, amikor Darren a két erős markával csapott le a nyakára. Ariadne egyetlen laza mozdulattal taszította le magáról és repítette a levegőnek. A falnak csapódva zuhant a földre, de mielőtt elterült volna már fel is pattant. A levegő szinte szikrázott, feszültség itatta át minden darabját. De mielőtt Darren újra nekiment volna, a nő felemelte a kezét, megállásra késztetve. A mozdulatközben lágyan végigsimított a mellkasán, mire morogni kezdett. Úgy, mint egy bősz vadállat, mint egy kitörni készülő fenevad. Soha nem láttam még őt ennyire veszélyesnek, pedig én csak ezt az oldalát ismertem.

- Miért akarsz bántani? – kérdezte meg lágyan, aki nem ismerné, azt gondolná, hogy kedvesen. Persze, erről szó sem volt.
- Gyűlöllek.
- Kihasználtalak, és? – vonta meg a vállát, mintha ebben nem lenne semmi rossz. Fel sem fogta, hogy mit tett a múltban és mit tesz a jelenben. Ez a nő nem én voltam. Ennyire aljas még én sem lehettem.
- Én szerettelek – sziszegte Darren indulatosan.
- Ha ez vigasztal… amúgy sem szerethettél volna. Az érzéseimtől és a terveimtől függetlenül. A szerelmed irracionális és lehetetlen dolog volt. Én csak véget vetettem ennek.
- Miről beszélsz?

- Nos… mielőtt megöllek, talán elárulhatom a válaszokat. Mert ebből a házból csak én távozom élve, ebben biztosak lehettek – kacsintott rám. – Szóval… röviden és tömören: az anyám beleszeretett egy vámpírba. Megszökött vele, a felesége lett és teherbe esett tőle. A férfi eltűnt, és elterjesztette a halálhírét, hogy kimagyarázza magát az anyámnál. Az anyám abban a hitben halt meg, hogy az apám szerette őt, és ezért mások megölették. Belehalt a szülésbe és megszülettem én. Félvérként mindenkitől különböztem, de mikor tudomást szereztem a múltamról, kutatni kezdtem az apám után. Elcsábítottam különféle vámpírokat, akik segíthettek. Így jutottam el hozzád. Könnyű zsákmány voltál, azonnal a lábaim elé borultál. Nem is sejtetted, hogy ki vagyok. Steven Richo és Martha Morell törvénytelen eltitkolt lánya. - Darren és én lefagyva meredtünk rá. Nem hittem a fülemnek. Ez nem lehetett igaz. Nem. Rosszul hallottam. Darren hátrált néhány lépést és a fal tövébe roskadt. Fejét a kezébe temette, és kétségbeesetten túrt a hajába. Már nem volt veszedelmes, elveszett volt.
- Az apámat nem ölték meg, legalábbis nem akkor. Én öltem meg őt. De ahhoz, hogy ezt megtegyem erősebbé kellett válnom. Az egyetlen mód, erre az volt, hogy a testvérem változtasson át. Ettől válhattam csak elég erőssé ahhoz, amit tettem. Hidegvérrel gyilkoltam meg, de ha ez vigasztal nem volt könnyű ellenfél. De megérte az anyámért és miattam…
- De utolsó rohadt szajha – morogta Darren földöntúli hangon. Úgy pattant fel, mintha rugó lökte volna, és vicsorogva ugrott a nevető Ariadnénak. A harc hosszú percekig tartott. Emberi szemmel követhetetlen volt, én pedig nem figyeltem oda. Gyorsan Emmához kúsztam és eloldoztam a köteleit.

- Fuss – suttogtam halkan. Ijedten nézett rám. Annyira, hogy én is megijedtem. Féltem, hogy ezek az élmények örök kárt okoznak benne. Talán soha nem lesz már ugyanolyan. Csakis miattam.
- Nem hagylak itt – motyogta bátortalanul, de a következő pillanatban Darren a falhoz vágódott és eszméletlenül terült el a földön. Ariadne tekintete pedig rám szegeződött. Nem tudtam többé Emmával foglalkozni. Szinte ösztönösen álltam fel, védve egykori barátnőmet. Így kerültem szemtől szembe önmagammal. Kísérteties volt. Mintha tükörbe néznék.

- Nem mentek ti sehova, élve legalábbis nem. Ketten nem létezhetünk drága Arielle, nem jöttél még rá? Én meghaltam. És ha te életben maradsz, én halott maradok. Ha megöllek, az enyém lesz az életed.
- Miért hasonlítunk ennyire? – kérdeztem a szavába vágva. Nem érdekelt a mondandója, tisztában voltam vele, hogy mit akar velem. Láttam rajta, hogy gondolkozik rajta, hogy válaszoljon-e.
- Azt gondolom, tudod, hogy a vámpírok lelke a haláluk után újjáéled egy napon egy emberi testben. Nagyon ritka, hogy a reinkarnált test ismét vámpír legyen. Mikor vámpír lettem felkerestem egy idős asszonyt, aki azt állította, hogy jártas a mágia rejtelmeiben. Nem igazán hittem neki, de egy próbát megért. Az volt a kérésem, hogy a halálom után újjászülethessek. Ez persze ebben a formában lehetetlen. Mondott nekem egy jövendölést.
„Évszázadokkal később véredből születik egy leánygyermek, akinek életét a te gyilkosod vevé el, és akinek testében a lelked újjászületik. Saját tudata lesz, saját lénye, de ha sikerül őt az uralmad alá vonni, vagy elvenni az életét önön kezed által, akkor a földi porhüvelye a tiéd lesz…”
Miután elvégezte a rituálét, megöltem. Nem hittem neki. Hiszen mekkora esély lenne arra, hogy valamelyik női leszármazottamat Darren öli meg és véletlenül majd pont őbenne születik újjá a lelkem? Normális esetben a vámpírt nem befolyásolja az előző élete, de a mágiának hála a mi kapcsolatunk különleges lett. Képes voltam olyan érzelmeket kelteni benned, amiket valójában nem is éreztél. Akkor az erdőben megszálltalak téged és szinte rávetettem magam Nate-re. Tudtam, hogy ezért gyűlölni fog. Aztán haragot és fájdalmat keltettem benned. A dühödet felgerjesztettem. Csakhogy minél inkább gyűlöljön téged. Muszáj volt, hogy mindenkitől elszakítsalak. És hogy miért nézel ki úgy, mint én? Ennek is az asszony rituáléja az oka. A varázslat szeszélyes. Te illettél pontosan a képbe, és pont ezért olyannak születtél, akárcsak én.

- Külsőleg – ellenkeztem makacsul. Végre visszanyertem a hangomat, eddig nem tudtam megszólalni a döbbenettől.
- Hát igen. A lelkedet a szerelem meggyógyította, a gonoszság kiveszett belőled, hiába is próbáltam újraéleszteni. De nem lehet minden tökéletes. Ez az apró kis momentum nem gátolt meg a terveimben. A lelkem parazitaként tengődött fogolyként a testedben. Belőled szívtam energiát ahhoz, hogy most itt legyek. Ezért tudtál aludni. Pechemre álmaidban az életemet láttad. De szerencsére a fontosabb részeket sikerült elrejtenem.
- Még nem öltél meg, ne bízd el magad.
- Azt hiszed, hogy életben maradhatsz? És kinek élnél? A szeretett férfit elüldözted magad mellől, mert ostoba és vak voltál. De én elárulom neked, végső titokként: Nate szerelmes volt beléd, te ostoba.
Döbbenten meredtem rá, és rájöttem, hogy igaza van. Vak voltam. Mindvégig ott lebegett az igazság a szemem előtt, de én nem vettem észre. Hiszen voltak jelek. Olyan célzások, olyan pillanatok, amik egyértelműek voltak. Csak nem nekem. De már mindegy. Mindent tönkretettem.

Hirtelen támadt nekem, de először nem is ellenkeztem. Hiszen tényleg nem volt miért élnem. A depresszióm újult erővel rohamozott meg és halálosan meggyengített. Az életem volt a tét, és képtelen voltam küzdeni. Sorra kaptam az ütéseket, a csapásokat, a fal utolsó épen maradt oldalát is összetörtem a testemmel. Nem számított. A könnyek némán folytak végig az arcomon. Elbuktam. Emma sikolya térített csak magához. Hiszen ha meghalok, ő is meghal. Ez felébresztette a védekező ösztönöm és beszálltam a küzdelemben. Bár tudtam, hogy ez még csak az előjáték volt. Ha gyorsan akart volna megölni, már nem élnék. De megpróbáltam legyőzni őt. Teljesen mindegy, hogy hogyan halok meg. Harcolva vagy feladva. A vége ugyanaz. De legalább megpróbáltam.

Az idő eltűnt. Porrá hullott. Minden egy végtelen hosszú perccé olvadt. Nem számoltam, nem éreztem többé a külvilágot. Csak Ariadne létezett, és a túlélés. Le kellett győznöm, de erősebb volt nálam. Minden fájt, mindenem össze volt törve, és a végkimerülés szélén álltam. De Emmáért megérte harcolnom. A barátság egy olyan dolog, ami fontosabb minden másnál. A barát egy elfeledett testvér, akit a sors elfelejtett neked adni. Barát nélkül a Föld egy sötét sivár boldogtalan hely. A barát egy hatalmas fénylő csillag az életünkben, nem mindig látod, de tudod, hogy ott van neked. És szerettem őt. Az életéért megérte küzdeni.

- Arielle! Arielle! – kiáltotta egy döbbent, kétségbeesett, mégis oly vágyott hang. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, kihez tartozik. A vérző testem remegni kezdett, és újult erővel töltődött. Még utoljára ránéztem a csodaszép arcra, de csak egyetlen pillanatot engedhettem meg. Nate volt Emma egyetlen esélye.
- Vidd ki Emmát! – sikítottam. A hangom idegen volt, reszelős, hisztérikus. Talán csak még inkább ráijesztettem. De tudtam, hogy ez a helyes. Nem akartam igazán élni. Az élni akaró ösztönöm küzdött, de nem bántam volna a halált. A halál természetes dolog volt. Nem féltem tőle. Csak a pokoltól, attól nagyon.

Észre sem vettem, hogy mikor kaptam a kezembe egy ezüst karót. Azt se tudtam, hogy kettő van belőle. Egy ugyanis Ariadne kezében volt. Látta a tekintetemben, hogy mire készülök, és egyszerre vetődtünk egymás felé a kezünkben a karókkal. Az ezüst karót a szívébe mártottam, ugyanabban a pillanatban, amikor ő is célt ért. Borzalmas fájdalom lepte el a mellkasomat…

Az emberek általában csak akkor gondolkodnak a halálról, amikor sok fájdalom éri őket, vagy elveszítenek valakit. A halálom előtt soha nem gondolkodtam ezen, kivéve mikor a szüleimet tragikus baleset érte, ami talán nem is baleset volt. Aztán mikor meghaltam, a halál az életem részévé vált. Korábban nem akartam ezt, de aztán elfogadtam. Nem akartam újra meghalni, de amikor az előttem álló vámpír belém mártotta a kését, sok mindent éreztem. Soha még ilyen intenzív fájdalom nem tombolt a testemben, pedig már rengeteg életveszélyes kalandot hagytam a hátam mögött. Az agyam azonnal elködösödött, és már csak egy ordítást hallottam és egy puffanást. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy nem akarok még egyszer meghalni, de a sötétség egyre inkább maga alá temetett. A hullámok összecsaptak a fejem felett és én bódultan süllyedtem az éjsötét habokba…
Hát így hal meg egy vérszomjas szörnyeteg…

28. fejezet: Bosszú

2010-12-05T14:48:00.000+01:00

Vannak olyan pillanatok, amiket lehetetlen leírni, vagy egyáltalán megfogalmazni. Ha kimondjuk, vagy leírjuk elveszti a valódi jelentőségét. Nem mindent lehet szavakba önteni, valamit csak érezni lehet. Abban a pillanatban, amikor végig száguldottam az erdőn, s végig a városon, nem törődve semmivel… fogalmam sincs, hogy mit éreztem. A könnyek végig folytak az arcomon, bosszúszomj égett a szívemben, és valami megmagyarázhatatlan fájdalom tombolt bennem. Nem tudom biztosan. Semmit sem értettem. Nem tudtam, hogy miért cselekedtem úgy, ahogy… nem tudtam, hogy mihez kezdek ezután. De egy dologban biztos voltam. Soha többet nem akartam látni Nate arcát. A dühtől eltorzult vonásai annyira beleivódtak az emlékezetembe, hogy inkább forró tűzön égetném el magam, mint hogy újra lássam. Inkább kénsavat öntenék a fülembe, minthogy újra halljam azt a mondatot, ami végképp megsemmisített. Talán fizikai fájdalomra vágytam, hogy eltűnjenek lelkem kínjai. Talán megőrültem.
Eszeveszett tornádóként érkeztem meg arra a helyre, ahol meghaltam. Nem sok minden változott. Milyen buta is voltam akkor. Ha nem akartam volna meglátogatni Nate-et, akkor mindez nem történik meg. De most is magamtól jöttem. Másodszorra fogok belépni az oroszlán barlangjába, hogy aztán másodszor is megöljenek. Ezúttal végleg. Hallottam Emma szapora szívverését, hallottam Darren mély magabiztos nevetését, és semmi mást. Rick nem volt itt. Eggyel kevesebb. Talán megölhetem Darrent. Nem tudtam, hogy mennyi esélyem van erre. Talán semennyi. De mi a különbség aközött, hogy hagyom, hogy megöljön. minthogy megtámadom és úgy öl meg? Legalább méltósággal halok meg. Tudván, hogy mindent megpróbáltam. Abban is biztos voltam, hogy rajtam nevet. Hiszen már ő is megérzett.
Lassan lépkedni kezdtem a bejárat felé, és közben mélyeket lélegeztem. Megpróbáltam összeszedetten viselkedni, és higgadt maradni. Nem túl nagy sikerrel. A dühöt nagyon nehéz háttérbe szorítani, főleg ha éppen ölni és halni mész. Szinte lehetetlen. Megpróbáltam nem belegondolni, hogy hogyan nézhetek ki. Kócos aranyszőke hajam szénaboglyaként meredezhet az ég felé, szemeim bizonyára vörösen izzanak, szakadt ruháimban pedig nem lehetek túl bizalomgerjesztő. Reméltem, hogy Emma nem fog így látni, de ez persze elkerülhetetlen volt. Megmenthettem az életét, ha sikerrel járok, de a lelkét teljesen nem kímélhetem meg. Nem vagyok mindenható, csak egy egyszerű lány, egyszerű élettel és egyszerű képességgel átlagon felüli hibákkal. Ez az én életem.

Egyetlen laza mozdulattal betörtem az ajtót, nem foglalkoztam formai dolgokkal. Úgy viselkedtem talán, mint aki hősnek képzeli magát. Hiszen hogyan is lenne esélyem? Ma meghalok. És ha meghalok, Darren életben marad, és megöli Emmát. Rengeteg a veszteni valóm volt, és biztos voltam benne, hogy mindent el is vesztek. Nem voltam hős, nem voltam erős. Gyenge voltam.

- Drága Arielle, hát ezt a pillanatot is megéltem – jelent meg Darren, Emmát húzva maga után, aki kikerekedett szemekkel nézett rám. Az egész teste remegett a félelemtől, szemeiben könnyek csillogtak, de fizikailag még nem esett bántódása. Ez egy kicsit megnyugtatott. Nem volt minden veszve, még élt.
- Még mindig nem dögöltél meg? – sziszegtem, mire gúnyos nevetésbe kezdett, és maga elé rántotta a régi barátnőmet.
- Élek és virulok. De még egy szemtelen megjegyzés és a kicsi barátnőd bánja.
- Hagyd őt békén és mondd el, hogy mit akarsz tőlem – vágtam közbe határozottan. Bátornak tűntem, de közben rettenetesen féltem. Határozott voltam, de soha nem voltam még ennyire zavarodott, vagy ennyire bizonytalan.
- Azért változtattalak át, hogy megkapjam Ariadnét, de rájöttem, hogy ha végleg megöllek azzal jobban járok. Bosszú drágám.
- Mi bajod van Ariadnéval?
- Az a ribanc elcsábított, elérte, hogy átváltoztassam, aztán lelépett. Annyi mindent ígért nekem, amit nem tartott be, hogy ezt sajnos meg kell rajtad torolnom – vonta meg a vállát.
- Szegény összetört szívű kisfiú… mindjárt hullajtok egy könnycseppet – gúnyolódtam, direkt felingerelve őt. Az történt, amire számítottam. Elengedte Emmát, aki ijedten húzódott a sarokba. Most figyeltem, csak hogy kötelek kötik össze a bokáit. De nem volt sok időm figyelni őt, mert Darren dühösen figyelt engem. Szemei vörösen lángoltak, teste remegett, és tudtam, hogy itt a vég ideje. Ezek az utolsó pillanataim. Többet nem nevetek, többet nem sírok, többet nem leszek boldog, de többet nem is szenvedek. Tisztában voltam mindennel. Figyeltem, ahogy támadásra készül és nekiugrottam. Nem vártam meg őt. Megpróbáltam erősebb lenni nála, fájdalmat okozni neki. Minden erőmet beleadtam. Igazi harc volt. Ütöttem, ahogy csak tudtam. Ő pedig próbált minél több fájdalmat okozni. Nem volt esélyem ellene. Nagy ívben repültem hátrafelé, és a falnak csapódtam. A vakolat hullani kezdett, a fejemre törmelékek potyogtak és egy pillanatig megremegett a világ. Szédülni kezdtem. De nem engedhettem el magam. Nem adhattam könnyen az életem, anyu nem ezért szenvedett értem annyit. De mikor már többször csapott neki a falnak, és már tényleg nem volt erőm felállni és újra nekimenni, akkor már úgy éreztem, hogy mindegy. Mindenem fájt. A következő pillanatban beleöklözött a bordáimba, és sikoltva hallottam a reccsenéseket, ahogyan a csontjaim darabokra törtek. Sikoltozni kezdtem. Hallottam, hogy Emma is kiabál. De nem hallottam a hangját. A világom körül sötét pöttyök lebegtek, kába lettem mindenre. Nem számított már semmi sem. Láttam a szemem sarkából, ahogyan Darren fölém hajol egy ezüst karóval a kezében.
- És most van vége drágám. Megöllek. Minden fájdalomért, amit nekem okoztál, Ariadne. Minden kínért, amit miattad éltem át. De most vége – mondta nekem, és közben eszeveszett fény csillogott a szemeiben. Ijesztő volt és őrült. De már nem volt erőm tiltakozni, akkor sem, amikor a magasba emelte a karós kezét, és lecsapni készült a szívem helyére. A világ elsötétült körülöttem.

***

Darren és én hónapok óta együtt voltunk. Egyetlen perccel sem bírtam tovább. Meg akartam végre kapni azt, amit akartam. Vámpír akartam lenni. Csak így volt esélyem megtalálni az apámat. És csak tőle tudhattam meg, hogy hol van. De feltételhez szabta a kérésemet. Legyek a felesége. Fogalmam sem volt, hogy hogyan gondolhatja ezt az őrült képtelenséget. Én nem szerettem őt, én nem lehettem a felesége. Undorodtam tőle. Annyira csöpögött néha, annyira kedves volt. Számomra mindig is gyanús volt az, aki túl kedves és segítőkész. Az egész világát ajánlotta nekem, de meg voltak a feltételei. Egy kicsit megijesztett a mániákus ragaszkodása, az őrült szerelme. Mert mi van ha soha nem enged el? Idősebb, mint én. Soha nem lehetek teljesen erősebb nála. De az igazságot sem mondhattam még el neki. Addig nem, amíg nem tudok meg mindent az apámról. És arról, hogy hol van. Mert biztos voltam benne, hogy él. Vagy legalábbis létezik. Nem játszhattam ki a kártyáimat. Mindennek úgy kell történnie, ahogy én akarom. És sehogy máshogy.
- Kicsim, minden rendben? – mosolygott rám. A karjai a testemet ölelték, de mi mást várhatnék egy kiadós szeretkezés után. Nem volt rajtunk ruha. Azért el kellett ismerni, hogy a teste az mindent vitt. Kidolgozott tökéletesen izmos teste még engem is lenyűgözött. Az egyik legszexisebb szeretőm volt. A vére is ízlett. Ihattam belőle én is, ahogy ő belőlem, de csak ha szeretkeztem vele. A vérért megérte. De igazából tudtam, hogy miért nem változtat át. Féltett. Félt, hogy valami rosszul sül el és örökre elveszít. Azt persze nem tudhatta, hogy nincs olyan lehetőség, nincs olyan jövő, hogy mi ketten együtt.
- Persze édes – suttogtam és egy lágy csókot leheltem az ajkaira. Észre sem vette, hogy nem szeretem. Olyan vak volt, olyan naiv. Szánalomra méltó. Mindent megtehettem vele, amit csak akartam. Tudtam, hogy a szerelem butít, de soha nem hittem volna ennyire. Ráadásul még soha nem ivott senkiből szeretkezés közben, ezzel teljesen levettem a lábáról. A tenyeremből evett.
- Soha nem akarlak elveszíteni – suttogta mosolyogva. Legszívesebben hánytam volna. Hol van a tartásod, hol van a méltóságod, te szerencsétlen?! De feléje csak mosolyogtam. Hasonlóan nyálas hangon válaszoltam.
- Mindig veled leszek, örökké. – Undorító volt. Érzelmes. Romantikus. Hihetetlenül béna. – Csak kérlek, változtass át.
- Előbb légy a feleségem, légy az enyém. Látni akarlak emberként hófehér ruhában, hiszen annyira gyönyörű vagy. Hallani akarom, ahogy a szíved dobog. Ne fossz meg ettől. Ígérem, te leszel a legboldogabb. Átváltoztatlak, amint kimondod az igent.
- A feleséged leszek, Darren. Vámpírként. Kérlek. Soha semmit nem kértem tőled. Hát nem érek neked annyit, hogy ezt megtedd értem? – próbáltam befolyásolni. Gyenge volt. Legyőztem. Láttam, ahogyan megadja magát. Behódolt nekem. Újra és újra.
- Rendben, megteszem. De meg kell ígérned, hogy köztünk nem változik meg semmi – nézett rám kétségbeesetten. Talán attól fél, hogy elhagyom. Mégsem volt annyira ostoba. De a szerencsétlen megbízott bennem. Mindig azt mondta, hogy soha nem szabad bízni a nőkben, engem mégis vakon követett. Nem értettem a logikát, de kihasználtam. A naivsága az én győzelmemet segítette.
- Megígérem, hogy az érzelmeim nem változnak meg – mondtam, és magamban nevettem. Nem hazudtam neki. Ugyanúgy fogok undorodni tőle vámpírként is. De úgy tűnik ő ettől megnyugodott. Ostoba. De ő kellett nekem. Ő általa akarok vámpír lenni, ő adhatja nekem a legnagyobb hatalmat.
Sóhajtott. Nem akarta megtenni. De nem tudott nekem nemet mondani. Nyerésre álltam. Közel a cél.
- Készen állsz? – nézett rám. Kék szemeiben szerelem, és egy kis félelem ült. Habozás nélkül bólintottam.
- Szeretlek, Ariadne – suttogta szerelmesen, majd a nyakamba harapott és szívni kezdte a véremet. A testem elernyedt és lecsapott rám a régóta várt sötétség. Végre.

Következő fejezet:
Több mint 10 vélemény: kedd dec 07.
10 vélemény: szerda dec 8.
9 vélemény: csütörtök dec 9.
8 vélemény: péntek dec 10.
5 vélemény: szombat dec 11.
5 vélemény alatt: vasárnap dec 12.

Előre is köszönöm! :) <3

27. fejezet: Vérvörös homokóra

2010-12-03T15:29:00.000+01:00

Az, hogy faképnél hagyott egyet jelentett a számomra, hogy neki ez a csók semmit sem ért, vagyis éppen annyit, amennyit én. Nem mentem utána, nem kértem számon tőle semmit. Megértettem. Másik nőt szeretett. Meg volt nekem is az esély, de nem éltem vele. Reggelig csillapítottam a szomjamat és megnyugodtam. Pihentem egy kicsit. Tudom, hogy nem normális egy vámpírnak, hogy fáradt legyen, én mégis az voltam. Talán aludtam is egy-két órát. De amikor reggel felkelt a nap, útnak indultam. Még egy utolsó dolgot meg kellett tennem. Meg kellett néznem a bátyámat, hogy jól van-e. Csak messziről láthattam, de nekem az is több volt a semminél. Korán akartam menni, hogy még ne legyenek sokan az utcákon. A kabátom csuklyáját mélyen a fejembe húztam, hogy ne láthassák se a hajamat se az arcomat. Senki nem figyelt fel rám, láthatatlanul sétálgattam az ismerős utcákon. Egészen addig, amíg a házunk elé nem értem. Nick kocsija a ház előtt parkolt, tehát itthon volt. Nem voltam tisztában a napokkal, nem foglalkoztam naptárral, fogalmam sem volt, hogy hétvége van-e vagy sem. Én csak néhány napja foglalkoztam az idő gyors múlásával.
Körülnéztem, hogy nem-e lát-e valaki, aztán ellenőriztem, hogy hol tartózkodik és mit csinál. Az emeleti szobájában feküdt még az ágyban és újságot olvasott. Tehát a földszintre nyugodtan bejuthattam. Magam elé képzeltem a barátságos nappali képét, és amikor kinyitottam a szemem azonnal ott találtam magam. Könnyes szemmel néztem körbe, nem sok minden változott. Viszont borzalmas rendetlenség uralkodott mindenütt. A hűtőből romlott szag szállt felém, a tányérok, poharak szanaszét hevertek. Tipikus férfilakás példáján, nagyon meglátszott, hogy nincs nő a háznál. A szüleink képei még mindig a falon voltak, és én szomorúan néztem fel rájuk. Békésen, kedvesen mosolyogtak, egymást boldogan átkarolva. Biztos voltam benne, hogy halál ide vagy oda, soha nem látom őket. Soha többet.
Egyszer csak magamat pillantottam meg egy fából faragott kisebb méretű képkeretben. A képen tízéves lehettem, és a bátyám hátulról karolta át a derekamat. Nevettünk. Boldogok voltunk. Emlékszem előtte a kertben kergetőztünk, ő üldözött én pedig visongva menekültem előle. Az arcom kipirult, aranyszőke hajam összekócolódott, kék szemeim vidáman csillogtak. Egy boldog Arielle-t láttam, és egy boldog Nick-et. Egy teljesen más világ volt. Egy teljesen más élet.

Csengettek. Meglepetten húzódtam le a kanapé mögé, ugyanis Nick léptei visszhangoztak, mert lesietett a lépcsőn ajtót nyitni. Jól nézett ki. Már nem látszottak rajta a gyengeség és a kórház jelei.
Legnagyobb meglepetésemre Emma állt az ajtóban, méghozzá kissé nyugtalan lelkiállapotban. Megijedtem. Mi történhetett? Hiszen Darren egy hetet ígért, ami még nem telt le. Nem bánthatta. Tulajdonképpen semmilyen külsérelmi nyomot nem láttam rajta.
- Emma! – kiáltotta Nick meglepetten. Istenem, de rég hallottam a hangját. Egy kicsit megváltozott, bár lehet csak az én fülem lett élesebb. Kellemes megnyugtató hangja volt.
- Szia, Nick. Ne haragudj, hogy zavarlak… - köszönt zavartan. Egyik lábáról a másikra toporgott, idegességében az ajkait harapdálta. Bizonyára kellemetlen lehet neki az én bátyámmal, az én házamban. Hiszen barátnők voltunk, és ő most gyűlölt.
- Gyere beljebb. Minden rendben? Zaklatottnak tűnsz. Mi járatban? – kérdezte kíváncsian és mintha aggodalom árnyékolta volna az arcát. Meg kellett állapítanom, hogy a bátyám jóképű volt, előre irigylem azt a lányt, akivel majd boldog lesz. Ennél a pontnál igyekeztem Evelyn képét kiverni a fejemből.
- Én csak… nem bírok valamit magamban tartani. Tudom, hogy őrültnek fogsz hinni. Vagy talán dühösen kidobsz majd innen és nem hiszel nekem… de… muszáj neked elmondanom – hadarta gyorsan, én pedig megdermedtem. Már tudtam, hogy mi következik, de nem hittem a fülemnek. Most jöttem csak rá, hogy mekkora ostobaság volt megkeresni Emmát. Őrült, kétségbeesett lépés.
- Nyugi, türelmes és megértő ember vagyok. Hallgatlak – mondta Nick mosolyogva. Nem is gondolta volna, hogy mi következik. Biztos voltam benne, hogy akkor nem lenne ennyire nyugodt.
- Én… szóval… találkoztam Arielle-lel – nyögte ki Emma azt, amitől a legjobban féltem. Jól láttam Nick arcát. A mosoly szépen lassan lefagyott az arcáról, a bőre hófehérre sápadt, a szemei értetlenséget, hitetlenkedést tükröztek. Nem hitt Emmának, de a lehetőség… megdöbbentette.
- Hogy mi? – nyögte ki.
- Tudom, hogy őrültségnek hangzik, én magam sem hittem el. A házunk előtt várt rám, amikor elindultam az ajtó felé, hallottam a hangját, hogy a nevemen szólít. Azt hittem, hogy képzelődöm. Aztán valaki hirtelen befogta a számat, és bementünk a házba. Ő volt az Nick, de megváltozott.
- Folytasd.
- Nem sok mindent mondott. Én alig hittem a szememnek, próbáltam feldolgozni, hogy él. De nem válaszolt a kérdéseimre, csak arra kért, hogy vigyázzak magamra. Hogy a balesetem nem volt véletlen, és vigyázzak Darrennel. És hogy sajnálja. Hogy sajnál mindent.
- Nézd Emma… - szólalt meg szomorúan. Az arcán bánat uralkodott, utoljára a szüleink halála után láttam ilyennek. Megdöbbentett. – Arielle meghalt. Bárcsak élne, el sem hiszed, hogy mennyire szeretném… de ez van. Tudom, hogy jóban voltatok, és hogy mostanában sok minden történt veled, de ezen… nem tudunk változtatni.
- Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem, talán tényleg megőrültem. De nem hinném, hogy odatudnám képzelni. Máshogy nézett ki, sokkal szebben, de mégis… olyan nem is tudom... Az arcán nem volt ott az a gúny, az a rosszindulat, ami az utóbbi években. Olyan volt, mint a régi Arielle, aki a barátnőm volt.
- Ne haragudj, Emma, de ez lehetetlen. Szeretnék hinni neked, de nem megy. És ha Arielle élne… nem tenné meg ezt velem. Nem tenné meg, hogy abban a hitben hagyjon, hogy halott. Borzalmas bátyja voltam és ő is borzalmas húgom volt, de szerettük egymást, Emma. Ebben egészen biztos vagyok.
Sírva hallgattam. Meghatottak a szavai, de nem akartam többet hallani. Nem sok hiányzott hozzá, hogy kiugorjak a kanapé mögül és megöleljem. Inkább magam elé képzeltem egy szép tengerpartot, és teleportáltam. Nem akartam többet hallani. Szeretett engem. Nick szeretett. És én ezt is elrontottam. Sőt… Emma is szeretett. A régi énemet még most is szeretné. Ha Rick nem erőszakolt volna meg, ha Darren nem ölt volna meg és nem követte volna Rick példáját… egész normális életem lenne.

Este úgy döntöttem, hogy még ma elmegyek Darrenhez. Nincs értelme, hogy tovább halasszam. Meg kellett tennem ezt a lépést. Meg kellett halnom. Nincs visszaút. Emma életét csak így menthetem meg, és amúgy sincs értelme a létemnek. Amikor öngyilkos lettem, elbuktam, most majd elvégzik helyettem a piszkos munkát. Talán nem lesz olyan rossz. Egyszer már meghaltam, a második biztosan kellemesebb. Rosszabb csak nem lehet. És az, hogy többé nem érzek semmit, az túlságosan kecsegtető volt. Tehát döntöttem. Úgysem tehettem ellene, a tétlenség pedig bosszantó tud lenni. Soha sem voltam túl türelmes típus. És az, hogy teljesen mindegy, hogy mit kezdek magammal már úgyis a fejem felett lebeg a halál, nem bírtam tovább várni. De először haza kellett mennem, és úgy tennem, mintha tényleg elköltöznék. Ennyivel tartoztam Nate-nek, amiért megmentette az életemet. Vagy legalábbis igyekezett megmenteni. Szándék a lényeg. Biztos voltam benne, hogy van olyan hősi lelkű, hogy most is meg akarna menteni. Mert ő ilyen. Ő jó. Még ha nem is kedvel. Nála ez nem számít.

A ház elé érkezve a postaláda felé indultam legelőször. Már messziről éreztem Sarah édeskés illatát, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Visszafogtam magam és igyekeztem nem gondolni rá. Hiszen boldoggá teszi Őt, és csak ez számít. Nem szabad megfojtanom, nem szabad a földhöz vágnom… semmi egyebet nem szabad csinálnom vele. Ezt ismételgettem magamban, amikor kinyitottam a postaládát. Egyetlen hófehér boríték volt benne, amit remegő kézzel nyitottam ki. Majdnem felsikoltottam, amikor megpillantottam Darren durva betűit.

„Drága Arielle!
Látom, nem sieted el. Nálam van a barátnőd, meggondoltam magam. Mielőbb várlak… nem ajánlom, hogy habozz. Emma bánná meg.
Csók:
Darren”

Lassan folytak végig a könnyek az arcomon, és nagyon dühös lettem. Ezúttal az indulattól remegtem, a dühtől, a méregtől. Nem tartotta be a szavát, még az egy hetet sem várta meg. Nem számított a döntésem, mindenképpen bántani akarta Emmát. Mert egy szörnyeteg volt. Mielőbb cselekednem kellett. De már nem csak meghalni akartam, hanem magammal akartam őt is vinni. Nem tudom hová, de el erről a világról. Hogy ne bánthassa többet azokat, akiket szeretek. Azonnal indulnom kell. Nem foglalkoztam többé formaságokkal. Mit számít, hogy eljátszom-e Nate-nek a költözésemet, csak a percek számítanak. Mert sebesen forog a homokóra, minden egyes homokszem egy másodperc. Nekem már nem sok maradt.

Arra, ami a nappaliban fogadott, arra nem számítottam. Letaglózva meredtem az előttem lévő jelenetre, és éreztem, ahogy a sós könnyek lassan utat törnek az arcomon, szépen lassan végigfolyva hófehér bőrömön. Nem vettek észre. Nem hallottak meg. Túlságosan belefeledkeztek egymásba, csókjaik egyre szenvedélyesebbek, egyre vadabbak, egyre szerelmesebbek lettek. A szívem egyetlen egy vad robbanással tört szilánkosra, pont abban a pillanatban, amikor Nate férfiassága Sarah törékeny emberi testébe hatolt, és vad állatias vámpír énem teljesen elvesztette az irányítást. Az indulat úgy lepett el, mint ahogy a szökőár teríti be a tájat, mint ahogy a vulkán kitör a föld mélyéről. Pontosan ugyanígy éreztem magam. Nem tudtam, hogy hol kezdődik a tudatom, és hol kezdődnek az ösztöneim. Szinte nem is láttam. Az arcomat könnyek borították, az elmémben vörös gyilkos köd uralkodott, csak a saját morgásomat hallottam. Már biztosan észrevettek, de mire Nate bármit is tehetett volna én már mozgásba lendültem. Nem voltam tudatában annak, hogy mit teszek. Megragadtam Sarah haját és szinte letéptem Nate-ről. Hallottam a sikoltását, láttam távolról, hogy Nate iszonyodva néz rám, de a döbbenet lebénítja. De már késő volt. Túl késő. Ádáz kifejezéssel, vicsorogva ragadtam meg a bájos kis nyakát, amit nemrég az Ő csókjai borítottak, és egy erőteljes csavarral megrántottam. A szívdobogás elhalt, a test a kezemből a földre hanyatlott… hallottam, ahogy nagyot puffan a padlón, és Nate ordítva kiáltja a nevét. De nem tehetett semmit ellenem. Zihálva meredtem a testre, vadul vicsorogva figyeltem, ahogy letérdel mellé, és megpróbálja megmenteni… De már késő… túl késő…
- Sarah… Sarah… ne… kérlek… - suttogta, a hangja fájdalmat okozott. Megtört volt. De nem tudtam megállítani magam. Nem tudtam parancsolni, minden önkontroll, amit eddig felépítettem, elveszett. Szinte rávetettem magam Nate-re, és együtt zuhantunk a földre. Őt nem bántottam. Őt soha nem bántanám. Csak érezni akartam. Vágytam rá. Akartam őt. Reagálni sem volt ideje olyan gyorsan csókoltam meg. Benne volt minden vágy, minden szenvedély, minden elfojtott érzés, amit valaha éreztem. Benne volt minden düh, benne volt minden könny, amit ő okozott. Benne volt minden szerelem, ami a szívemet uralta.

A kellemes mámor csak egy pillanatig tartott, egészen míg a falnak nem csapódtam. Dühösen meredt rám, én pedig hitetlenkedve néztem vissza. Bántott engem. Nekem támadt. Sarah mellé állt! Újra vicsorogni kezdtem. Őrülten, dühösen. Már a szerelmem sem állított meg, vissza akartam adni a fájdalmat. Őrjöngve vetettem rá magam, és ütni kezdtem, ott ahol érem. Bántani akartam. Fájdalmat okozni neki. De most, hogy magához tért, esélyem sem volt. Könnyen a földhöz vágott, néhány bordám hatalmas reccsenéssel adta meg magát, de egyetlen pillanat alatt össze is forrtak. Csak a fájdalom maradt. Soha nem láttam még ilyen dühösnek. Szinte köpte felém a szavakat.
- Takarodj innen… most! Menj a pokolba! – üvöltötte egyenesen a képembe. A szavai kijózanítottak. A köd elszállt. Zihálva igyekeztem megnyugodni, de végül szánalmasan sírni kezdtem. Már a büszkeségem maradéka is elveszett. Minden elveszett. Ő pedig elengedett, és várakozva nézett rám. Várta, hogy eltűnjek. Várta, hogy menjek… a pokolba. Ha egy másodperccel is tovább maradtam volna, talán ő maga ölt volna meg.
- Már indulok is – suttogtam és futni kezdtem. Nem foglalkoztam falakkal vagy bármi mással csak rohantam, kidöntve a falat, kidöntve a fákat. Csak rohantam előre… a pokolba.

Következő fejezet:
Több mint 10 vélemény: vasárnap dec 5.
10 vélemény: hétfő dec 6.
9 vélemény: szerda dec 8.
8 vélemény: péntek dec 10.
5 vélemény: szombat dec 11.
5 vélemény alatt: vasárnap dec 12.

Előre is köszönöm! :) <3

26. fejezet: Hullócsillag

2010-11-28T09:55:00.000+01:00

Három nap telt el azóta, hogy meglátogattam Emmát. Rengeteget gondolkoztam az életemen. Ha ez lehetséges egyre komolyabb és komorabb lettem. Most már láttam a hibákat, láttam mindazt, amit eddig sosem. Főként azon járt az eszem, hogy vajon mi vár rám az igazi halál után. Annyi elméletet hallottam annyi ember szájából, de sohasem hittem egyikben sem.
Mennyország, s pokol? De hiszen annyi ember halt már meg a Föld létezése óta, ők mind elférnek azon a helyen? Egyáltalán hol dől el, hogy ki hova kerül? Hol válik el a jó és a rossz? Minden emberben van egy kis jó, talán bennem is. Valahol mélyen. És minden emberben van egy kis rossz is. Hogyan válik kétfelé a kettő? Bár rám bizonyára a pokol vár, hiszen gyilkos voltam. Emberek vére száradt az ajkaimon, emberek lehelték felém az utolsó lélegzetüket. Nincs helyem a Mennyben, ha létezik egyáltalán. Csak a pokol marad. Bár talán egyik sem létezik. Őszintén remélem. A szüleim a Mennyben lennének, és nem szeretném ha látnák, hogy mivé lettem. Talán anyu azt a percet is bánná, hogy világra hozott. Nem értem meg annyi fájdalmat, amivel a szülés jár.
Ahogy a fűben fekve néztem a csillagokat, minden megváltozott. Hirtelen megkörnyékezett a pánik. Már csak pár napom maradt hátra és én csak fekszem mozdulatlanul, nem csinálok semmit sem. Annyi mindent szerettem volna csinálni az életem során, és az álmaim közül egyet sem váltottam valóra. Szerettem volna karriert, talán egy kis apró hírnevet, egy szerető családot, egy szerető férjet, egy kényelmes és boldog életet. Biztos vagyok benne, hogyha néhány éve megkérdezték volna tőlem, hogy mit csinálnék az utolsó napjaimban, akkor azt feleltem volna: „Azzal az emberrel lennék, akit szeretek.”

És csak feküdtem tovább, néztem a csillagokat, és hagytam, hogy a férfi, akit szerettem gyűlöljön, megvessen és egy másik nőt szeressen. Hagytam, hogy minden tönkremenjen. Milyen régen is volt, amikor megismertem. Hónapokkal ezelőtt, a távoli ősszel. Most pedig január van, mégis egy egész örökkévalóság. Annyi minden történt velem azóta, hogy az hihetetlen. Először csak egy szexi idegen volt, aki kellett nekem. Istenem, mennyire más voltam! Hihetetlen, hogy mennyire megváltoztam. De nem bánom, mert akkor sem voltam boldogabb. Akkor se volt senkim igazán, csak néhány ember a felszínen, de senki sem lakott a szívemhez közel. Egy más világ volt.

Olyan szépek a csillagok, olyan távoliak és megnyugtatóak. Mindig ott vannak, néhány apró kis fénysugárként a sötétségben. Akárcsak azok az emberek, akiket szeretünk. Egy apró kis csillag a szívemben minden személy, aki valaha is átölelt, aki valaha is rám mosolygott, aki valaha is szeretett. Messze voltak és mégis oly közel. Nem mindig láttam őket, de ott voltak. Nem mindig becsültem őket, de nem hagytak el. Csak amikor már muszáj volt. Minden csillag leszáll egyszer… minden fény kihuny egy napon…

- Arielle? Mit csinálsz itt? – hallottam meg egy ismerős hangot, és óriásit dobbant a szívem. Hirtelen termett itt, esélyem se volt, hogy felkészülhessek. Pedig gondosan ügyeltem minden apró kis zajra. Senki nem volt több kilométeres körzetben. Csak Ő. És ahogy felnéztem, találkozott a tekintetünk. Ezúttal nem tetettem magam. Szomorú voltam, és nem lepleztem. Talán ezért volt ilyen zavart tekintete, talán azért nem taposott még a lelkembe. Csak állt és nézett rám, azokkal a hatalmas kék szemeivel és kereste a szavakat. Olyan jól nézett ki. Fehér ing volt rajta és sötétkék farmer, tökéletes összhatást biztosítva. Az arcán lévő bizonytalanság nagyon aranyos volt. Hirtelen már nem éreztem értelmét, hogy haragudjak rá. Hiszen még három napom volt, és elmegyek. Nem fogom megvárni a hetedik napot. Ahhoz túlságosan féltem Darrentől.
- Nézem a csillagokat… és te? – válaszoltam végül csendesen. Nem volt sem harag a hangomban, sem közöny. Békés voltam. Hihetetlenül. Magamra sem ismertem rá. Talán a halál közelsége hat rám így. Nem tudom. Csak azt tudtam, hogy Nate is meg volt lepve. És ami azt illeti… ő is jóval barátságosabb volt.
- Csak egy kis magányra vágytam – felelte. Na tessék. Óvatos célzás, hogy elmehetnék innen. Ennyit a barátságos hangulatról.
- Elmenjek? – kérdeztem és elhúztam a számat. Nem akartam zavarni, hiszen nem láttam értelmét. Már nem. Nem válaszolt. Felálltam és már rohanni kezdtem volna valahova máshova, amikor megfogta a karomat.
- Várj. Nem mondtam, hogy menj el. Te voltál itt előbb. És… végülis nem halok bele ha te is itt vagy.
- Nagylelkű vagy – gúnyolódtam. De nem volt él a hangomban, nem volt harag. Nem volt semmi sem. Halál nyugodt voltam. Mennyire ironikus. Hmm… halál.
- Nem akartam bunkó lenne.
- Nem gáz, előfordul – vontam meg a vállam. Én már csak tudtam. Én se mindig szándékosan voltam egy tapló ribanc.
- Mégis hová mész?
- Hogy érted? Innen? Gondolom haza… - értetlenkedtem.
- Nem így értettem. Pár napja azt mondtad, hogy elmész innen. Végleg. Hova mész? – kérdezte. Meglepetten néztem rá. Barátságos volt.
- Messze… ne aggódj, nem akarlak zavarni többet.
- Nem küldtelek el – vágott közbe hirtelen. Nem értettem őt. Nem értettem, hogy mit akar. Tudomást sem vett rólam. Csak kényelmetlenné tettem a randijait, csak zavartam őt. Én voltam a felesleges plusz egy fő. Miért mondja most mégis ezt?
- Az nem számít. Máshol van rám szükség – húztam el a számat. Hirtelen aggodalom villant át az arcán.
- Baj van?
- Nem, nincs – hazudtam könnyedén. – Csak úgy döntöttem, hogy így lesz a legjobb. Ne aggódj továbbra sem ölök embereket.
- Tudom… és nézd… nem akarom, hogy haragban váljunk el. Mindenképp elmész? – kérdezte aranyosan. Majdnem elárultam neki mindent. De az Emma életébe kerülne. Talán inkább hagyok hátra neki valami üzenetet, hogy bocsánatot kérjek mindenért. De az igazságot nem mondhatom el. Vannak olyan titkok, amiket nem mondhatunk el senkinek. Ez is olyan volt.
- Igen, már eldöntöttem. Tudod, hogy makacs vagyok. De te… miért vagy velem megint kedves?
- Talán bal lábbal keltem ma fel, nem tudom. Mégis csak elmész, legalább ne ellenségekként váljunk el.
- Hát?
- Mint két ismerős? – kérdezte. Talán ez jobban fájt, mintha rosszban lettünk volna még mindig. Mert már annyit sem értem neki, hogy haragot érezzen. Csak egy ismerős. Semmi több.
- Mint két ismerős – bólintottam rá, ő pedig csendesen leült mellém. Tudtam, hogy meg kell őriznem minden pillanatot az emlékezetemben, hogy majd amikor lepereg előttem az életem, legyen olyan, ami megmelengette a lelkemet. Úgy átöleltem volna. És még az sem lett volna elég. Számomra nem. Csókolni is szerettem volna az ajkait, a nyaka vonalát, a mellkasát, az egész testét. Emlékezni akartam arra, ami az erdőben történt. De hiába erőltettem meg magam. Csak azt láttam magam előtt, amire vágytam, és ez nem az emlékeim kivetülése volt. Csak egy elérhetetlen ábrándkép.

Megpróbáltam nem foglalkozni vele, de túl közel feküdt hozzám. Folyton azt éreztem, hogy meg kéne érintenem, de nem tehettem. Van egy mondás, hogy akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, amikor melletted van, de sohasem lehet a tiéd. Pontosan ezt éreztem. Ketté szakadtam. Égetett a hiány, perzselt a vágy. De csak feküdtem mozdulatlanul, elérhetetlen ábrándképeket üldöztem, és mereven néztem az eget.
- Érezted már úgy, hogy van valami, amit meg kell tenned, de végül nem tetted meg? – kérdezte halkan. Ahogy összetalálkozott a tekintetünk, elvesztem. Minden eltűnt, a világ megszűnt létezni. Nem éreztem többé a torkomban lévő elpusztíthatatlan vérszomjat, nem éreztem a perzselő gyászt, nem féltem többé a haláltól. Csak néztem őt, csak néztem. Annyi mindent kellett volna mondanom, annyi mindent kellett volna megtennem. De képtelen voltam rá. Egyszerűen képtelen. Talán ha elmondtam volna mindent őszintén, akkor segített volna rajtam. De tudtam, hogy nem szabad. Emma élete a tét, nem játszhatok vele. Nem tehetem.

De abban a pillanatban el voltam varázsolva, a kék szemek rabja lettem, és észre se vettem, hogy az ajkamat egyre inkább az övéihez közelítem. Úgy tűnt, hogy ő is ugyanúgy érez, mert nem húzódott el. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Tudtam, hogy nem szabad, de nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. Kiestem a kontroll alól. Csak Ő létezett, és elfelejtettem minden okot, amiért nem lehetnék vele. Lágyan kóstolgattam az ajkait, majd éreztem, hogy visszacsókol és lecsapott rám. A nyelveink megállíthatatlanul ostromolták egymást. Szinte fájt, ahogy birtokba vette az ajkaimat, olyan durva vággyal, hogy majdnem felkiáltottam. De pont annyira kellemes volt, mint amilyen vad volt. A köd ellepte az agyamat, többé nem tudtam gondolkodni. Csak Őt akartam, minél jobban, minél tovább, minél inkább. Egyre erősebben szorítottam magamhoz és összerándultam a gyönyörtől, amikor simogatni kezdett. Aztán egyszer csak elhúzódott, a varázs elszállt, de nem akartam elengedni. Még többet akartam. Szeretni akartam őt. Csókolni tovább. Olyan boldogságot adni, amilyet még soha senki. Az életemet, a halálomat adtam volna még egy másodpercért, de ő határozottan tolt el magától. Majd megőrültem a hiányától, nem akartam abbahagyni.
- Sajnálom. Nem tehetem – suttogta. Meg akartam szólalni, el akartam mondani mindent, ami a szívemet nyomja. El akartam mondani: szeretem! Úgy szeretem, mint még soha senkit. Úgy szeretem, hogy érte bármire képes lennénk. Úgy szeretem, ahogy soha senki más. Úgy szeretem, hogy azt el sem tudom mondani. Nem tudom, hogy miért érzek így. Nem sok időt töltöttünk úgy együtt, hogy megszeressem. De szerettem. Szerelmes voltam. De a szavai a torkomra forrasztották a szavakat.
- Nézd! Egy hullócsillag! – mutatott az égre hirtelen, én pedig felkaptam a fejemet és arra néztem, amerre mutatott. Egy csodaszép hullócsillag szelte át az eget, de mire Nate-re mosolyogtam volna, ő eltűnt. Könnyes szemmel néztem rá a szépséges csillagra, és kívántam. Őt kívántam.

10 vélemény esetén a folytatás kedden vagy szerdán, 9 vélemény csütörtök, 8 vélemény péntek... de legkésőbb jövő vasárnap mindenképpen :)

25. fejezet: Elutasítás

2010-11-21T09:02:00.000+01:00

Másnap reggelig semmit sem csináltam, csak a naplómat írogattam. Mindenképpen be szerettem volna fejezni, és végül reggel hétre sikerrel jártam. Nate a konyhában volt, talán olyan éjfél óta. Tudtam, hogy beszélnem kell vele minél előbb. De féltem attól a perctől. Mindent elrontottam vele kapcsolatban, és haragudott rám. De végülis teljesen mindegy volt, hogy mikor küld el melegebb éghajlatra. Jobb ha minél előbb, akkor több ideje van a megbékélésre. Nem akartam haragban lenni vele a halálom előtt. Mindenképpen úgy akartam, hogy úgy gondoljon majd rám, mint egy átlagos ismerősre, és ne úgy, mint egy utolsó vérszajhára. Már biztosan tudtam, hogy Darren tévedett. Nem hasonlítottam Ariadnéra. Néha voltak pillanatok, amikor furcsán éreztem magam, mintha valaki figyelne, és mintha nem is a saját érzelmeim uralkodnának rajtam, de ettől függetlenül az erdőben történt eset óta Ariadnénak nyoma se volt. Vihar előtti csend talán. Lehet. Mindegy, nekem már mindegy.

Bátortalanul, emberi tempóban indultam el a nappali felé, Nate egy könyvet olvasott a kanapén feküdve. Borzalmasan szexi volt így. Nyelnem kellett egyet, hogy megtegyem a következő lépést. Elképzeltem, hogy mennyire más lenne, ha átölelhetném, esetleg megkérdezném, hogy mit olvas és jó-e. De nem tehettem. Ez Sarah hatáskörébe tartozott. Inkább csak megálltam, és néztem. Megvártam, amíg sóhajtva letette a kezében lévő könyvet és rám nézett. Kék szemei szinte megfagyasztottak, olyan kevés érzelmet láttam. Közöny. Ez világított felém. Még inkább elbizonytalanodtam, de nem engedte, hogy megfutamodjam.
- Mit akarsz? – kérdezte a lényegre térve.
- Én… bocsánatot szeretnék kérni – hebegtem zavartan, földre szegezett tekintettel. Figyelemmel próbáltam kísérni a porszemek útját, miközben a válaszára vártam.
- Miért? – kérdezte. Meglepetten néztem fel. Direkt játssza a hülyét? Miért kérdezi ezt? Mintha nem lenne egyértelmű. Mintha nem azért viselkedne így velem.
- Mindenért. Főként az erdőben történtekért – válaszoltam higgadtan, de szörnyen izgultam. Féltem, hogy nem bocsát meg, féltem, hogy továbbra is ennyire fog gyűlölni.
Megrántotta a vállát. Mintha nem is érdekelné.
- Már el is felejtettem – válaszolta de villant a tekintetében egy cseppnyi gúny, amikor a felejtésről beszélt. Elevenembe talált, ezt tudta jól. Csak ő nem hitte el, hogy én tényleg nem emlékszem. De hogyan is értené meg? Hisz nem magyaráztam el. Talán nem is tudnám.
- Nos… én szóval… nem hiszem. Barátok voltunk, azóta pedig keresztül nézel rajtam. Én tényleg örülnék ha...
- Barátok lennénk? – kérdezte gúnyosan. – Nézd, Arielle… azt hiszem, hogy mi sohasem voltunk barátok. Csak két szerencsétlen vámpír, aki kénytelen elviselni egymást.
A szavai fizikai fájdalmat okoztak. Úgy néztem rá, mintha pofon vágott volna. Hát így érzett. Minden, amit eddig képzeltem, tévhit volt. Képzelet. Sírni akartam, de a vonásaim megkeményedtek. A büszkeségem apró kis martalékai adtak még egy kis utolsó erőt.
- Nos… ebben az esetben egy héten belül elköltözök – szólaltam meg, de én magam sem ismertem rá a hangomra. Távoli volt, és idegen.
- Mégis hova mennél? – kérdezte gúnyosan. Most sem hitt nekem. Igaza van, a pokolon kívül hova is mehetnék?
- Semmi közöd hozzá. Örülhetsz, mert többé nem kell elviselned, végleg kiszállok az életedből. – Ez igaz volt. Kétségem sem volt affelől, hogy Darren megöl. Miután megkínzott persze.
- Nem kell az érzelmi zsarolás, nem hatsz meg vele. Nem hagyom, hogy játszadozzál velem, már nem hiszek neked. Odamész ahová akarsz.
- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig zavartalak. Szereted Saraht? – akaratlanul bukott ki belőlem a kérdés, és rettegtem a választól. Nem szabadott volna belemennem a magánéletébe, de már nem volt visszaút. Nem válaszolt azonnal, mintha azt mérlegelné, hogy megérdemlem-e a szavakat, vagy sem. Aztán végül szólásra nyitotta a száját…
- Szeretem – felelte, és a halott szívem ezer darabra tört. Tényleg vége. Mindennek. Még csak hiányozni sem fogok neki. Ott lesz neki Sarah, én pedig semmivé válok. Épp annyit érek majd, amennyit életemben. Semmit. Pont annyi embernek hiányzok majd, mint amíg éltem. Senkinek. Pont annyi ember gyászol majd meg, mint amennyi szeretett. Senki. És magányosan megyek majd a halálba, pokoli kínok között. A testem minden szegletéről pedig majd egyetlen egy felirat fog virítani: ELUTASÍTVA.
- Nos… akkor én nem is zavarok tovább – nyögtem, majd kiteleportáltam az erdőbe, hogy vért ihassak. Muszáj volt levezetnem a feszültséget, egyszerűen muszáj. Innom kellett. Vért. Csak ez volt, ami megmenthetett az őrülettől. Többet ittam, mint máskor, de nem öltem. Nem, többet nem. Csak vér kellett, az életet nem vettem el többé. A sajátomnak úgyis hamarosan vége. Éljenek csak boldogan. Remélem, megbecsülik minden egyes percüket. Mert soha sem tudhatni, hogy kinek mennyi van még hátra. Lehet, hogy egy, lehet, hogy rengeteg. Remélem, ők értékelik. Nekem is azt kellett volna.

Miután elvesztettem Emma barátságát, teljesen jogosan, minden érzelmet elvesztettem, ami korábban az enyém volt. Megkeserítettem Emma életét. Nem érdemelte meg. Gúnyoltam azért, mert tetszett neki a bátyám. Ha szomorú volt, gyakran kinevettem, ahelyett, hogy átölelve vigasztaltam volna. Amikor végre randizott egy helyes fiúval, én elcsábítottam előle a kiszemeltet. Amíg ő kedves volt és jószívű, én mindenkin átgázoltam, akin csak lehetett. Egy teljes évig voltam a világ legrosszabb barátnője. Sokáig elviselt és megpróbálta visszahozni az igazi énemet, és nem csodálkozom, hogy egyszer betelt nála a pohár. Muszáj meghálálnom, hiszen amíg el nem vakított a fájdalom, addig szerettem őt. Olyanok voltunk, akárcsak két ikertestvér. Nem külsőleg, ez több volt annál. Talán még most is szeretem. Annak ellenére, hogy gyűlöl. Nem hagyhatom, hogy bántódása essen miattam. Többé már nem. Nem halhat meg miattam. Nem. Mindent megteszek, hogy ez ne történjen meg. Én már mindenkit elvesztettem, de neki voltak barátai, volt egy szerető családja. Őt szeretik, mert ő is szeret mindenkit. Az ilyen embereknek élnie kell. Nate-hez nem fordulhattam és aligha segített volna nekem. Egyedül kellett megoldanom. És ha jót akarok, még csak nem is gondolok Nate-re, nem akarok se könnyeket, se fájdalmat. Nem is tudom, hogy hogyan kötöttem ki észrevétlenül Emma házánál, de mikor feleszméltem a gondolataim örvényléséből, egy ismerős tölgyfa takarásában álltam.

Először is megbizonyosodtam róla, hogy egykori barátnőm otthona teljesen üres. Aztán össze kellett szednem a gondolataimat, és tervre volt szükségem. Nem volt szükségem tanúkra, nem láthatott engem senki. Nagyon régen merészkedtem ki egyedül az utcára, még mindig újnak számított nekem az illatok és a hangok örvénylő kavalkádja. Legalábbis Death Valley-ben. Itt minden túl ismerős volt. De muszáj volt Emmával beszélnem, még ha tudtam is, hogy ezt nem szabadna. Nem direkt jöttem ide, de most hogy itt álltam, rájöttem, hogy nincs más választásom. Ő úgysem árul el. Azt nem tenné. És ki hinné el, hogy „élek”? Senki. Így hát vártam.

Nem kellett sokáig várnom arra, hogy egy visszafogott, szolid autó parkoljon le a feljáróban, és Emma szálljon ki belőle. Kicsit nosztalgikus hangulatban figyeltem őt, külsőre alig változott az évek alatt. Mintha még mindig abban a korban járnék, mikor még egy jobb életem volt. Ha tudná, hogy mennyire bánom, hogy miattam tönkrement a barátságunk… de már mindegy. Nem ezért vagyok itt, már nem lehetünk barátok. Ezt Nate is megmondta, pedig ő nem akart nekem rosszat. Akkor még.
Nem barátkozhatom emberekkel, mert veszélyes vagyok. És ami azt illeti, halott. Talán ezzel is szörnyű hibát követek el, talán csak elrontok megint mindent. De nem hátrálhattam meg. Viszont nem tudtam, hogy hogyan kéne felbukkanom anélkül, hogy a frászt hozzam rá. Nem akartam megijeszteni, de nem tudtam másképp. Egy halott megjelenésében lehetetlen a nyugalom.

- Emma – szólaltam meg halkan, nem akartam kiabálni. Nem kellettek tanúk erre a beszélgetésre. Megtorpant egy pillanatra, aztán megrázta a fejét és ment tovább. Túl halk voltam, vagy talán nem hitt a fülének. Kiléptem a tölgyfa takarásából és elindultam mögötte.
- Emma – szólaltam meg egy kicsit hangosabban és megálltam. Megmerevedett és megpördült, majd döbbenten nézett rám. Egy gyors mozdulattal mellette termettem, és finoman a szájára tettem a kezem, mielőtt még egy hangos sikoly hagyta volna el az ajkait.
- Ne sikíts, kérlek – suttogtam. – Menjünk be a házba – folytattam kedves hangon, de nem engedtem el. Így oldalazva mentünk be, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hátrébb léptem. Ő pedig döbbenten meredt rám, láttam rajta, hogy keresi a szavakat. Nem hitt a szemének, talán azt hitte álmodik. Kialvatlan szemeiben zavartság uralkodott. A szíve hevesen vert, szinte ki akart törni a mellkasából. Láttam rajta a balesete nyomait, és ez megnyugtatott arról, hogy helyes, amit teszek.
- Te élsz? – kérdezte végül, és mintha a saját szavaiban sem hinne. Azt hitte, megőrült. Nem csodálom. Nem úgy néztem ki, mint ahogy a halálom előtt. Tudtam, hogy mit lát. Látja az egykori barátnőjét, aki hónapokkal ezelőtt meghalt egy autóbalesetben, és most itt áll előtte sápadt bőrrel, vérvörös ajkakkal, vörös szemekkel. Az utóbbi lehetett a legsokkolóbb, de nem tudtam mit tenni vele. Próbálkoztam kontaktlencsével, de néhány perccel nem bírta tovább. Így inkább feladtam. Úgyse tudja mivel megmagyarázni. Senki nem hitt volna neki.
- Beszélni szeretnék veled, de nem beszélhetsz rólam senkinek – tértem ki a kérdés elől. A szemöldöke bizonytalanul felszaladt, és láttam, hogy mindjárt felcsattan. A hangulat megváltozott. A szemeiből eltűnt a nedvesség, a karjai visszazuhantak a teste mellé. Meghatott a tudat, hogy legalább egy pillanatig meg akart ölelni, és örült, hogy élek. Egyetlen pillanatig.
- Miért tennék neked szívességet? Egy okot mondj – mondta gúnyosan. Utált engem, ami nem csoda, hisz megaláztam párszor. Én hibáztam. Ráadásul tudtam, hogy mit hisz. Hogy a halálom is csak kamu volt, és még mindig csak szórakozok. Akárcsak rég.
- Mert ha nem teszed, meghalsz.
Felnevetett. – Fenyegetsz?
- Nem. Azért jöttem, hogy megkérjelek… légy óvatos. Veszélyben vagy, valaki meg akar ölni. A múltkori baleseted nem volt véletlen.
- Nem történt akkor semmi, ne legyél nevetséges. Az valami beteges vicc, nem? Nem tudom, hogy milyen játékot űzöl, Arielle, de nem veszek részt benne. A halálod is kamu? Van fogalmad, hogy milyen lehet Nicknek? Még Evelynt is elvesztette, mindenkit elvesztett. Egyáltalán hogy nézel ki? Ez az új divat? Vörös kontaktlencse? Ez menő? – kiabálta indulatosan. – Tönkretetted a bátyádat, hát neked semmi sem szent? Van képed idejönni és fenyegetőzni?
- Nézd… Emma. Sajnálom. Mindent sajnálok. Sajnálom, hogy úgy bántam veled, nem érdemelted meg. De… ez nem rólad szólt. Nem akartalak megbántani, fogalmam sincs, hogy mit miért tettem és mondtam. De megbántam. Nem mintha mentség lenne. Nem fenyegetni, nem átverni akarlak. Csak vigyázz magadra… és… vigyázz Darrennel – hadartam el gyorsan a mondanivalómat. – És kérlek… ne beszélj rólam senkinek. Csak kérlek… nagyon vigyázz magadra!
- Úgysem hinne nekem senki – suttogta, miközben elindultam kifelé. - Arielle! – kiáltott utánam, aztán. Megfordultam. Bizonytalanul nézett rám. – Nem tudom, hogy mi ez az egész, de szeretnék neked hinni. De nem megy, nem bízok benned. Már nem. Te mindig csak mindenkivel szórakozol.
- Értem – bólintottam szomorúan. – De ne felejtsd el, amit mondtam – mondtam még egyszer, aztán elmentem. Olyan gyorsan tűntem el a ház elől, hogy még hallottam Emma döbbent kiáltását. Aztán a hangját elnyelte a messzeség, és én már messze jártam.

Csak azért mentem el hozzá, hogy figyelmeztessem. Ezt megtettem. Nem vártam meg, amíg ő is elutasít. Nem kellett több belőle, már így is elég volt. Felfogtam, hogy nem kellek már senkinek.

Folytatás véleményfüggő ;)10 vélemény?

24. fejezet: Ultimátum

2010-11-18T16:39:00.000+01:00

Napokig nem mentem haza. A karácsonyi ünnepekre sem. Nem bírtam volna végignézni Nate és Sarah enyelgését, és egy kis szabadságra vágytam. Amióta eljöttem, nem bukkant fel Ariadne, ez volt az egyik fő indok. Végre teljesen kipihenhettem magamat. Tudtam, hogy nem bujkálhatok örökké. Mindenem Death Valley-hez kötött. Mindennap telefonáltam a kórházba, hogy érdeklődjek a bátyám állapota felől, és boldogan értesültem, hogy jobban van, sőt már haza is engedték. Szomorúan gondoltam arra, hogy egyedül tölti a karácsonyt. Nálunk az mindig egy csodálatos ünnep volt. Hatalmas karácsonyfa, rengeteg ajándék, meseszép dekoráció és finomabbnál finomabb sütemények, minden mennyiségben. Kislánykoromban imádtam, most egyedül voltam, nem volt kivel ünnepelnem. Csak némán figyeltem világszerte a boldog embereket, olykor meglátogattam Heidit, és csak úgy voltam. Sodródtam az árral, hiszen nem volt értelme a napoknak. Végtelen volt. Emberként örökös harcot folytattam az idővel, most pedig elvesztette a jelentőségét. Azt is megtapasztaltam, hogy a vér íze mindenhol a világon ugyanolyan mennyei volt. Kóstoltam négert, keleti kis ferdeszeműt, fehérbőrű európait, kövér amerikait, de nem láttam különbséget. Tudom, hogy ez most undorítóan hangzik, de ők voltak a táplálékforrásaim. Nem bántottam őket, nem öltem meg senkit. Nem sokon múlt, de nem tettem meg. Akármennyire is utáltam Nate-et, ő tartott vissza tőle. Gyűlölne, ha még egyszer ölnék, ezt biztosan tudtam. Hiányzott. Gyűlöltem, mégis vágytam a társaságára. Túlságosan érzelmes lettem mostanában ugyanis vettem neki ajándékot, egy könyvet. Imádott olvasni. Elrejtettem a táskámba, és megfogadtam, hogy csak akkor kapja meg, ha megérdemli. Még mindig nem szándékoztam bocsánatot kérni az erdőben történtekért. Az én hibám volt, de a viselkedése épp elég büntetés volt. Viszont nem duzzoghattam örökké. Talán épp ezért döntöttem úgy a karácsonyi ünnepek után, hogy visszamegyek. Már talán barátok sem voltunk, de sorstársak igen. Senki nem ismerte a titkát, csak én. És ezt a köteléket semmilyen Sarah nem törölheti el.

Nem teleportáltam egyenesen a házba, inkább csak a bejárat elé. Fogalmam sem volt, hogy mi fogad majd, ha belépek. Egy hétig távol voltam, ez egy életben akár az örökkévalóság is lehet, vagy akárcsak egyetlen pillanat. Nem tudtam. De amikor beléptem az ajtón, rájöttem, hogy semmi nem változott. Még csak nem is köszönt. A kanapén ülve nézte a tévét.
- Szia – köszöntem bátortalanul, de büszkén. Tetszett, hogy egyedül volt. Sarah nyomát se láttam. Tulajdonképpen semmi nem változott. Csak én. Csak én változom állandóan, és egyre sebezhetőbbé válok, ami nem túl jó. Sebezhetetlen voltam lelkileg, most pedig védtelen.
- Merre jártál? – kérdezte hidegen, de nem nézett rám. Arra számítottam, hogy legalább érdekli a távollétem, de úgy tűnik tévedtem. Talán észre sem vette, hogy ennyi ideig nem voltam itt. Mindent elrontottam kettőnk között, amit ellehetett rontani. És az sem vigasztalt, hogy amit jól csináltam, azt ő pusztította el. Nem illettünk össze se barátoknak, se… szerelmeseknek. A szó szinte letaglózott. Erre még nem is gondoltam. Nyelnem kellett egy nagyot, hogy ne sírjam el magam előtte. A felismerés elborzasztott. Válasz volt a furcsa viselkedésemre, mindenre magyarázat volt.
- Erre-arra. Semmi közöd hozzá – nyögtem ki végül és elindultam a szobám felé. Nem akartam még egyszer ránézni, mert akkor olyat mondtam volna, amit később megbánnék. Meg kellett tartanom a büszkeségemet, hiszen már csak az maradt nekem. Egy nő nem alázhatja magát egy férfi előtt. Rick óta mereven tartottam magam ehhez a szabályhoz. Történhet bármi, nem engedek a büszkeségemből. Tudom, hogy talán emiatt vesztek el dolgokat… de ha már ez sem maradna meg nekem, akkor végképp semmivé válnék.

Napokig ki sem mozdultam a szobámból, nem tudom, hogy mi ütött belém de elkezdtem naplót írni, egészen Nick szülinapja óta. Mikor megismertem Nate-et, valami megváltozott, és már magam sem láttam át az összefüggéseket. A világ megváltozott. Szörnnyé váltam. Egy olyan lénnyé, akinek létfontosságú a gyilkolás. Muszáj volt megtalálnom önmagamat. Nate nélkül teljesen begubóztam. Nem beszélgettem senkivel, csak némán hallgattam ahogy Sarahval beszélget vidáman. Szinte mindennap itt volt, ha pedig nem, akkor Nate is elment. Nagyjából mindent hallhattam. Egy dolgot biztosan tudtam… Nate hülyeséget csinált. A kezembe adta a barátnője életét. Rengetegszer magam elé képzeltem a halálát, többféle módon. Élveztem ezt az álmodozást. De legbelül tudtam, hogy már nem az a lány vagyok, aki emberként voltam. Akkoriban már biztosan megvertem volna, most pedig, hogy könnyűszerrel végezhetnék vele… nem teszem meg. Semmi értelme nem lenne. Sarah nem tehet erről, csakis Nate. De neki se szívesen okoznék fájdalmat. Lehet, hogy szereti ezt a nőt, ez ellen nem tehetek semmit. Senkije sem vagyok. Csak egy megtűrt személy a házában. Talán végleg el kéne innen mennem. Csak nem tudom, hogy hol kéne kezdenem. Hova mehetnék? És egyedül egészen biztosan megőrülnék.
Talán így is megfogok. Még mindig Ariadnéval álmodtam, és félni kezdtem. Egyszer már meglátogatott. Talán újra eljön. Vagy talán csak képzeltem. De akkor miért érezném állandóan a jelenlétét?

Kopogtattak. Megmerevedtem. Hallottam ahogy Nate óvatosan lenyomja a kilincset és kinyitja az ajtót. Villámgyors mozdulattal csaptam be a naplóm fedelét és igyekeztem közömbösen nézni rá.
- Leveled jött – közölte minden érzelem nélkül, és felém nyújtott egy hófehér borítékot. Határozottságot színlelve vettem át, és ránéztem.
- Kitől?
- Nem tudom – felelte és mintha aggodalom villant volna a tekintetében. De csak egyetlen egy pillanatig. – Biztos valami hódolód – folytatta és eltűnt minden kedvesség az arcáról. Már alig emlékeztem, hogy milyen volt, amikor kedvesen mosolygott. Olyan ritkán és régen tette azt.
- Biztosan – hagytam rá gúnyosan. – Akkor talán ki is mehetnél, hogy elolvashassam – vágtam hozzá, de azonnal meg is bántam. Mégsem vontam vissza. Valami legbelül nem engedte.
- Gondoltam megbeszélhetnénk pár dolgot…
- Úgysem hallgatnál meg… - vontam meg a vállam, de magamban pánikba estem. Nem szabadna így viselkednem, így soha nem bocsát meg! Vágytam rá, hogy megismerjem az igazi aranyos énjét, vágytam arra, hogy csak legalább egy pillanatig lássam azt a fiút, aki régen volt. Mikor még emberek voltunk. Mikor még szemét voltam, és sebezhetetlennek hittem magam. Mikor még volt esélyem az életre… Egy cseppet talán az a bátortalan Nathaniel hiányzott, akit kegyetlenül kikosaraztam. Ha visszamehetnék a múltba, mindent máshogy tennék.
- Igazad van. Csak megint hazudnál – mondta, majd eltűnt. Nem volt időm reagálni, még a vámpírokhoz képest is gyorsan tűnt el. Némán remegve hallgattam, ahogyan Sarah és ő moziba indulnak. Belehasadt a szívem, de csak csendben. Amikor elmentek, figyelemelterelésképp kinyitottam a nekem címzett levelet és olvasni kezdtem. A figyelmemet tényleg elterelte.

„Drága Arielle!
Időt adtam neked, hogy magadtól gyere vissza hozzám. Még Ricket is leszereltem és messzi földre küldtem. Csak rád várok édesem, de úgy hiszem, szükséged van egy kis ösztönzésre. Emlékszel még régi barátnődre, Emmára? Az ő biztonsága mit ér neked? Nem is mesélte a múltkori találkozásunkat? Hát persze… nemrég szabadult ki a kórházból, biztosan elfelejtette. Vagy várj… hiszen ő utál téged. Sőt…. Halott vagy. De kár… akkor csak egyetlen módon óvhatod meg egy újabb tragikus balesettől. Egy heted van, hogy önszántadból gyere ide hozzám. Máskülönben Emma vérével írom a következő levelet és talán a szívét is mellékelem. Nate bevonását nem ajánlom.
Csók:
Darren”

Döbbenten olvastam a sorokat. Újra és újra végigfutottam rajta, hogy feldolgozzam a tartalmát. Észrevétlenül kezdtem sírni, csendesen. Rettegtem és fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Emma megsérült miattam, Darren kezében van az élete, és rajtam áll a halálos ítélet. Nem hagyhattam, hogy baja essen. Ki vagyok én, hogy bárki is miattam haljon meg? Igazi barátnőm volt, mellettem állt jóban és rosszban. Egyedül ő ölelt át, amikor elvesztettem a szüleimet. Vele játszottam, amikor kicsi voltam. Rengeteget járt nálunk. Volt egy időszak, amikor Nick is tetszett neki, aztán valahogy minden a feje tetejére állt. És most… veszélybe sodortam. Azért bántották, mert valaha szeretett engem. Talán ideje elfogadnom, hogy mindenki szenved körülöttem. Akik valaha is szerettek vagy meghaltak, vagy csak egy hajszálon múlott az életük. Csak azért mert én élek. Meg kellett volna halnom véglegesen, vagy meg sem születnem, mindenki jobban járt volna. Ha én nem léteznék a világ egy sokkal jobb és boldogabb hely lenne. Talán jobb is, ha teljesítem, amit kér. Még várok pár napot, figyelmeztetem Emmát, aztán elmegyek Darrenhez. Mindegy, hogy mit tesz velem. Megérdemlem. Ha kitépi a szívem, már az sem zavar. Nem engedem, hogy még egy ember szenvedjen miattam. Nem bánthatja Emmát. Nem engedem. Mindenkit elvettek tőlem, elég volt. Most én jövök. Mindegy, hogy mi történik velem. Sem az élet, sem a halhatatlanság nem nekem való…

Egy hetem maradt.

Ui: Kérlek, írjatok véleményt :) Jobban örülnék ha ide a fejezet végére írnátok, tudom hogy a chatben egyszerűbb és gyorsabb, de az nem marad meg sokáig. Minél több vélemény érkezik, annál előbb jön a friss ;) Ugyanis már kész a következő fejezet :D Csak rajtatok múlik ;)

23. fejezet - Heidi

2010-11-14T11:58:00.000+01:00

Nagyon dühös voltam. Képtelen voltam nyugodtan feküdni az ágyamon, miközben hallottam minden egyes szót. Hallottam a cuppanó, és más hasonló zajokat. Azt hittem, hogy menten megőrülök. Közben azt is hallottam, hogy milyen gyorsan dobog Sarah szíve. Szinte a számban éreztem a vére mámorító ízét. Felelőtlen dolog volt Nate-től, hogy idehozta. Másra sem vágytam, minthogy átharapjam puha kis nyakát, és ki ne tépjem vörös fürtjeit. Az illata megőrjített. Dühöngő őrült lettem, és féltem tükörbe nézni. Tudtam, hogy mit látnék. Azon csodálkoztam, hogy Sarahnak még nem tűnt fel a vörös szemem. Igaz, hogy halványodott, és szinte barnának látszott, de igenis vörös volt. Akárcsak a vére. Mindennél jobban vágytam arra, hogy megölhessem. És egyben… mindennél jobban szégyelltem magam. A lényem egy része irtózott egy újabb gyilkosságtól. De volt bennem valami különös érzés. Pusztító düh, ami szinte lángolt bennem, és vágyakozott arra, hogy mindent felemésszen. Képtelen voltam higgadtnak látszani, és kétségbeesett lettem arra a gondolatra, hogy Nate-nek pont ez a célja. Hogy felbosszantson, hogy úgy toporzékoljak mérgemben, mint egy idióta. Azt akarja, hogy megalázkodjam. De nem fogok. Soha nem fogok bocsánatot kérni tőle. Semmiért. Nem hallgatott meg, esélyt sem adott arra, hogy elmagyarázzam a dolgokat. Nem mintha elmondtam volna, de ez semmin nem változtat. Abban a pillanatban a szobámban gyűlöltem őt. Még Darren sem volt rám ilyen hatással. Az ő árulása is fájt, de nem ennyire. Azok a hetek, amiket baráti hangulatban töltöttem Nate-tel, életem legszebb percei voltak. És ő most mindent tönkretett. Bár talán előbb én. De nem tudtam higgadtan gondolkozni. Gyűlöltem bocsánatot kérni, neki mégis megtettem volna. Erre ő… idehoz egy lotyót, és pontosan tudja, hogy minden egyes szót hallok. Bosszúból csinálta. Nem érti, hogy nem én akartam elfelejteni azokat a perceket?! Még mindig hihetetlen, hogy megtörtént. Nem csoda, hisz egy pillanatra sem emlékszem. Hervasztó helyzet. Normális esetben az ember kimozdulhatna, de nem mehettem emberek közé. Legalábbis a városba nem. Egyre inkább közeledett a reggel, mégsem mertem kimozdulni.

Nem tudom, hogy miért tettem azt, amit. De messze akartam lenni ettől a helytől. Szinte öntudatlanul gondoltam arra a helyre, amit egy fényképen láttam a nappaliban. Csak egy tájkép volt, nem volt szinte semmilyen jelentősége, mégis megfogott benne valami. Azt se tudtam, hogy hol az a hely, de gyönyörű volt. És mire észbe kaptam, ott találtam magam egy város szélén, előttem pedig a képen látott táj jelent meg. Először alig hittem a szememnek. Nem túl gyakran teleportáltam egyedül, főleg nem ilyen távolságra. Biztos voltam benne, hogy ilyen szép táj nincs a közelben. Sétálni kezdtem, és szépen lassan megnyugodtam. Kerestem valakit, akiből ihatok, aztán nyakamba vettem a várost. Arra gondoltam, hogyha már itt vagyok, akkor kiderítem, hogy hol az az itt, és körülnézek. Soha nem utazgattam. Most belegondoltam abba, hogy itt a lehetőség.

„Isten hozta Vancouverben!” – hirdette a tábla, és azonnal világossá vált, hogy valahol Kanadában vagyok. Méghozzá a szélén, mert ha elnéztem a távolba, a csodaszép óceánt pillanthattam meg. Vancouver csodálatos volt. Szebbnél szebb hidak, barátságos parkok, híres viktoriánus épületek. A szépséget még tetézte, hogy lágyan hullott a hó, hófehérbe burkolva a számomra eddig ismeretlen világot. Nem tudtam, hogy merre kéne indulnom, egyszerűen csak vitt a lábam előre. Az emberek sorra megbámultak, talán alulöltözöttségem, talán vámpír külsőm miatt. Mindkettő elegendő ok volt, ugyanis fel sem merült bennem, hogy kabátot kéne felvennem. Hiszen egy vámpír sose fázik. Szerencsére a táskám nálam volt, és hogy elkerüljem a feltűnést, vettem magamnak egy kabátot, és belebújtam.
Számomra egyforma volt a hőmérséklet, úgyhogy teljesen mindegy volt. De így kevesebben néztek rám. Már csak a férfiak figyeltek, korosztálytól függetlenül. Megvontam a vállam, nem érdekelt. Nem szándékoztam senkit sem közel engednem magamhoz. Úgy festhettem a havas utcán, hófehér bőrrel és természetfeletti szépséggel, mint egy fagyos jégkirálynő. Abban a pillanatban úgy is éreztem magam. A dühöm teljesen eltűnt, vérfagyasztó nyugalom vette át a helyét. Hideggé váltam, akárcsak az idő.

Csendben ámuldoztam inkább az ismeretlen helyeken és közben az embereket figyeltem. Irigyeltem őket. Nevettek. Fogták egymás kezét. Boldogan andalogtak. Iskolába igyekeztek. Rohantak. Mindenkinek volt valakije, aki szereti. Ez közös volt bennük. Láttam az arcokun, láttam a mozdulataikon. Ez látszik egy emberen. Hát… rajtam ilyen nagyon régen látszott.
Hirtelen hiányozni kezdett Isabel, régi jó barátnőm. Hasonlóan kegyetlenek voltunk, de hármunk közül ő volt a legkedvesebb. Linnel ellentétben ő soha nem akart úgy viselkedni, ahogy mi, csak sodródott az árral, és neki se volt senkije, aki szeresse. Ezért volt olyan, mint mi, még ha jobb is. De Rick megölte, és soha nem látom újra. Hiányzott. Linette… hát ő nem. Az árulása fájt nekem. Visszatekintve soha nem volt igazán jó barátnő, bár mind a hárman… nos… elég ribancok voltunk. De én kedveltem őket, még ha nem is mutattam. Talán én magam se tudtam. Akkoriban ez nem számított. Bármilyen furcsa is, megváltoztam. Arra is rájöttem, hogy Nate jelent számomra valamit. Nem tudtam, hogy igazán mit, de ahhoz eleget, hogy fájdalmat okozzon. Nem is volt hülyeség csak játszani az érzelmekkel. Most újra átéreztem őket, most velem játszottak. Úgy néz ki csak két lehetőség létezik. Játssz… vagy veled játszanak.

A Stanley parkban jártam, amikor megtorpantam. Egy aranyos fekete hajú kislányt pillantottam meg, ahogy sírva ül egy padon, a lábait a mellkasához szorítva. Nem tudom, hogy miért de vonzott benne valami. Nem tudtam tovább menni. Annyira ismerős volt, pedig még soha nem láttam ezelőtt. Lassan közelebb mentem, és leültem mellé. Nem tudtam, hogy mit teszek. Eltűnt a vérszomjam is, ezt a lányt soha nem tudtam volna bántani, pedig nem is ismertem. Különös.
Lassan felnézett rám. Vakító kék szemei még a könnyeken keresztül is ismerősek voltak. Kanadában voltam. Hirtelen tudtam, hogy ki ez a kislány, de nem tudtam elhinni. Biztosnak kellett lennem benne.
- Hogy hívnak? – kérdeztem barátságosan. Bizalmatlanul méregetett. Tudtam, hogy milyen lehet most neki. Én sem bíztam az idegenekben. Neki se lett volna szabad. – Én Arielle vagyok.
- Mint a sellő? – kérdezte, én pedig felnevettem.
- Nem igazán szeretem, ha sellőként emlegetnek, de igen ez a nevem. És téged hogy hívnak?
- Heidi – felelte egy kicsit barátságosabban. Nem tudta, hogy miért vagyok itt. Ami azt illeti, én sem tudtam, úgyhogy már ketten voltunk. De ő tényleg Nate húga volt. – Heidi Brooke – erősített meg még inkább. Nem szabadott volna elárulnia a nevét, egy ismeretlen voltam, ő mégis megtette. Gyönyörű kislány volt, de a könnyek valahogy nem illettek bájos arcára. Ha jól emlékeztem tizenegy éves lehetett most. Nate minden szava beleégett az emlékezetembe. Heidi és én sokáig beszélgettünk, este felé járt, amikor nem bírtam tovább és megkérdeztem.
- Miért sírtál?
- Nem volt kedvem iskolába menni… - húzta el a száját.
- Ezért sírtál?
- Nem – vallotta be. – Ennek örülhetnék – húzta mosolyra az ajkait, aztán folytatta. – De… most valahogy nem megy. Ma van három éve, hogy elvesztettem mindent – hajtotta le a fejét és újabb könnycseppek indultak el a szeméből és folytak végig rózsaszín arcának vonalán. Összeszorult szívvel figyeltem, és akaratlanul is, de átöleltem. Nem tudom, hogy mi vezérelt. Soha nem szoktam senkit se megölelni, az pedig, hogy hagyta még inkább meglepett. Lassan, szomorúan szólaltam meg.
- Én négy éve vesztettem el mindent. A szüleim a szemem láttára haltak meg, és attól kezdve a bátyám és én már nem jöttünk ki jól. Eljutottunk odáig, hogy megutáltuk egymást, és őt is elvesztettem. De magamnak köszönhettem, mert későn jöttem rá, hogy szeretem – meséltem halkan. Esküszöm, legszívesebben fejemet vertem volna a falba. Nem akartam kiönteni a szívemet valakinek, akit nem ismertem. Még ha az Nate húga is volt.
- Sajnálom – nézett rám őszintén. – Az én szüleim is meghaltak, és a bátyám is. – Szegény, ha tudná. Még szerencse, hogy nem emlékezett. Soha nem heverte volna ki.
- Biztosan nagyon szerettek téged – mosolyogtam.
- Honnan tudod? Mi van, ha szégyellnének? Ha látnak odafentről, és nem tetszik nekik, aki én vagyok? Nem vagyok különösen jó semmiből, még a suli se megy jól. Anyu fontosnak tartotta a tanulást. Biztosan leszidna a jegyeim miatt, a nagynéném is állandóan veszekszik velem.
- Én biztos vagyok benne, hogy nagyon büszkék lennének rád, Heidi. A szüleid és a bátyád is. Lehet, hogy te nem tudod, de még mindig vigyáznak rád.
- Ebben van valami – ragyogott fel az arca. – Nemrég volt egy balesetem. Az orvosok szerint kész csoda volt, hogy túléltem – mondta mosolyogva.
- Na látod. Ők mindig a szívedben fognak élni, és nem szeretnék, ha sírnál. És hidd el, ők mindig büszkék lesznek rád, bármi is történjen.
- Igazad lehet – mosolygott. – De miért mondod ezt?
- Nem tudom – nevettem. – Amúgy egy kicsit buta vagy. Nem szabadna hinned egy idegennek – közöltem, mire nevetni kezdett. Az arca szinte kivirult.
- Igazad van. De te is ugyanúgy érzel, ahogy én, igaz?
Bólintottam, és igyekeztem másfelé nézni.
- Akkor te is fogadd meg a saját szavaidat.
- Nem kéne haza indulnod? – kérdeztem, elterelve a témát. Nem akartam jobban belemenni az érzelmi világomba. Így is teljesen kiadtam magam és tizenegy éves kislánynak. Mégis meg akartam őt ismerni. Annyira emlékeztetett magamra.
- De igen, de szeretnék még veled beszélgetni – nézett rám kérlelően. Csábító ajánlat volt, hiszen ráértem. Nate és a barátnője enyelgéséhez sem siettem vissza szívesen, de tudtam, hogy nem szabadna tovább maradnia. Már így is elkésett.
- Majd máskor folytatjuk, rendben? – kérdeztem inkább, magamat is meglepve. Heidinek tetszett az ötlet.
- Látlak még?
- Egészen biztos – mosolyogtam rá, és kacsintottam egyet. – Messze van innen a házatok?
- Nem… Ha sietek még időben haza is érek – felelte, majd felkapta a pad tövében lévő iskolatáskáját. De mielőtt eltűnt volna, visszanézett rám.
- Köszönöm. Amúgy… a bátyám kedvelt volna téged – kiáltotta, majd eltűnt, én pedig leforrázva meredtem utána.

22. fejezet: Változások

2010-11-07T15:01:00.000+01:00

Rohanhattam volna, de nem tettem. Csak néztem utána némán, és hagytam, hogy a testem remegni kezdjen a bánattól. Semmit nem értettem. Hogyan történhetett meg? És miért nem emlékszem rá? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem képzeltem el hasonló szituációt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem is vágytam rá. És égető fájdalom hasított belém a fájdalma láttán. Most jöttem csak rá, hogy mennyire utáltam, ha szenved. Dühös lettem magamra, újra. Hiszen ő mindent megtett értem. Talán csak a saját butaságom az, hogy játszik velem. Miért nem tudok bízni? Tulajdonképpen már el is felejtettem, hogy az milyen. Talán én játszok vele, és nem ő velem. Ez hol dől el? Ő bízik bennem? Egyáltalán miért mentett meg? Miért ment meg mindenkit? Hiszen ő is vámpír. Természete a gyilkolás, és a gonoszság. Ő mégis emberek vérét issza, de nem okoz nekik fájdalmat. Még csak nem is emlékeznek rá, különben nem lenne ennyi túrázó. Miért csinálja? Heidi az oka? Talán. Hogy lehet annyira szeretni valakit, hogy érte feladod az egész életed és még a lényed természetét is megtagadod? De főképp… miért visel el engem? Hiszen én ezt nem érdemlem meg. Miért nem hagyott lezuhanni a halálvölgybe és meghalni? Egyáltalán meghaltam volna? Úgy értem végleg… A vámpírok biztosan nehezen halnak meg, nem olyan könnyű fizikailag megsebezni a szívet. Lelkileg annál könnyebb. Még ha nincs is szívem. Hiszen nem dobog, meghaltam. Miért vágyott erre Ariadne? Vagy tényleg csak az apja után kutatott ennyire kétségbeesetten? Vagy csupán behódolt félvérsége természetének? Őszintén bevallom, hogy semmit sem értek.

Tanácstalanul ültem le egy farönkre, és csak bámultam magam elé. Nate után kéne mennem. Vonzódtam hozzá, ez nem kérdés. Csak az járt az eszemben, hogy emlékezni akartam a nemrég történt forró pillanatokra. Érezni akartam őt a testemen. És ha megtette, akkor én sem lehetek közömbös neki… vagy igen? Nem hiszem.
- Szar lehet neked – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Ismerősen csengett, és egyből ráismertem. Nem akartam hinni a fülemnek. Hiszen az képtelenség volt. Szürreális. Lehetetlen. Dermedten ültem tovább mozdulatlanul, szinte megfagytam a döbbenettől. – A fejemben éled az életed, és meg se ismersz? – szólalt meg újra, és lassan remegő tagokkal megfordultam. Magamat láttam, és mégsem. Kikerekedett szemekkel figyeltem a majdnem tükörképemet. Teljesen olyan volt, mint én, de volt benne valami, ami veszélyességet sugárzott. Rajtam aligha látszódhatott ilyesmi. Ugyanolyan ruhát viselt – amit nemrég kaptam magamra vissza – ugyanúgy kócosan meredezett aranyszőke haja, de az arcán gúny csillogott. Szemei vörösen izzottak, szája szegletében gonosz mosoly bujkált. Magában hangosan nevetett rajtam. Ez világos volt. De nem értettem, hogy hogyan került ide. Látott engem. És ez nem a múlt volt, hanem a jelen. Ugyanúgy az erdő mélyén álltam a semmi közepén, ahol Nate hagyott, nem messze onnan, ahol ittam egy túrázóból. A saját testemben voltam, a saját életemben. Nem Ariadne voltam, mégis itt állt előttem.
- Ariadne? – hebegtem úgy, ahogy egy iskolás lány. Bizonytalan és zavart voltam. Nem tudok különösebb szavakat rá.
- Azt hiszem, ezt a részét átléphetjük – kacsintott rám, és körbenézett.
- Mi folyik itt? Mit keresel itt? – nyögtem ki a kérdéseimet gyors egymásutánban.
- Te magad is tudhatod a választ, drágám. Én vagyok te.
- Hazudsz – vontam meg a vállam közömbösen. Nem akartam gyengének tűnni, hiszen nem voltam az. Én is vámpír voltam.
- De bizony. Máskülönben hogyan lennék itt? Én vagyok te.
- Mit akarsz?
Hangosan nevetett.
- Amit eddig, szívem. Szórakozni. Ismersz, nemde bár? Mindent tudsz rólam. Betekintést nyerhettél a legszemélyesebb titkaimba. Olyanokat tudsz rólam, amit senki. Szerinted, mit akarok?
- Honnan tudhatnám egy őrült ribanc észjárását? – gúnyolódtam. Villant valami a tekintetében, de csak nevetett. Gyermetegen, vidáman. Mint, akinek játék az egész világ.
- Ne hidd, hogy megbánthatsz az éles nyelveddel, sőt élvezem. Imádom a szócsatákat. Ne feledd, hogy én vagyok te. Olyan vagy, mint én, még ha nem is vallod be.
- Nem hinném. Miért vagy itt? Én én vagyok, te pedig halott, szóval takarodj vissza a koporsódba.
- Azért vagyok itt, ami jár nekem. Ha nem érted, kérdezd meg Darrent – kacsintott rám, majd egyszer csak eltűnt.

Újra egyedül maradtam, de furcsán éreztem magam. Megőrültem. Már képzelődök is. Biztosan agyamra ment a vámpírlét. Ez nem lehetett a valóság. Ariadne csak a múltban létezik, csak emlékekben él. Nem kelhet életre, és nem állhatott előttem! Ez abszurd. Fel akarok ébredni végre ebből az egészből. Még azelőtt is jobb életem volt, mielőtt Nate visszatért volna. Egy kegyetlen szajha voltam, de legalább nem voltam őrült. Akkor még menthető voltam. És bár nem volt, aki megtegye, mégis… ott volt a lehetőség. Bármikor új életet kezdhettem volna egy idegen helyen. De most nincs életem, nincs semmim. Meghaltam. Még a testemen is osztozkodnom kell. Amíg még éltem nem létezett Ariadne, és egyetlen szexxel töltött percet sem felejtettem el. Emlékezni akartam, de nem ment. Mondom. Megőrültem. Nincs más magyarázat. Vissza kell mennem, és amennyire lehet helyre kell hoznom a kapcsolatomat Nate-tel. Haragszik rám, és nem értené meg, ami történt. Nem hinne nekem, mert nem bízik bennem. Nincs miért bíznia. Azt hiszi, csak játszok, én ugyanezt hittem őróla. De lehet szimulálni azt az arckifejezést, ami valósággal tőrt szúrt a szívembe? Aligha. Lehetett kitalálni azt a szomorú történetet, ami az ő élete? Aligha. Tudtam, hogy mit kell tennem. Bocsánatot kell kérnem és elnyernem a bizalmát. Egek! Mi van velem?
Nagyon régen vetemedtem ilyesmire, talán már azt se tudom, hogy hogyan kell. Belém égett a kegyetlen bánásmód a környezetemmel.
Tudok még kedves lenni? Egykor az voltam. Sikerülhet újra? Vagy Nate örökre megutált? Valahogy ez a tudat elkeserített. Az, ami történt, pedig megrémisztett. Valóban vágytam rá, de soha nem tepertem volna le egy erdő közepén, miután ittam egy emberből. Nem tenném meg. Vagy mégis? Talán az őrület ilyen. Még sosem voltam őrült, nem tudhatom.

Nem siettem. Teleportálhattam volna a házunkhoz, de mégsem tettem. Össze kellett szednem magam, hiszen még mindig zavarodott voltam. Ariadne felbukkanása sok mindent megváltoztatott bennem. Már az ép elmémben sem bízhattam. Ráadásul fogalmam sem volt, hogy hogyan magyarázzam meg mindezt az igazság elmondása nélkül. Még egy ok, amiért nincs oka bízni bennem. Állandóan hazudok. Mindig és mindenkinek. Bár nem… nem mindig. Néha kegyetlenül őszinte vagyok. De még mindig egy szajha.

Szépen lassan a házhoz értem, de az üresen állt. Csendes és kihalt volt, Nate-nek nyomát sem találtam. Mindenhol körbenéztem, de hiába. Várnom kellett, és ez sose ment. Türelmetlen voltam és ez ingerlékennyé tett. Gyűlöltem várni, mert olyankor csak az időmet pazaroltam. Nem kezdhettem bele semmibe, hiszen ki tudja, hogy mikor bukkan fel. Ráadásul nem tudtam másra gondolni, csak az előttem álló beszélgetésre. Fogalmam sem volt, hogy milyen szavakkal, milyen mondatokkal fejezzem ki magam. Azt se tudtam, hogy mit kéne mondanom. Tudtam, hogy egyetlen sajnálat nem elég. Kihasználtam őt, még ha nem is szándékosan is. Rávetettem magam, szeretkeztem vele, utána pedig elutasítottam.

Az éjszakát is egyedül töltöttem, csak idegesen jártam fel s alá, de teljesen feleslegesem. Nem jött haza. Rosszabb voltam egy házsártos feleségnél is. Percenként az órát figyeltem, a fejemben pedig őrültebbnél őrültebb elméleteket gyártottam. Néha egészen elrugaszkodtam a tényektől, de nem érdekelt. Rájöhettem az elmúlt hónapok alatt, hogy minden lehetséges, minden megtörténhet. Nem létezett lehetetlen. Vámpír voltam, egy vámpírt vártam haza, akit kihasználtam és egy régen halott nő bukkant fel előttem. Ezekután felesleges lenne a lehetséges és a nem lehetséges dolgokról gondolkoznom. De egy dolog teljesen egyértelmű volt. Aggódtam Nate-ért. Nem tudtam, hogy hol lehet, és mit csinálhat. És utoljára szörnyen megbántottam. Féltem, hogy baja esik. Egy vámpírral nem sok minden történhet, de Darren halálos lehet. Idősebb nálunk. Ricktől nem féltem, de Darren magában hordozta a fenyegetést. Megölhetne minket. Nem tudtam olyan okot, amiért nem tenné meg. Bár sok mindent nem ismertem. Talán semmit sem. De semmi értelme nem volt a nappaliban járkálnom. El akartam indulni az emeletre, de abban a pillanatban, hogy eldöntöttem egy autó parkolt a ház előtt. Izgatott lettem, de nem mozdultam. Gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb. Felugranom és egyből letámadnom a bocsánatommal, vagy megvárni, amíg bejön? Akkor még csak meg se fordult a fejemben, hogy normális esetben nem autóval közlekedne és nem ilyen lassan. De mire rájöttem már mindegy volt. Egy nevetést hallottam. Egy nőét, akit éppen Nate szórakoztatott.

Ledermedve ültem továbbra is a kanapén. Hallottam a szívdobogást, éreztem az orromban a parfüm illatát, de nem akartam elhinni, egészen addig, amíg Nate be nem lépett egy vörös hajú nő oldalán. Még mindig nevetett. Nate illedelmesen kinyitotta előtte az ajtót, nem foglalkozott velem. Először a nő figyelt fel rám. Mondjuk, nem csodálom. Elég furcsa lehet egy ijesztő külsejű nő, aki árgus szemekkel lesi minden mozdulatod. Egy pillanatig meglepetten figyelt, aztán lassú emberi mozdulataival Nate felé fordult, aki éppen a kabátját akasztotta a fogasra.
- Ő meg kicsoda? – kérdezte a nő barátságtalan hangsúllyal rám nézve. Féltékeny volt rám. Szinte sütött a buja tekintetéből. Ostobán hitte, hogy Nate az övé lehet. Az első pillanattól kezdve gyűlöltem, pedig a nevét sem tudtam.
- Ó, Arielle, hát te? Későre jár, azt hittem, hogy… mindegy. Sarah, ő Arielle, a lakótársam. Arielle, ő Sarah – mutatott a nőre, aki bizalmatlanul méregetett. Mintha megérezte volna a Nate és köztem lévő feszültséget.
- Sziasztok – köszöntem gúnyosan.
- Lakótársad? – kérdezte Sarah egy kis csend után. Nem tetszett neki ez a részlet. Nate nem tűnt idegesnek a helyzet miatt. Nem látszott rajta ingerültség a korábbiak miatt. Pedig jó hosszú napunk volt. Tudtam, hogy bosszantani akart ezzel a nővel, de nem tudhatta, hogy sikerült is neki.
- Igen, így alakult a helyzet. Nagy a ház, megférünk egymás mellett – felelte kifejezéstelenül, de nem nézett rám. Fájtak a szavai. Jó hogy nem azt mondta, hogy meg kell tűrnie maga mellett. Már nem akartam bocsánatot kérni, már nem sajnáltam. Fájdalmasabb lenne a viselkedése, ha emlékeznék.
- Pontosan, én igazán nem foglak zavarni, Sarah. Megyek is aludni, jó szórakozást – szólaltam meg gúnyosan és elindultam felfelé a lépcsőn, de közben minden női praktikát bevetettem, hogy Sarah minél féltékenyebb legyen. Nincsen rosszabb annál, ha a nő már az első randin féltékenykedik. Abba pedig bele se mertem gondolni, hogy mi van akkor, ha nem az első…

21. fejezet: Vágy

2010-10-31T14:20:00.000+01:00

- Arielle? Jól vagy? – szólongatott egy hang, de csak nagyon nehezen tudtam Ariadne érzelmeit elválasztani a sajátjaimtól. Szomorúak voltunk. Ez világos volt. Ő a vér hiánya miatt, én pedig… miért is? – Mit mondott neked Darren? – kérdezte a hang, és kezdtek visszatérni az emlékeim. Darren. Nem a múltbeli, hanem a jelenbeli. El akart magával vinni. Vagy mégse? Hiszen meg sem próbálta. Beszélt hozzám. Mit is mondott? Hogy játék vagyok, még Nate-nek is. Pedig az, hogy elvitt a bátyámhoz majdnem újra bizalmat ébresztett bennem iránta. Most ez összeomlott. Nem tudok soha többé bízni. Minek bízni bárkiben is? Valamikor valamiért úgyis mindenki elárul. Vagy elhagy. – Arielle? Tudom, hogy hallasz. Nyisd ki a szemed! – Nate hangja kezdett határozottabban csengeni. Ez már nem csak egy kérés volt. Több annál. Már-már követelés. Nyissam ki a szemem? Hogy lássam az áruló arcát?

De megtettem. Kinyitottam. Nem lepődtem meg azon, hogy Nate arca volt az első, amit megláttam. És az sem, hogy a nappali romokban hevert.
- Mit mondott neked? Csinált veled valamit? – kérdezte. Ránéztem. Próbáltam megfejteni az arcának, a szemének a titkait. De nem sikerült. Össze voltam zavarodva. És szomjas voltam. A torkom szinte kiabált, égetett. Így inkább lefejtettem Nate karjait a testemről, és elindultam mellette. – Hova mész?
- Szomjas vagyok – vontam meg a vállam. – Talán tilos?
- Nem… de nem válaszoltál a kérdésemre – bosszankodott. Tényleg úgy tűnt, mintha nem értené. Úgy tűnt, mintha Darren szavai hazugságok lettek volna. De nem tudtam hinni benne. Honnan tudta volna Darren, hogy mik a kétségeim, hogy mi bánt? Pontosan azt fogalmazta meg, amitől a legjobban féltem. Ez nem lehetett véletlen. És mindenki jól játssza a szerepét. Bizonyára Nate is. Talán csak kamu az egész barátság. Talán ez a bosszúja, amiért elbántam vele annak idején. De ha játszani akar? Akkor játsszunk. Nem vagyok semmi jónak az elrontója.
- Nem is fogok, mert felesleges – válaszoltam és lenyomtam a kilincset. Teleportálhattam volna azonnal, de megszoktam az emberi közlekedést. – Nem csinált velem semmit.
- Vissza fog jönni, erősebb nálam - mondta ezúttal. Nem mondott újdonságot, ezt eddig is tudtam. – Nézd… tudom, hogy mondott valamit. Nem azért jött, hogy elvigyen téged.
- Hát?
- Darren szeret játszani, igazi profi. Tudja, hogy hogyan kell hatni valakire. Nem elrabolni akart, hanem hogy te akarj vele menni.
- Azt lesheti. Minden vámpírnak téveszméi vannak? – gúnyolódtam. Ez betalált. Nate arca megrándult.
- Te is vámpír vagy.
- Én sem vagyok normális.
- Mi a bajod velem? – kérdezte csendesen. Megbántottság sütött az arcáról. Értette a kétértelmű megjegyzéseimet, olvasott a sorok között. Nem volt hülye. Ráadásul ismert engem. – Nemrég jól megvoltunk. Eltitkoltam, hogy mi történt Nickkel, de elvittelek hozzá. Azt hittem, hogy megbékéltél…
- Még mindig a rabod vagyok – szólaltam meg. Különös villanás futott át az arcán, amit nem értettem.
- Nem vagy a rabom, szabad vagy – szólalt meg halkan, csendesen.
- Igazán? Akkor elmehetek innen, amikor csak akarok?
- Hová akarsz menni? Olyan nehéz megérteni, hogy vigyázni akarok rád?! – kiáltotta ezúttal hangosabban. Hinni akartam neki. De nem tudtam hinni többé senkiben.
- Nem hiszek neked, nem bízok benned.
- Mit mondott neked?
- Semmi olyat, amit ne tudtam volna – feleltem szenvtelenül. – Most pedig elmegyek vadászni, de ne várj meg. Lehet, nem jövök vissza. Tudod a szabad emberek nem tartoznak elszámolással senkinek – közöltem fagyosan, majd kiléptem a szabadba és futni kezdtem. Minél messzebb akartam lenni. Fizikai fájdalmat okozott Nate megbántott tekintete, még ha ez álca is volt. Nem tudtam bízni, nem ment.

Könnyedén kaptam el az áldozataimat, nem okozott nehézséget. Élveztem, ahogy a drága nedű végigsimítja a torkomat eltüntetve az égető szomjúságot. Csodálatosan finom volt. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdek ezután, vagy hogy hova megyek. Ötletem sem volt. Megint különös kavargást éreztem a mellkasomban, és szinte magába rántottak Ariadne gondolatai. Nem akartam menni, de tehetetlen voltam. Az érzelmei elöntöttek. Mindent elsöprő vágy. Ezt éreztem. Láttam magam előtt egy meztelen férfit, aki vágyakozva néz rám. Éreztem a saját testemet, ami kielégíti a férfi minden kívánságát. De fejben szeretkezni meglehetősen szánalmas volt. A testem égni kezdett a fizikai dolgok hiányától. Erőtlenül feküdtem a fűben, és a fejemben vágytam az érzelmek valódiságára. De nem én voltam, nem az én érzelmeim voltam. Próbáltam őket kizárni, de nem ment.

- Arielle? – Nate hangja rántott vissza a valóságba, és én zihálva ültem fel. Percekig csak néztem rá, mire megszólalt. Hirtelen azt is elfelejtettem, hogy én miért vagyok itt és hogy eljöttem Nate-től. – Gyere vissza, kérlek – szólalt meg lágyan és szomorúan. Csak néztem és néztem. Ő pedig folytatta. – Nem azért, mert a foglyom vagy. Soha meg sem fordult a fejemben ilyesmi. De én tényleg vigyázni akartam rád. Megértem, ha úgy gondolod, hogy nincs rám szükséged… de mégis… kérlek, gyere vissza.
- Miért? – nyögtem ki. Csak ennyit sikerült mondanom anélkül, hogy Ariadne érzelmei le ne győztek volna.
- Nekem… szükségem van rád – fejezte be, és én pedig pislogva néztem rá. Jól hallottam? Még soha senki nem mondta ezt nekem. Őszintének tűnt. Én pedig vágytam rá. Anélkül, hogy tudnám, hogy mit csinálok felpattantam, magamhoz rántottam és csókolgatni kezdtem.

Fogalmam sem volt semmiről, csak vágyat éreztem. A testem bizsergett, és olyan volt, mintha a szívem is dobogna. Ez persze lehetetlen volt. De mégis újraéltem. Birtokba vettem az ajkait, lágyan szívogattam, a nyelvével játszadoztam. Közben pedig az egész világom felrobbant bennem. Őrjítő lüktetést éreztem, magamban akartam tudni őt. Azt akartam, hogy magáévá tegyen. De nem akartam elsietni. Hallottam a lihegését, hallottam, ahogy a nevemet suttogta, miközben a nyakát kezdtem csókolgatni, szívogatni. Hallottam a vággyal terhes nyöszörgését. És a testem még inkább lüktetett… vágyakozott. Kezei a testemet simították. Imádtam ezt. Beleborzongtam, és még többre vágytam. Nem hallottam meg azt sem, hogy arra kér, hogy lassítsunk. Mintha azt mondaná, hogy ne itt és ne most. Mintha azt hinné, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt akarom. Pedig teljesen biztos voltam benne. Ahogy a férfiassága is. Ruhán keresztül is szinte belém fúródott. A számmal kezdtem gombolni az ingjét, miközben a fűre hanyatlottunk, majd csókokkal hintettem a mellkasát. Éreztem, hogy ő is mozgásba lendül. A felsőm hamarosan lekerült rólam, aztán a melltartóm követte. Hátradöntött, és felém került. Most ő vette birtokba a testemet. Lágy ajkaival a melleimet kényeztette, és közben halkan a nevemet ismételgette. Érzékien és lázasan. Boldogságot éreztem. Olyat, amit még soha.

Miközben én a nadrágját gomboltam ki, addig ő a mellbimbóimat vette a szájába és lassan és óvatosan szívogatni kezdte. Felkiáltottam. Még soha nem esett semmi ilyen jól. Mégis mérhetetlenül óvatos volt, vigyázott rám, nehogy fájdalmat okozzon. Még inkább felhergelt. A kezembe vettem a férfiasságát, mire ő felkiáltott. Lassan és finoman simogatni kezdtem. Ő pedig ütemre mozgott, mondhatni elélvezett a kezemben. Mikor magához tért egy kicsit, letépte a nadrágomat. Messziről hallottam, ahogy reccsen egyet a ruha anyaga és megadja magát. De nem volt időm reagálni.
- Nate – mormoltam kéjesen, vágyakozva, miközben a bugyim is lekerült rólam, és ő simogatni kezdte a combjaimat, egyre feljebb haladva, majd végül a férfiassága belém hatolt.
Egyszerre sikoltottunk. A mámor érzékien borította el az érzékeimet. A vágy és ahogy bennem mozgott… lehengerlő volt. Soha nem akartam abbahagyni. Még többet akartam, a szám és a kezeim szüntelenül mozogtak. Belekarmoltam izmos hátába, aztán érzékien simogattam végig egyre lejjebb és lejjebb, majd a formás fenekébe markoltam. Ő pedig újra lecsapott az ajkaimra.
- Szeretlek, Arielle – suttogta lágyan, mikor szétváltak az ajkaink. A szó lerombolt mindent. Nate is érezte, hogy valami megváltozott bennem. Minden eltűnt és én meglepetten pislogtam, miközben Nate elvált a testemtől.
- Mi a baj? – kérdezte aggodalmasan. – Fájt? Fájdalmat okoztam?
Csak néztem az arcára, amin izzadtságcseppek gyöngyöztek, néztem a ködös tekintetét, a végigkarmolt felsőtestét, majd lenéztem magamra és újra vissza rá. Az utolsó emlékem a vadászat volt, és hogy faképnél hagytam őt. Most pedig itt feküdtünk az erdő közepén, meztelenül. És a testemen éreztem az érintéseit. Szeretkeztünk.
- Mi… mi… mi történt? – hebegtem. Miért feküdtem le vele? Semmire nem emlékeztem. – Mit csináltál velem? – kérdeztem hisztérikusan, ő pedig megütközve nézett rám.
- Arielle – suttogta fájdalmasan. – Ha megbántad… ha nem volt jó… inkább mondd azt. Te kezdeményeztél, nem is értettem, hogy miért… megbántad?
Megbánni? Hogyan? Nem is emlékeztem semmire. Én kezdeményeztem? De miért? Semmit nem értettem… Fájdalommal ittasan nézett rám, és a tekintete már-már nekem is fájt.
Néztem, ahogy csendben felszedi a ruháit, majd felöltözik, aztán eltűnik az erdő sötétjében. Magára hagyva a kétségeimmel…

20. fejezet: Érzések

2010-10-24T17:34:00.000+02:00

Meg fordult a fejemben, hogy még korai volt emberek közé jönnöm. Az illatuk szinte perzselte a torkomat, a testem alig észrevehetően remegett. Ha Nate nem támogat gyengéden nem bírtam volna ki. Amikor követeltem a bátyám meglátogatását, nem ellenkezett. Talán látott valamit a tekintetemben, ami miatt visszaszívta a szavait. Vagy talán csak belefáradt abba, hogy hadakozzon velem. Ebben a pillanatban egyik sem számított. A tükörbe nézve nem ismertem magamra. Nate adott nekem egy barna parókát és egy barna kontaktlencsét, amitől teljesen máshogy néztem ki.
- Ha kérdezik a neved, Ellenora Morrison – vont félre, mielőtt beléptünk volna a kórház épületébe.
Feszülten bólintottam.
- Nem szabadott volna idehoznom téged, Arielle – nézett rám kétségbeesetten. – Tisztában vagy vele, hogy a vérszag mindenütt jelen lesz? Védtelen emberek lesznek kiszolgáltatva az önuralmadnak…
- Bízz bennem – suttogtam. Nem tetszett a bizalmatlansága. A tudat, hogy ő így látja a helyzetet, kétségeket ébresztett bennem. Mi van, ha nem tudom megtenni? Ha megölök valakit mások szemeláttára? – Ha nem egyeznél bele, akkor egyedül jönnék. Nem a te felelősséged.
- Miért vagy ilyen makacs és önfejű? – kérdezte fájdalmasan, és végigsimított az arcomon. Nem húzódtam el, az egész testem beleremegett az érintésébe. Még mindig nem bíztam benne eléggé. Gyűlöltem a hazugságot. Talán, mert mindenki hazudott nekem. Talán, mert túl sokan kihasználtak. Vagy talán, mert magam is csak játszottam az emberekkel. Hogy miért vagyok makacs? Magam sem tudtam.
- Ha nem lennék, az már nem én lennék – vontam meg a vállam diplomatikusan. – Nate, nem ölök meg senkit. Megígérem. Csak a bátyámat akarom látni.
- Rendben – bólintott. – Akkor induljunk. Bízom benned, Arielle.
- Ellenora – javítottam ki mosolyogva.
- Tessék?
- Így hívnak, nem emlékszel? – emlékeztettem az álcámra, és egyből észbekapott. Néha megvillant a rettenthetetlen szexi vámpír külseje mögött a romantikus és sebezhető férfi, aki szeretetre vágyik. Amióta vámpír vagyok, egyre többször láttam meg ezt az oldalát. És tetszett.

A kórház épületében valóban csábító illatok terjengtek. A torkom kaparása szinte ordításra késztetett, de csendben maradtam. Remek színésznő voltam. Könnyedén eljátszottam az emberek előtt, hogy ember vagyok és nincs semmi bajom. A pulthoz léptem, illedelmesen kivártam, amíg az előttem álló férfit útbaigazítják – megismertem benne a szomszéd utcában lakó unszimpatikus bácsit – majd mikor távozott a nővérhez fordultam. Kezeimmel vasmarokkal szorongattam a táskámat, hogy ne veszítsem el az önuralmam. Magamban állandóan azt ismételgettem: Nyugalom, nem vagy te szörnyeteg.
- Jó napot kívánok, Nick Morrison szobáját keresem – szólaltam meg bájos csilingelő hangon. A nővér meglepetten nézett rám, szemmel láthatólag bosszantotta a vámpír szépségem.
- Néhány órája helyezték át az intenzív osztályról, a második emeleten találja a 202-es szobában – hangzott a közönyös útbaigazítás. – Talán a rokona? Megkérdezhetném a nevét?
- Ellenora Morrison vagyok, a másod-unokatestvére – feleltem, de magamban azon imádkoztam, hogy minél előbb indulhassak feltűnés nélkül. Amikor Nate mellém lépett, intett a nőnek és hozzám fordult.
- Indulhatunk, szívem? – kérdezte kedvesen, és teljesen beleremegett a szívem. Tudtam, hogy csak az álcához kell és a védelmemet szolgálja. Tudtam, hogy azok az érzések, amik a kérdésben feltűntek, nem léteztek… mégis bizseregni kezdett a testem.
- Persze – feleltem nagyot nyelve. – Köszönöm az információt – néztem közönyösen a nőre, és Nate-be karolva elindultunk a lépcsők felé.
- Minden rendben? – kérdezte halkan és aggódva nézett rám. Mosoly helyett fintorogva bólintottam.
- Persze. Nyugi, annak az undok féltékeny nővérnek az illata nem hozott lázba. Helyesbítek… szaga.
Nate felnevetett. – Túlzol.
- Nem én – mosolyogtam, de azonnal elkomorultam, amikor eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Nick miattam került ebbe az állapotba. Ahogy haladtam a folyosón, olvasva az ajtók számát sok minden megfordult a fejemben. Nem éreztem a vérszomjamat, csak a gyászt és a fájdalmat.
- Akkor bemész? Én kint maradok. Alszik. Ha felébred, azonnal távozz. Nem ismerhet fel, érted?
Bólintottam, és óvatosan lenyomtam a kilincset, majd beléptem. A látványra nem számítottam. Soha nem láttam a bátyámat védtelenül. Ő volt számomra az erős, aki védelmez, aki óv engem mindentől. Persze, nem számítom bele az utóbbi éveket. Jobb ha úgy emlékszem magunkra, mint amilyenek a tragédia előtt voltunk. Boldogok.
Most pedig itt feküdt előttem egy hófehér kórházi ágyon. A kezéből egy cső lógott, amin keresztül infúziót kapott. Az arca hófehér, behunyt szemei körül éjsötét fekete karikák sötétlettek. Kezei erőtlenül és gyengén hevertek a teste mellett. Közelebb léptem és egy széket húztam az ágya mellé, majd leültem. Csendesen figyeltem, ahogy le s fel emelkedik a mellkasa.
- Annyira sajnálom, Nick. Esküszöm, mindent megbántam. Ha visszaforgathatnám az időt, megtenném. Neked élned kell. A szüleink belerokkannának, ha mindketten halottak lennénk. Őszintén remélem, hogy boldog leszel. Mert te megérdemled. Szeretlek, Nick. Talán soha nem mondtam, és az utóbbi években nem úgy viselkedtem… de szeretlek.
- Arielle – suttogta behunyt szemmel a nevemet, és én ijedten pattantam fel. A széket gyorsan a helyére tettem, még egy utolsó pillantást vetettem ébredező békés alakjára, és sietősen elhagytam a szobát. Az ajtót halkan becsuktam és Nate-nek ütköztem.
- Ne sírj, nyugi – suttogta lágyan. Addig a pillanatig észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim. Esetlenül megtöröltem az arcomon, és kemény határozottsággal szólaltam meg.
- Én nem sírok – jelentettem ki, majd elindultam a néma folyosón, nem törődve senkivel sem. És megint hibát követtem el, ugyanis valakinek neki ütköztem.
- Elnézést, bocsánat – hebegtem zavartan, és felnéztem. Nate ekkora ért csak utol. Emma tekintetével találtam szemben magam, aki fürkészően nézett rám. Lefagytam.
- Arielle? – szólalt meg halk hitetlenkedéssel. Nem értettem, hogy hogyan ismerhet fel, teljesen megbénult az agyam. Nem is tudom, hogy hogyan szólaltam meg végül.
- Tessék?
- Elnézést, talán összekevertem valakivel – hebegett most ő zavartan, én pedig igyekeztem hideg közönyösséggel nézni rá.
- Minden bizonnyal – feleltem és elindultam mellette, hátra sem nézve hagytam magam mögött. Még Nate-et sem vártam meg, biztos voltam benne, hogy utolér. Menetszerű léptekkel hagytam el a kórházat, örökre búcsút mondva mindennek. Amint olyan helyre értem, ahol senki se lát, hazateleportáltam. De mikor a nappaliba érve magányra vágytam volna… Darrent pillantottam meg, ahogyan a kanapén ülve rám vár.

- No csak, no csak! – kiáltotta. – Arielle, de jó látni téged! – kiáltotta szívélyesen és közben nevetett.
- Dögölj meg – köszöntem én is gúnyosan, és magamban abban reménykedtem, hogy Nate mihamarabb ideér. Biztos voltam benne, hogy Emma tartotta fel szóval, ő pedig nem akar az elutasításával feltűnést kelteni. – Mit keresel itt?
- Gondoltam átveszlek.
- Tessék?
- Eddig Nate játszott veled, letelt az ideje. Most én jövök – felelte, én pedig meredten néztem rá. Nem hittem neki, nem hihettem neki. De pont azt mondta, amitől a leginkább féltem.
- Mit mondtál? – kérdeztem szánalmasan. Nem voltam ura önmagamnak. Talán a kórházi önmegtartóztatás kivette az erőmet, és most gyengén állok az ellenség előtt.
- Mit gondolsz most miért nincs itt? Késik, hogy magammal vihesselek. Neked nem is mondta? Felosztottunk hármunk között. Egyszer Rick játszik veled, egyszer én, és egyszer Nate. Remek kis rabszolga vagy, drágám.
- Dögölj meg – ismételtem, és ismét éreztem a megjelenő sós könnyeket a szemem sarkában. Homályos volt minden. A következő pillanatban kicsapódott a bejárati ajtó és Nate viharzott be rajta. Egyenesen Darrennek rohant és a falhoz vágta. Engem nem érdekelt, csendesen kuporodtam le az egyik sarokba, a fejemet a térdemre hajtva. Magam sem értem, hogy miért de megtörtem. Idegen érzések voltak bennem, amik felerősítették a saját lelkem kínját. És elsöpört.
- Tűnj el, te rohadék! – ordította Nate magából kikelve. Biztosan mérges, amiért elárulta nekem a titkát…
- Csak nem ideges vagy, Nathaniel? – nevetett Darren, majd megint dulakodó hangok harsantak. Csattanások, puffanások, reccsenések… kiáltások…
Hallottam a harc zajait, de nem volt erőm megmozdulni. Nem tudom, hogy mi történt velem, de aztán hirtelen Ariadne fejében találtam magam… távol a testemtől…

- Hogy hívnak, szépségem? – búgta egy lágy férfihang a fülembe, miután végig csókolta a nyakamat.
- Ariadne. És téged?
- Darren, de neked bárki lennék – suttogta kéjesen, én pedig dorombolva felnevettem.
- Bármit megtennél értem, Darren? – kérdeztem mosolyogva, miközben a testemmel az uralmam alá hajtottam az akaratát. Nem ellenkezett volna, akkor se ha a kútba vezetem. Teljesen elcsábítottam néhány finom csókkal, néhány lágy érintéssel. A tenyeremből evett. Hamar a tárgyra térhettem.
- Had igyak belőled – kértem esengve, mire döbbent villanás futott át jóképű arca vonalán. De csak egy pillanatig tartott, utána azonnal bólintott. Én pedig csókokkal hintettem be a nyaka hajlatát, majd erőt vettem magamon és a bőrébe haraptam, áttörve a vékony réteget. Vámpír volt, de én pedig tudtam a titkát. A hatalmamban volt. Igazi szajha voltam, igazi szerető. És miközben a vérét ittam, eljutottam a gyönyör messzeségébe. Csodálatos volt. Lassan emberként váltam vérfüggővé… Vágytam Darrenre… Darren… Darren… Darren…
Amikor befejeztem az ivást, és csókkal hintettem a vámpír szinte azonnal gyógyuló sebét, valami különös szomorúság öntött el. Hiányt éreztem. Teljesen függővé váltam. A fájdalom elöntött… újra és újra vért akartam, még ha a lényem egy része undorodott is tőle…